Szülők akadémiája – 4 ok, hogy miért szükséges tanulni a szülőséget manapság

“A gyerekneveléshez mindenki ért… – amíg meg nem születik az első gyermeke.” 

/ismeretlen szerző/ 



Sokan már annak az elképzelésnek a hallatán is felháborodnak, hogy a szülőséget tanulni kell. 
Gyakran ott él a fejekben az az elképzelés, hogy amikor megszületik egy gyermek, akkor egyből apa és anya is születik. Sőt megszületik a család.
Ezek az idealista elképzelések azonban tökéletesen figyelmen kívűl hagyják azt a tényt, hogy a gyereknevelés az egyik legösszetettebb feladat és egyben a legnagyobb kihívás az életünkben.

Jól emlékszem a pillanatra, amikor első gyermeken megszületése után kb. 2 héttel anyukám, aki addig segített az akkor még apró háztartásom ellátásában, kilépett az ajtón, és magával vitte a biztonságérzetemet. Egy pillanatra még szinte pánikba is estem, hogy  mit fogok kezdeni ezzel a pici babával, és főleg mit kezdek azzal az óriási felelősséggel, ami rám zuhant?

Szerencsére a tapasztalatokkal együtt oldódott a riadalom is valamelyest, de nem ez volt az utolsó pillanat, amikor tanácstalannak, sőt mondjuk ki: elveszettnek éreztem magam gyermekem sírását hallgatva. Úgy tűnt akkor, hogy a diplomám és az akkor már születőben lévő doktorátusom, sőt 7 éves kollégiumi tapasztalatom sem sokat segít a nehéz pillanatokban.

Aztán az viszont rengeteget segített, hogy alapítottunk egy Waldorf óvodát, ahol több, a gyermekét hozzánk hasonló szellemben nevelő szülőt, és egy csodás óvó nénit ismerhettünk meg. Bettitől, nyugodtan mondhatom, néhány év alatt többet tanultam a kisgyermekek természetéről, mint addigi életem során összesen. És a legjobb az volt, hogy amiket Betti mutatott, az működött is a gyereknevelésben.

Itt már tudtam, hogy amit a gyerekekről tudok, az nem elég. 

Tudtam, hogy ahhoz, hogy értő módon neveljem gyermekeimet folyton át kell gondoljam a stratégiáimat, tapasztalatot kell cseréljek olyanokkal, akik értenek a gyerekekhez, értenek az emberekhez, és hajlandóak támogatást nyújtani számomra krízis helyzetekben.

Ez volt a háttere annak, hogy január 12-én elindítottam egy előadás sorozatot, aminek nem titkolt célja a szülői minőség, képességek iskolázása, fejlesztése.

Nézzük meg, mi az az 4 legfontosabb szempont, ami miatt érdemes lehet csatlakoznod!

  1. Gyorsan változik a világ.
    Ezelőtt 1-2-3 generációval mindenki tudni vélte, hogy mi lesz a gyermekéből, többé-kevésbé biztosak lehettek abban, hogy milyen világra kell felkészíteniük a gyermekeket. Ma nekünk egy olyan világra kell felkészíteni kicsinyeinket, amelyről sejtelmünk sincs, hogy milyen lesz.
  2. Nagyobb tudatosság szükséges a mai gyerekek neveléséhez.
    Régen ez is egyértelmű volt: olyan gyerekeket kell nevelni, akik jól beilleszkednek a társadalomba, így anyagi biztonságban élhetnek, és nem utolsó sorban, tudják anyagilag támogatni idősődő szüleiket.
    Manapság is fontos, hogy tisztában legyünk nevelési céljainkkal. Milyen felnőttet szeretnénk látni? Nem lehet ugyanis egyszerre engedelmes, szófogadó és önállóan gondolkodó, kreatív, sőt innovatív gyerekeket nevelni!
  3. Óriási gondot jelent, hogy sokan akkor látnak először kisbabát, kisgyereket, amikor a sajátjuk megszületik. Így fogalmuk sincs, hogy mivel jár egy gyermek felnevelése, mit jelent, ha sír egy baba, hogy kezeljék, amikor nem eszik, nem alszik vagy éppen megbetegszik
  4. Új kommunikációs eszközökre van szükségünk, mert a mai gyerekek nem fogadják el automatikusan tekintélynek a felnőtteket, gyakran nem hallgatnak a parancsokra, sőt ez mérhetetlen dacot, lázadást, haragot vált ki belőlük.
Te milyen gondokat tapasztalsz a mai gyerekekkel kapcsolatban szülőként, pedagógusként? Mik azok a problémák, amielyek miatt nehezen tudsz “jó szülő” lenni? Írd meg tapasztalataidat a kommentek között!

Anyák napja

 Anya, Anyu, Anyuci, Mama, Mami, Édesanya, Mamóca – és még hányféle név az, amivel azt a személyt jelöljük, aki a testében táplált, növesztett, világra hozott bennünket, majd jó esetben ápolt, gondozott, nevelt, tanított, szeretett minket. Persze vannak rossz esetek is…

Azt mondják, hogy a szülő-gyerek kapcsolat életünk leghosszabb és legmélyebben bevésődött kapcsolata. És ez igaz is, hiszen a szülői mintát mindaddig magunkban hordjuk, amíg élünk, és gyermekeink is magukkal viszik a tőlünk kapott csomagot élethossziglan.

Nézzük, hogy mit kapunk örökségül

édesanyánktól a kineziológia szemével nézve. Először is innen származik jobb agyféltekénk, vele együtt a kreativitásunk és a tudatosságunk képessége. Ha jó kapcsolatban vagyunk édesanyánkkal, akkor könnyen merülünk el kreatív, alkotó tevékenységekben, csendes szemlélődésben, sőt az élethelyzeteinket is magasfokú teremtőerőnk segítségével oldjuk meg.

Anyánktól tanuljuk meg az önmagunkról való gondoskodás képességét, valamint a feltétel nélküli szeretetet.
Anyánk elleni lázadásunk nyilvánul meg abban, hogy nem törődünk testünkkel, elhanyagoljuk magunkat, egészségünket, agyon dolgozzuk magunkat.

Szerepeink közül – akár férfiak vagyunk akár nők – anyánktól tanuljuk, hogy milyennek kell lenni egy nőnek, hogyan viselkedjünk, mit tehetünk vagy mit nem tehetünk. Akár másoljuk a mintát, akár lázadunk ellene, mindenképpen ez a viszonyítási alap. Szintén anyánktól tanuljuk, hogy milyen az anyai szerep, milyen elvárásoknak kell megfelelnünk anyaként, vagy milyen anya legyen a párunk.

Ha gondunk van anyai mintánkkal, érdemes tudatosan odafigyelni viselkedésünkre, és minél jobb anyává válni önmagunk számára. Ha már felnőttünk, akkor végre megadhatjuk önmagunknak mindazt a gondoskodást és figyelmet, amit anyánktól vártunk volna de ő nem tudott vagy nem akart megadni. és ahogy önmagunk felé szeretettel fordulunk, úgy javulhat kapcsolatunk szülő anyánkkal is. Amennyiben mégsem sikerül, érdemes szakemberhez fordulni, aki oldhatja ezeket a mintákat, hogy kreativitásunk birtokában alakíthassuk életünket.