Ugorj a békákkal – kineziológiai gyermektanfolyam

A gyermektréning célja kettős: az egyik, hogy a gyermek könnyebben vegye az akadályokat élete minden területén, valamint, hogy felkészítsük őt a stresszmentes tanulásra.
A tanulás meghatározza földi életünket. Az első években még a tanulás könnyű és örömteli legtöbbünk számára. Hiszen az alapvető mozgások, a beszéd elsajátítása, a kapcsolatteremtés okozta siker, örömmel tölt el minket. Mégha hibázunk is, addig gyakoroljuk az adott tevékenységet, ameddig sikeresen nem megy.
Amikor bekerülünk az iskolába, gyakran megtanulunk félni attól, hogy hibázunk, hogy megbukunk.Aztán egyre többször feladjuk, sőt kezdünk másképp gondolkozni. Ez végképp megnehezíti a dolgunkat. Diszlexiásak leszünk, “lassúvá” válunk, stb. Néhányan ezeket a címkéket egész életükön át hordozzák, önképük részévé teszik. “Nehézkes vagyok”, “nekem mindent háromszor kell elmondani”, “a matek nem erős oldalam”, “nincs érzékem a nyelvekhez”, “nem vagyok muzikális”. Ismerősen hangzanak? Ezek többnyire saját magunk számára szolgálnak önigazolásként, hogy ne kelljen felvállalnunk a kockázatát annak, hogy átlépjük saját korlátainkat.
A tréning folyamán először alaposan megvizsgáljuk a tanuláshoz kapcsolódó stresszeket, amelyeket kicsi korunk óta cipelünk magunkkal. Felkeltjük az érdeklődését a tanulás iránt, és megtanítjuk, hogyan segítsen magán egyszerű kineziológiai módszerekkel,  gyakorlatokkal.
A tréning segít megelőzni a tanulási nehézségeket, írási, olvasási problémákat, magatartászavart, önbizalomhiányt. Támogatja a helyes énkép kialakítását, valamint a pozitív önértékelést.
A módszer része a megerősítő gyakorlatok otthoni elvégzése, hiszen ezek segítségével válnak tartóssá az eredmények! Éppen ezért hangsúlyt helyezünk a szülőkkel való kapcsolattartásra, konzultációra is. Ennek kereteiben a szülőknek is megtanítjuk a stresszoldó gyakorlatokat, így a tanfolyam az egész család harmóniáját szolgálja.
A legközelebbi tanfolyam időpontjáról a http://www.chironstudio.hu/tanfolyamok/ oldalon tájékozódhattok. 
A tanfolyamot két korcsoportra bontva tartjuk: 6-12 éveseknek, illetve 13-18 éveseknek.

“Ugorj a békákkal – kineziológiai gyermektanfolyam” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Egy szülői visszajelzés:

    Kedves Kata & Kriszta!

    Nem tudom, hogy a foglalkozásoknak, vagy egyéb tényezőknek köszönhető, de hálistennek látok változást a fiúk viselkedésében, elsősorban egymással szemben.
    Bár a veletek végzett gyakorlatokat otthon egyenlőre nem csinálják, egyedül a fülmasszírozás szokott előkerülni (most valahogy a tavasz, a foci és a kerékpározás jobban leköti őket), viszont az egymáshoz való viszonyuk mindenképp javult. Már nincs a hirtelen odaütök, belerúgok, ordítok vele reakció, hanem ugyan veszekedés, de mégis csendesebb, nyugodtabb. És segítőkészebbek lettek egymásal szemben. Valamelyik nap pl azt vettem észre, hogy Zalán segített Csaninak felöltözni, mert neki épp nem volt hozzá hangulata. Vagy ha valamelyiket valami bántja (pl én leszidom), akkor automatikusan elkezdi a másik vigasztalni. És órákat eljátszanak együtt ismét, amire korábban is volt példa, de szinte mindig veszekedésbe torkollott.
    És amit még észrevettem, hogy mindkettő sokkal anyásabb, bújósabb lett, és ki is fejezik az érzelmeiket, ennyi "szeretlek anya"-át 8 év alatt nem kaptam, mint az utóbbi hetekben. És ma reggel is pl. puszival váltak el egymástól az iskolában. ez számomra meglepő volt… Hisz' a Nagyfiúnak már ciki puszilgatni a családját az otthonon kívül 🙂

    A Zalán dühkitörései is ritkultak, most, ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, akkor morog ugyan, vagy elkezd halkan sírni, de nem ordít.

