Mostanában az oldásokban nagyon gyakran kerültek elő a kapcsolati problémák.
Másképp gondolkodunk helyzetekről, mások a prioritásaink, és sértettségeinket hosszú ideig magunkban hurcolva várjuk a csodát, hogy egyszercsak a másik „észreveszi magát”, vagy talán, végre, észrevesz minket.
Nem ritkán elhangzik olyan is, hogy évek óta nem beszéltem anyámmal, apámmal, a testvéremmel, nem tartjuk a kapcsolatot.
Elvált házastársak a legegyszerűbb ügyekben sem képesek nyugodtan szóbaállni egymással, mert bekapcsolnak a régi sérelmek, indulatok.
Barátságok szakadnak meg amiatt, hogy képtelenek vagyunk túllépni problémáinkon, és rendezni kapcsolatainkat.
Ugyanakkor tudnunk kell, hogy emberek vagyunk. Lehet rossz napunk, nehéz periódus az életünkben, amikor akaratunkon kívűl is megbánthatjuk a hozzánk közelállókat. És persze emberi természetünkből fakad az is, hogy néha akarattal, bántó szándékkal szúrunk oda valamit.
Mit tehetünk, ha megtörtént a baj?
Vegyük észre, hogy gond van a kapcsolattal! A legtöbb ember érzéketlennek mutatkozik a kapcsolati problémák iránt. Esetleg kifogásként használja, hogy a másik sem volt makulátlan az ügyben. Hosszú napok, hetek, hónapok, néha évek vagy évtizedek telhetnek el a sértett hallgatásban, mert senki nem vállalja fel a felelősséget a helyzet rendezéséért. Márpedig, ha rendezni szeretnéd a kapcsolatodat valakivel, ki akarsz békülni, akkor bizony neked kell felvállalni ennek teljes felelősségét.
Keress kapcsolatot a másik féllel. Hívd fel, vagy ha már hosszú ideje megszakadt a kapcsolat írj neki egy emailt, esetleg levelet, amelyben elmondod, hogy fontos számodra, hogy rendeződjön a kapcsolatotok, és szeretnéd, ha elmondaná, hogy mi a gondja, mi az ami bántja.
Hallgasd meg értő figyelemmel! Az értő figyelem mibenlétéről és alakalmazásáról itt írtam bővebben. Most csak annyit mondanék, hogy igyekezz minél pontosabban megérteni, amit a másik mond neked, és visszajelzéssel kérj megerősítést, hogy jól értetted-e, hogy min bántódott meg. Ez még akkor is fontos, ha úgy gondolod, hogy nemcsak te hibáztál, hanem ő is, vagy ha a fájdalma egy félreértésen alapult. Derítsd ki, hogy milyen mélységű a másik haragja, fájdalma vagy éppen magánya.
Fejezd ki, hogy sajnálod, hogy ennyi negatív érzést kellett átélnie! Fontos, hogy bocsánatkérésed ne csak üres szó legyen. Kérdezd meg azt is, hogy mit tehetnél, hogy jóvá tedd a helyzetet. Csak a tetteid támasztják alá, teszik hitelessé megváltozott hozzáállásodat.
Ha szükséges, többször is menj végig a folyamaton! Ha régi, nehéz ügyekkel van dolgunk, akkor nem biztos, hogy egyszeri beszélgetés elég lesz. Gondold csak el: ha mondjuk egy apuka 20 évig nem kereste a lányát, és most szeretné feléleszteni a kapcsolatot, nem valószínű, hogy ehhez egyetlen email elegendő lesz, igaz?
A folyamat akadályai
A büszkeség. Mondhatnánk: az egónk. Mert bizony hajlamosak vagyunk kifogásként használni a saját nem megfelelő viselkedésünkre, hogy a másik sem volt tökéletes. Ő is megbántott, ő sem tett semmit a javulásért! Ám, ha te akarod a változást, akkor bizony neked is kell érte tenned!
A félelem. Félelem attól, hogy visszautasít, hogy dühösen vagy sértetten reagál, hogy megint felébreszti bennünk a fájdalmas emlékeket. Ha félünk, vag még nem számoltunk le a saját dühünkkel, fájdalmunkkal, akkor bizony először ezt kell rendezni. Imádkozhatunk, meditálhatunk rajta vagy beszélhetünk egy barátunkkal. Amennyiben a „házilagos módszerek nem segítenek felkereshetünk egy szakembert, elmehetünk kineziológushoz, aki segíthet feloldani negatív érzéseinket.
Ha tehát rendezni szeretnéd egy régi sérelmekkel teli kapcsolatodat, vágj bele bátran.
Kezdd azzal, hogy rendezed saját fájdalmas, zavaros vagy éppen haragos érzéseidet. Ha nem megy egyedül, keress meg bátran, hogy kineziológiai oldással, Bach virág terápiával vagy sprituális tanácsadással segíthesselek a folyamatban.
A kommunikáció feladata, hogy kapcsolatot teremtsen két különálló létező között. Ennek a kapcsolatteremtésnek úgy az emberi mint az állatvilágban megvan a maga jelrendszere.
Ám csak az emberi kommunikáció sajátossága az, hogy a szóbeli közlendő mást mond, más üzenetet hordoz, mint az úgynevezett metakommunikáció által közvetített érzelmeket is kódoló üzenet. A végeredmény: zavaros üzenetek és még zavarosabb kapcsolatok.
Nemrégiben egy oldáson került elő egy párkapcsolati ügy, amelyben a hölgy, nevezzük Jolinak, már annyira nem látott kiutat, hogy a váláson törte a fejét. Ám erről egy szót sem szólt a férjének. Azt gondolta, hogy elegendő elmondania, ha benne már „megérett” a helyzet, ha ő már eldöntötte, hogy mit szeretne igazából.
Hogyan is mondhatod el a régen kimondatlan dolgokat?
Először is tudd, hogy a teljes információ egy ügyben az érzések és tények keverékéből áll. Ahhoz, hogy a teljes képet lássuk, mindkét rész tisztázására szükség van.
1. Tisztázd a helyzetet magaddal!
Ehhez fogj egy darab papírt, és írd le az alábbi kérdésekre a válaszokat!
Kinek a gondja valójában, amit érzékelek?
Mit tapasztalok pontosan? Mi az, ami zavar?
Hogyan érzek ebben a helyzetben?
Hogyan szeretném érezni magam, amikor ez a szituáció előkerül?
Mit tehetnék, azért, mit vagyok hajlandó megtenni azért, hogy úgy érezzem magam, ahogy szeretném?
2. Tedd meg, amit elhatároztál!
Adj időt magadnak. Néhány hetet, 1 hónapot, és következetesen tedd meg azokat a dolgokat, amelyeket az 1. pontban elhatároztál. Figyeld meg, hogyan változnak az érzéseid! Figyeld meg, hogy érzéseid változása hogyan hat a kapcsolatodra! Vezess naplót erről. Elég, ha napi 1-2 mondatot leírsz magadnak!
3. Hogyan mondd el a másik félnek a gondodat?
Kérj időpontot attól, akinek el akarod mondani, hogy mi bánt! Lényeges mondanivalódat ne mondd el csakúgy „mellékesen”. Éreztesd a másikkal, hogy itt nem a szokásos zsörtölődésről lesz szó. Beszéljetek meg tehát egy időpontot, és írjátok is be a naptáratokba.
Amikor eljön az időpont, kérd meg párodat, hogy közbeszólás nélkül hallgasson végig.
Mondd el most mindazt, amit problémaként tapasztalsz, amit érzel ezzel kapcsolatban, amit szeretnél érezni és amit hajlandó vagy megtenni.
Kérj visszajelzést! Kérd meg, hogy modja el, mit hallott, mit értett meg mindabból, amit elmondtál neki. Fontos, hogy ne vitassátok meg, hogy jogosak-e az észrevételeid. Hallgasd meg nyugodtan a visszajelzést, köszönd meg a rád szánt időt. Jelezd, hogy te is nyitott vagy arra, hogy meghallgasd, ha valamilyen gondja van.
4. Vedd észre a változásokat!
Néha ez a legnehezebb. Figyeld az apró jeleket a másik viselkedésének változásában! Írd le ezeket is a naplódba. Jelezd vissza, és köszönd meg, hogy jobban odafigyel a kéréseidre.
Sok sikert kívánok a megvalósításhoz!
Megosztanád tapasztalataidat? Kérdésed van? Beszéljük meg az Érdekel a kineziológia csoportban.
„A házasság nem arra szolgál, hogy kiküszöbölje az élet fájdalmas megpróbáltatásait és veszeteségeit, inkább arra, hogy nagyon alaposan, nagyon emberi módon szembenézzünk és megbirkózzunk velük.” (Mike Mason)
Manapság egyre több a válás, a párkapcsolati krízis. Nehezen kapcsolódunk, nehezen köteleződünk el, miközben a lelkünk legmélyéről vágyunk egy igaz társra. De mégha meg is találjuk, sok esetben hagyjuk kihűlni a lángot, megrettenünk a konfliktusoktól és feladva a küzdelmet kimenekülünk a kapcsolatból.
