Te még oldasz is, vagy csak tanitasz már?

Megint csak egy gyakori kérdésre keresem a választ. Sokszor azok kérdezik ezt meg, akik oldásra jönnének, de hallgatóm is tette már fel a fenti kérdést nekem.

A rövid válaszom erre a kérdésre az, hogy mind a kettőt nagyon szeretem csinálni. Más oldalamat mozgatja meg, amikor valakinek a speciális problémájára keressük a válaszokat egy oldás keretében. És egészen másfajta energiával dolgozom, amikor a szakmai tapasztalataimat adom tovább az új segítő generációknak.

Te még oldasz, vagy már csak tanítasz?

Írtam már magamról személyes vonatkozásokban itt. Ezúttal azonban a szakmai életem egy aspaktusát szeretném megosztani.

“Aki tudja csinálja, aki nem tudja tanítja…”

Tartja a régi mondás.

Szerintem ez egy tévhit. Vagy legalábbis közhely, amiben talán van valami, de nem mindenkire vagy nem minden helyzetre vonatkozik.

Ezzel az igazsággal megy szembe az, amit a munkámban teszek. Én abban hiszek, hogy a legjobban az tud tanítani valamit, aki maga is aktívan csinálja az adott dolgot.

Különben nem tudja, hogy milyen problémákkal szembesül a gyakorlatban az, aki mondjuk a kineziológia esetében elkezd kliensekkel dolgozni.

Ezért én nem hagytam abba az oldásokat akkor sem, ha ma már a tanítás, a csoportokkal való munka egy jelentős szeletet foglal el a szakmai életemből.

Miért szeretek oldani?

Az oldás számomra egy kicsit olyan, mint egy nyomozó munka. Első lépésben meg kell találnom, hogy mi is a kliens igazi problémája. Ez mindig valami olyan dolog, ami csak rajta áll, hogy megváltozzon.

Aztán izgalmas rálátni arra, hogy milyen érzelmi vagy hozzáállásbeli nehézségek húzódnak meg a probléma mögött. Imádom megtalálni a blokkokat, és látni az oldódás utáni változást a kliensem arcán.

De, amit, a legjobban szeretek az az, amikor felfedezzük az ügyben meghatározó múltbéli mintát, és azt, hogy ez a minta milyen tanulságokkal szolgál a jelenben problémájával kapcsolatosan.

Nyugodtan mondhatom, hogy a megvilágosodás pillanatai ezek. Ilyenkor valami új születik meg, és csodálatos érzés ennek az újnak a részévé válni, segíteni, kísérni a létrejöttét. Tanuivá válni ezeknek az örömteli, katartikus vagy éppen felemelő pillanatoknak.

Miért szeretek tanítani?

Ez egy másfajta öröm. A kineziológia vagy Bach virágterápia tanfolyamokon a közös érdeklődés hozza össze az embereket. És ez a közös érdeklődés egy hatalmas erő.

Itt az érdeklődő arcok, a csillogó szemek adják meg a sikerélményt a számomra. Persze nem mindig mennek könnyedén a dolgok. Vannak bonyolult korrekciós technikák, amikor néha az elkeseredést, néha a reménytelenséget látom a hallgatókon. Ilyenkor külön kihívást jelent, hogy kitaláljam azt a módot, ahogy az adott csoport megtalálja az utat a technika felé. Hogy nyugtassam és bíztassam őket, hogy merjenek időt hagyni maguknak, ha valamit nem sikerül egyszerre megérteni.

És nem utolsó sorban óriási gyönyörűség a fejlődést látni.

Elindul egy csoport a kezdőként rengeteg bizonytalansággal, „ügyetlenkedéssel”, majd néhány szint után látszik, ahogy magabiztosabbak lesznek, megtanulnak értő módon figyelni egymásra, és igazi közösséggé kezdenek válni. Sokszor olyan ügyeket is megosztanak egymással, amit talán még senkinek sem mondtak el életükben.

Fantasztikus fürödni ebben a ragyogó csoportenergiában. Csodálatos elősegíteni ennek a fényes erőnek a létrejöttét, és támogatni, hogy a személyes fejlődés mellett jól képzett segítővé is váljanak a tanítványaim. Megadni számukra azt a hátteret, amiben biztonsággal haladhatnak előre a személyes fejlődésük útján éppúgy, mint a szakmai magabiztosságukban.

Mit tegyél, ha szeretnél oldásra vagy tanfolyamra jönni?

Jelentkezz be elérhetőségeinken, hogy megtapasztahasd akár az oldások felemelő hatását az életedre, akár a segítővé válás örömeit.

 

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .