Trauma csökkentés = rezgésszint emelés


 Mindannyiunk számára megvan az a rezgésszint, energia szint, ahol testünk, sejtjeink optimálisan működnek. Ettől a rezgésszinttől való eltérés tartósan nem lehetséges anélkül, hogy a testünk kárt ne szenvedne ettől.

Ha valamilyen trauma ér bennünket, akkor az energiaszintünk lecsökken.„Magunk alatt vagyunk.” „Sötéten látunk”. És ez nemcsak amolyan “szó mágia”, hanem neurológiai valóság!!! Hiszen a tobozmirigy, ami a napi ritmusunkat koordinálja, és az agyalapi mirigy, ami testi működéseink karmestere, egyaránt érzékenyek a fényre, függetlenül attól, hogy ez a külső fény hiánya a téli időszakban (téli depresszió!) vagy a belső fény hiánya az évkör bármelyik szakaszában. Természetesen, ilyen „sötét helyzetben” testünk is nehezen, lassan működik, amit a „nyomott vagyok”, „levert vagyok”, „fáradt vagyok” kifejezésekkel írunk le.

A sejtek szintjén ez azt jelenti, hogy a receptorok mozgása, tánca megváltozik, aminek az lesz az eredménye, hogy megváltozik az alakjuk is. Így már a tápanyag molekula nem illeszkedik a „zárba”, a sejt akkor is éhezni fog, ha a környezetében bőségesen vannak tápanyag molekulák. Illetve a kiválasztási folyamatok sem mennek végbe megfelelően, egy mérgezési folyamat áll be. Tehát a stressz, a feloldatlan traumák a valódi okai az öregedésnek! A testünk jóval hosszabb időre van tervezve, mint amennyi idő alatt mi elhasználjuk. Érdemes tehát visszatérni normális regésszintükhöz, ha azt tapasztaljuk, hogy megtépázták energiáinkat az élet viharai.

Mit tehetünk?

  1. Használjunk esszenciákat. Trauma esetén a legjobb, ha a Bach féle elsősegély cseppet (rescue) szedjük. Minél intenzívebb a negatív érzelem, annál gyakrabban alkalmazzuk. Akár 2-5 percenként is bevehetünk belőle. Ez az esszencia szerencsére már a nagyobb patikákban kapható.
  2. Alkalmazzunk szimbólumokat. Az egyik legegyszerűbb a végtelen jel. Ez a ciklusokról szól, és arról, hogy hibáinkból tanulva hogyan változtathatjuk nagy kudarcunkat nagy sikerré. Belerajzolhatjuk a fürdővizünkbe, kitehetjük a képet magunk elé vagy a fájós testrészre rajzolva is csillapíthatja a fájdalmat.
  3. Tudatosan hordjunk energetizáló színeket. A fehér, a lila jó hatású, ha védelemre van szükségünk, a zöld és a rózsaszín, ha több szeretet kellene, a piros, ha földelni akarjuk magunkat.
  4. A hangrezgéseket is felhasználhatjuk. Hallgathatunk olyan zenéket, amelyek örömmel töltenek el bennünket, vagy elmehetünk pl. egy hangmasszázsra.
  5. Jól működnek a különféle meridián kopogtató eljárások is. (AFT, EFT)

Ha néhány napon belül nem érzünk enyhülést a tüneteinkben, akkor mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni. Jó segítséget adhat ilyenkor a kineziológiai kezelés, hiszen segítségével könnyebben rálátunk azokra a mintáinkra, amin változtanunk kell az adott helyzetben, hogy jobban érezhessük magunkat.


Életünk tükrei – Kapcsolataink 1. Párkapcsolati mintánk

A kapcsolatok témaköre numerológiai szempontból a kettes szám uralma alá tartozik. Ketten vagyunk, TE és ÉN – mondhatjuk. Erre a kettősségre épülnek fel kapcsolataink, akár személyekről, akár tárgyakról vagy eseményekről van szó.

A kapcsolatainkban legfőbb vágyunk, a kettősség helyett az egység megélése, ám ehelyett nagyon gyakran inkább az elkülönülést tapasztaljuk meg.

A kapcsolatok alapmintázata már magzatkorunkban létrejön, amikor nagyon szoros, fizikális egységben élünk édesanyánkkal. Mivel azonban a méhen belül csak bizonyos ideig növekedhetünk, a hely szűkössé válásával felébred bennünk a vágy, hogy elinduljunk tágasabb világok felé. Ezért aztán magzatként egyszer csak megindítjuk saját születésünk folyamatát, ahonnan kezdve sok nehézséggel kell szembenéznünk. A külvilággal először tehát születésünkkor teremtünk kapcsolatot, azaz születésünk összes további kapcsolatunk elsődleges mintájává válik.


Születésünk azonban egy – többnyire – rendkívül fájdalmas folyamat, ami nem könnyíti meg a kapcsolatteremtést számunkra a későbbiekben.

 Eleinte legfontosabb kapcsolatunk a szüleinkkel való kapcsolat. velük szeretnénk újra élni a magzatkorban megtapasztalt szoros egységet, de a születés hatalmas fizikai fájdalma után általuk tapasztaljuk a legnagyobb érzelmi fájdalmat is: az első elutasítás hatalmas sokkját. Sokszor csak azért, mert édesapánk/édesanyánk fiút várt lány helyett vagy fordítva. Gyakran pedig azért utasítanak el bennünket, mert nem értik az általunk küldött jelzéseket. Ám a tanulság gyakran életre szólóan belénk ég: nem kellek, nem vagyok fontos.
Így aztán egész életünkben keressük azt a férfit vagy azt a nőt, aki betölthetné azt a hiányt életünkben, amit szüleink nem adtak meg nekünk. Mivel azonban egy felnőtt férfi vagy felnőtt nő csak úgy tud engem szeretni párkapcsolataimban, mint egy felnőtt férfi vagy felnőtt nő, sokan beletörődünk az élethosszig tartó hiányba, és a csalódástól félve már nem is akarjuk megtalálni párunkat (terjed a szingli életforma!), vagy szállunk “virágról-virágra”, és folyton bebizonyítjuk magunknak, hogy minket úgysem szeret senki.

Mit tehetünk?

 Legjobb, ha szembenézünk sebzettségeinkkel, és feloldjuk a születési vagy kisgyermekkori traumatikus tapasztalatainkat, hogy boldog, kiegyensúlyozott, felnőtt és teherbíró párkapcsolatban élhessünk.