Pedig sok gyönyörűséget tartogat számunkra egy hosszú kapcsolat. Belepillantani egy másik ember világába, a szó konkrét és átvitt értelmében levetkőzni előtte, folyamatosan keresni a megoldásokat – ez egy olyan csodája a világnak, amelyet más módon nem tapasztalhatunk meg.
Nézzük meg, melyek azok a titkok, amelyeknek birtokában kell lennünk egy párkapcsolatban?
1. Elkötelezettség:
Amikor mások előtt is, sőt hivatalosan is felvállalom a páromat, amikor kimondom, hogy veled akarom leélni az életemet, akkor tudatosítom a szándékomat: akarom ezt a kapcsolatot az összes konfliktusával, nehézségével és szépségével együtt. Ha probléma van, akkor nem futok el, hanem megoldásokat keresek, beszélni próbálok az ügyeimről, vállalom a felelősséget azért a részért, ami az én részem a gondjainkból.
2. Kiváncsiság: milyen ember a másik
Közhelynek hangzik, hogy mások másmilyenek. Mások a férfiak és mások a nők. És ez igaz is. Ráadásul más családokból jövünk, más neveltetéssel, más szokásokkal. Ám az elvárás egy párkapcsolatban az, hogy értsen meg engem a másik. Pedig a jó irány, ha mindketten megpróbáljuk megérteni egymást és magunkat is. Mit szeretnék ebben a helyzetben? Mit szeretne ő? Így ráhangolódhatunk fokról fokra arra a megoldásra, ami mind a kettőnknek elég jó. A jó megoldás szinte soha nem felúton van. Van, amikor nekem kell többet engedni, van, amikor a páromnak…
Nagyon jó, ha néha belepillantok a párom világába. Megismerem a barátait, a kedvteléseit. És megengedem, hogy ő is velem tartson néha az én társaságomba.
3. Közös értékek
Erre még az ismerkedés szakaszában jó gondolni. Vajon az az ember, aki mindig azon gondolkodik, hogy hogyan kereshetne minél előbb minél több pénzt, vajon mit szól majd az én állandó tanulási vágyamhoz? Vagy, ha én kiskorom óta több gyermekre vágyom, őt viszont idegesítik a gyerekek, beszélni sem hajlandó a témáról, akkor vajon tényleg egymáshoz valók vagyunk-e? Tudjuk-e ezeket a különbségeket hosszú távon kezelni? Ha a válasz nem, akkor az a kapcsolat nem lesz működő képes, mert nem várhatjuk, hogy a másik értékei alapjaiban megváltozzanak. Ilyenkor másik párt jó keresni magunknak, akivel több a közös pont.
4. Nyitottság a másik és önmagunk változásaira
Bármennyire is szeretnénk megszokott sémák szerint kezelni valakit, az nem fog menni. Egy hosszú kapcsolatban szembe kell néznünk azzal, hogy változunk az életünk során. Változik a külsőnk, az érdeklődésünk, a jellemünk. Ahhoz, hogy követni tudjuk egymás változásait, érdeklődéssel kell figyelni egymást és magunkat, megosztani egymással a napi történéseket, a vágyainkat, a terveinket. Egymás barátaivá kell válnunk.
5. Szexuális vonzódás fenntartása partnerünkhöz
Sokan, egy hosszú párkapcsolatban elfelejtik az összebújás, a kézenfogva sétálás, a csókolózás örömeit. Néha már csak az aktus marad vagy még az is kikopik a hétköznapok szürkeségében.
Fontos, hogy őrizzük meg játékainkat. Egy-egy sms csak úgy, egy kis romantika, titkos símítások, bókok mindenkinek jól esnek. Ám az állandó zsörtölődés, kritizálás, féltékenykedés bizony lelohasztja a vágyakat.
Intő jel, ha a kapcsolaton belül apának és anyának kezdjük el szólítani egymást. Térjünk vissza kedvesünk becenevéhez, keresztnevéhez!
Május 17-én részt vettem kedves kollégám, tanítványom könyvének bemutatóján. Az alábbiakban az ott elmondott beszédemet olvashatjátok.
Kedves Egybegyűltek, kedves Ünneplők,
Nemrég levelet kaptam Zsuzsitól, amelyben arra kért, hogy legyek jelen ezen a csodálatos eseményen, és szóljak néhány szót a könyvéről. Ráadásul azzal spékelte meg a felkérést, hogy beértek „Az írói blokkok” tanfolyam oldásai, aminek nagy szerepe volt abban, hogy megszületett a könyv. Hát hogyan is mondhattam volna nemet, hiszen ezt a tanfolyamot én tartottam?