    Köszönöm nektek a segítséget, szép napot kívánok!

    Üdvözlettel:

    Farkas Viki, Zalán és Csani anyukája

  2. Egy szülői visszajelzés:

    Kedves Kata & Kriszta!

    Nem tudom, hogy a foglalkozásoknak, vagy egyéb tényezőknek köszönhető, de hálistennek látok változást a fiúk viselkedésében, elsősorban egymással szemben.
    Bár a veletek végzett gyakorlatokat otthon egyenlőre nem csinálják, egyedül a fülmasszírozás szokott előkerülni (most valahogy a tavasz, a foci és a kerékpározás jobban leköti őket), viszont az egymáshoz való viszonyuk mindenképp javult. Már nincs a hirtelen odaütök, belerúgok, ordítok vele reakció, hanem ugyan veszekedés, de mégis csendesebb, nyugodtabb. És segítőkészebbek lettek egymásal szemben. Valamelyik nap pl azt vettem észre, hogy Zalán segített Csaninak felöltözni, mert neki épp nem volt hozzá hangulata. Vagy ha valamelyiket valami bántja (pl én leszidom), akkor automatikusan elkezdi a másik vigasztalni. És órákat eljátszanak együtt ismét, amire korábban is volt példa, de szinte mindig veszekedésbe torkollott.
    És amit még észrevettem, hogy mindkettő sokkal anyásabb, bújósabb lett, és ki is fejezik az érzelmeiket, ennyi "szeretlek anya"-át 8 év alatt nem kaptam, mint az utóbbi hetekben. És ma reggel is pl. puszival váltak el egymástól az iskolában. ez számomra meglepő volt… Hisz' a Nagyfiúnak már ciki puszilgatni a családját az otthonon kívül 🙂

    A Zalán dühkitörései is ritkultak, most, ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, akkor morog ugyan, vagy elkezd halkan sírni, de nem ordít.

    Köszönöm nektek a segítséget, szép napot kívánok!

    Üdvözlettel:

    Farkas Viki, Zalán és Csani anyukája

  3. Még egy vélemény:

    A tapasztalatunk, hogy egy kicsit kevesebb a tesók közötti és a gyerek-szülő közötti veszekedés, javult a kommunikáció, általában véve nyugodtabb mindenki, kezdik a családtagok a helyüket érzékelni és az ezzel kapcsolatos állandó változást felfogni, kezelni.

    Míra sokkal bátrabb lett és elkezdett ügyesedni mostanában, apjával jobb lett a kapcsolata, Leila pedig jobban élvezi, felfedezi az előnyeit, hogy nagylány, de igyekszünk egyes helyzetekben érzékeltetni, hogy ő mindig a mi pici gyerekünk.

    Jó lenne, ha ez tovább így haladna és mindenki tudna a családban egymással bánni, mert persze azért vannak konfliktusok…(a kezelésük viszont békésebb!)

    Köszönöm lelkiismeretes munkátokat!

    Üdvözlettel:

    Dr. Szilvási Lívia (Leila és Míra anyukája)

  4. Még egy vélemény:

    A tapasztalatunk, hogy egy kicsit kevesebb a tesók közötti és a gyerek-szülő közötti veszekedés, javult a kommunikáció, általában véve nyugodtabb mindenki, kezdik a családtagok a helyüket érzékelni és az ezzel kapcsolatos állandó változást felfogni, kezelni.

    Míra sokkal bátrabb lett és elkezdett ügyesedni mostanában, apjával jobb lett a kapcsolata, Leila pedig jobban élvezi, felfedezi az előnyeit, hogy nagylány, de igyekszünk egyes helyzetekben érzékeltetni, hogy ő mindig a mi pici gyerekünk.

    Jó lenne, ha ez tovább így haladna és mindenki tudna a családban egymással bánni, mert persze azért vannak konfliktusok…(a kezelésük viszont békésebb!)

    Köszönöm lelkiismeretes munkátokat!

    Üdvözlettel:

    Dr. Szilvási Lívia (Leila és Míra anyukája)

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..