Miről is szól az advent?

Ha igazán hasznát akarod venni a posztnak, akkor ragadj tollat, papírt vagy billentyűzetet, és válaszold meg a kérdéseket!

Az advent jelentése: eljövetel.

Kinek/minek az eljövetelére vársz ilyenkor?
Mindenképpen valami magasabb rendűre, akitől, amitől szívesen vennénk, hogy uralja az életünket. Lehet ez az Úr, Jézus, a fény, a szeretet, a pihenés, az öröm. Mi a Te válaszod erre?

Miből fogod tudni, hogy elérkezett hozzád?

Milyen érzés lenne, ha ez a vágyott magasabb rendűség uralná az életed? Mit csinálnál másképpen, ha ez megtörténne? Hogyan éreznéd ettől magad?

Készülj fel az érkezésre! Hangolódj rá!

Milyen könyvek, zenék, filmek segíthetnek, hogy elmédet erre a magasabb rendűre hangold?
Hajlandó vagy-e naponta 1-2 percet csendesen figyelni a benned levő magasabb rendűre, hogy kapcsolódhass vele?

Kivel akarod ezt a kapcsolódást megünnepelni és hogyan?

Kik azok az emberek, akiknek a jelenléte ezt a magasabb rendű energiát közvetíti feléd?

Ha megválaszoltad a kérdéseket, akkor már tudhatod, hogy miről szól számodra az advent, sőt azt is, hogy hogyan készülj fel arra a csodára, ami mindig veled van, ám nem feltétlenül veszel róla tudomást.

Örömteli készülődést kívánok❤️

Nagyanyám kenyere – az új kenyér ünnepére

A kenyér=élet

Imádtuk a frissen sült ropogós kenyeret. Naponta sétáltunk el apával a piactér végében lévő kenyérgyárhoz, hogy hazavigyünk egy még forró, kívül ropogós héjú, belül lágy, puha, pirosra sült kenyeret. Aztán otthon apa felvágta. A serclinél szó szerint kenyértörésre került a sor: nagy nevetések között megküzdöttünk: kié lesz a nagyobb darab? És persze sokszor én nyertem a nagy, erős apukámmal szemben. Kicsiként eszembe sem jutott, hogy csakúgy hagyja… Hiszen tényleg komolyan harcoltunk. Aztán még elfogyott 1-2 szelet kenyér üresen. Vagy néha friss házitejföllel megkenve… Sóval, pici piros paprikával… Még most is érzem az ízét.

Ám a legjobb mégis az volt, hogy apa ilyenkor mesélt. Mesélt a gyerekkoráról, hogy miket ettek, hogy milyen szegények voltak, és hogy nagyanyám, aki a családot egyedül igazgatta, hogyan kereste mégis  a gyermekei örömét.

A kedvenc történetem a kenyérsütés volt. Apa szerint Nagymama hetente csak 1-szer sütött kenyret. Akkor viszont 10 kg lisztből gyúrta, dagasztotta a fa teknőben, majd az udvari kemencében sültek ki a hatalmas 3-kg-os cipók, melyeknek az utolsó morzsáit is meg lehetett enni.

De nem csak nagy cipók sültek ám, hanem 1-1 kicsi vekni is minden gyereknek , ami csak az övék volt. Vagy néha kemencés lángos. Megkenték tejföllel, úgy ették még melegen – mesélte apukám.

A friss kenyeret azóta is imádom. Mi több, kényes vagyok rá, hogy csak jó kenyeret vegyek. Inkább messzebbre megyek érte. Volt idő, hogy magam sütöttem mindennapi kenyerünket. De akár saját sütésű, akár finoman elkészített bolti kenyeret szegek meg, az aljára késsel keresztet rajzolok, mint apukám, és feldereng a fissen sült kenyér illatában egy csibészes mosolyú férfi, akivel olyan jól lehetett játszani a kenyértörést.

Legyen áldott ez az Ünnep, jusson minden család asztalára elegendő kenyér!