Erről jut eszembe, hogy kineziológusként gyakran megkeresnek azzal a problémával, hogy nem jön össze a baba. Nagy öröm, és csodálatos ajándék, amikor néhány oldás után megfogan a várva várt gyermek. Általában büszkén és boldogan újságolom otthon is a sikert, hogy részt vehettem egy élet létrejöttében. Ilyenkor a férjem, aki nem kedveli a túlzott pátoszt, lakonikusan meg szokta jegyzeni:”Szóval megint csináltál egy gyereket.” Hát jelentem, hogy ezen az alapon, most „csináltam” egy könyvet:)
A mai nappal kapcsolatban fontos tudnunk, hogy numerológiai szempontból 1-es nap, ami azt jelenti, hogy minden rajtunk áll. És ez a könyv, bár párkapcsolatokról szól, mégis pontosan azt mutatja be, hogy bármit is hoz az élet, azt nekünk magunknak kell feldolgoznunk, lereagálnunk. Ha lerombolódtak álmaink, akkor magunknak kell újjáépíteni őket, megkeresve azokat a társakat, akiktől erőt, útmutatást kaphatunk. Ehhez az építkezéshez felhasználhatjuk kreatív, teremtő energiáinkat, amelyet a jobb agyféltekénk, női energiánk testesít meg.
Szimbolikus, és mégsem az, hogy Zsuzsa könyvének főszereplője az örök nő, még a neve is Éva. Sokunk felismerheti magát benne, annak a nőnek a képében, aki óriási erőfeszítésekkel próbál helytállni a különféle szerepek között, lehetőleg minden elvárásnak megfelelve. Végigkövetve Éva útját láthatjuk, ahogy alacsony önbecsülését lassan-lassan legyőzi a munkájában, ahogy nőként egyre inkább magára talál, ahogy sok izgalmas, sőt izgató kalandon keresztül végre megtalálja azt a kapcsolatot, amelyre vágyik amelyet megérdemel.
A párkapcsolat a kineziológia szótárában nem más, mint „tudatos kötelezettség” vállalás. A kötelezettség szó gyöke a kötél, amely összeköt a másikkal, amelyen keresztül rángathatjuk társunkat, és amelyen keresztül mi magunk is rángathatóvá válunk. – Azt hiszem kevesen vágyunk erre az állapotra, ám sokan átéljük nap mint nap.
Ám van egy másik lehetőség is: hiszen az igazi párkapcsolat nem más, mint egyfajta egyenlőségen alapuló társulás. A legintimebb kapcsolatunk lehet a párkapcsolat, ahol igazán önmagunk lehetünk, és megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy társunk is igazán önmagát adhassa. Csodálatos dolog nap mint nap szeretni egy olyan embert, akit már évtizedek óta ismerünk, és átélni azt, hogy valaki olyan szeret bennünket, aki igazán ismeri az összes erősségünket és gyengeségünket is. Megtapasztalni, hogy nem egymás kiegészítői, másik felei vagyunk, hanem, hogy együtt többek lehetünk, többet tehetünk, mint külön-külön.
Végül beszédemet az egyik kedvenc idézetemmel zárnám a könyvből, ami érdekes módon egy férfi szájából hangzik el:
„ – Tudja Évike mi a párkapcsolatokkal a baj?- kezdte megint, és folytatta is magától. – Hogy már az elején feladják az egyéniségüket. Legalább is az egyik fél. Hogy én ki vagyok, az attól függ, hogy te kinek akarsz látni. Egy darabig meg is tudok felelni ennek a látszatnak, ennek a szerepnek. De egy idő után ez már nem megy. És akkor, el kezdem a másikat hibáztatni. Nagyon okosan mondta valaki azt, hogy amit megbélyegzel, az téged fog megbélyegezni, és amit elítélsz, egy napon azzá válhatsz….
(maga)….még fél ezektől az igazságoktól, mert ismeretlenek a gondolatok. Az emberek akkor is a megszokotthoz ragaszkodnak, ha az rossz nekik, mert az legalább ismerős. Nem mernek változtatni. Pedig a fejlődés folyamatos. A fejlődés motorja pedig az érzelem. Az érzelem, mozgásban lévő energia. Ne féljen az érzelmeitől Évike. Élje meg őket!”
És ezt kívánom magunknak is: Merjük megélni az érzelmeinket, merjünk változtatni, hogy rátalálhassunk arra az örömre amit az igazi, egyenrangú kapcsolat jelent, és amihez az önmagunkkal való jó kapcsolat kialakításán keresztül juthatunk el.
A könyv megrendelhető az info@farostudio.hu címen. Szeretettel ajánlom.
