Sokaknak okoz problémát, hogy megszabják a határaikat, és nemet merjenek mondani azokra a programokra, helyzetekre, feladatokra, amelyeket nem tudnak vagy nem akarnak elvégezni, vagy amelyekre éppenséggel nincs idejük pillanatnyilag. Így aztán túlterheltté és frusztrálttá válnak, amit vagy azzal kompenzálnak, hogy a számukra értékes emberektől, tevékenységektől vonják meg az időt és a figyelmet.
Néha pedig egyenesen megbetegítik magukat, hogy elfogadható módon igazolják, most tényleg nem képesek semmire.
Hogyan mondhatunk udvariasan nemet? Hogyan ragaszkodhatunk a határainkhoz stressz nélkül? Ez a blogbejegyzés különösen a segítőknek szól, mert mi sokkal könnyebben ráhangolódunk mások javára, mintsem, hogy a saját érdekeinket tartanánk szem előtt
A határok megszabása
Ebből a szempontból három kategóriába sorolhatjuk az
embereket:
- Akik nagyon keményen megszabják és tartják a határokat. Számukra nem okoz nehézséget nemet mondani, ám ezt sokszor átgondolatlanul teszik. Így gyakran védekezőnek, rugalmatlannak, túl keménynek tűnnek, ami rombolhatja a kapcsolataikat, és gátolhatja, hogy új impulzusok indítsák be a kreativitásukat. Számukra nagyobb stresszt okoz átgondolni, hogy mire mondhatnának igent. A kihívást az jelenti nekik, hogy merjenek igent mondani olyan új helyzetekre, ami érdekli, inspirálja őket.
- Akik könnyen mondanak igent és nemet is attól függően, hogy mit kíván az érdekük. Ezek az emberek rugalmasan kezelik az idejüket, ám nem hajlandóak lemondani a számukra fontos teendőkről csupán azért, hogy megfeleljenek valakinek.
- Akiknek a nem kimondásának gondolatára is izzadni kezd a tenyerük vagy megremeg a hangjuk. Általában kedves és segítőkész embertársainkról van itt szó, akiket hatalmas empátiával áldott meg az ég. Túlzottan átérezve a fájdalmat, amit elutasításuk esetleg okozna a másiknak, inkább igent mondanak. Gyakran felborítják ezzel a már másokkal lefixált programjaikat, vagy kimerítik erőforrásaikat túlterheltté válnak. Számukra a kihívás, hogy megtanuljanak indulatok és bűntudat nélkül NEM-et mondani, amikor más dolguk van, vagy valamihez nincs kedvük vagy idejük.
A cél az, hogy az egyensúly felé törekedjünk, és minél inkább átgondoltan egyezzünk bele abba, ami nekünk fontos és inspiráló lehet, és bátran utasítsuk el mindazt, ami nem érdekel minket, amit csak azért tennénk, hogy megfeleljünk egy, talán csak a fejünkben létező, elvárásnak.
Félreértett udvariasság
Kiskorunkban gyakran hallhattuk a szüleinktől, hogy legyünk
jó kisfiúk, jó kislányok, ami egyet jelentett azzal, hogy tegyük meg azt mások
kedvéért, amihez éppenséggel semmi kedvünk nem volt. Írjuk meg a leckét, bár
játszani lenne kedvünk. Adjunk puszit Rózsika néninek, aki kellemetlen „öreg
szagot” árasztott. Játsszunk a vendég család undok Lacikájával, bár semmi közös
pont nem volt bennünk. Ha meg is próbáltunk ellenállni, akkor enyhébb vagy erősebb
nyomással rávettek minket, hogy mégis csak tegyük meg, ami az adott helyzetben „elvárható”.
„Csak a kedvemért!” „A jó gyerek megteszi, amire a szülei kérik.” – az
enyhébbek közül. Vagy még rosszabb esetben az érzelmi zsarolás is befigyelt:
„Ha nem teszed meg, nem is szeretlek.” „Ha te nem teszed meg, akkor én sem
teszek meg neked semmit. (Nem nézhetsz mesét, nem kapsz édességet…)”
A szülők részéről ezek a mondatok gyakran „nevelési célzattal” hangzanak el, ám mélyen belül elraktározódnak bennünk, és felnőttként olyan automatikusan futnak le, hogy már fel sem figyelünk a belső beszéddé vált nyomást kifejtő mondatainkra, csak azt vesszük észre, hogy kimondtuk az igent egy 400 ezer Ft-os mágneses ágyra, egy kollégánk helyett elvégzendő feladatra vagy egy koncertre, ahová semmi kedvünk nincs elmenni.
Nem = bűntudat és harag
Amikor egy helyzetben negatív érzéseket élünk át, akkor az érzelmi fájdalom hatására gyakran inkább a visszahúzódást választjuk, hogy elkerülhessük a nem kívánatos érzéseket. Ám ez a választásunk általában nem tudatos, vagy pedig erős önigazolásokkal bástyázzuk körül, hogy elfogadhatóvá tegyük az önmagunkkal szembeni árulást. Pedig a bűntudat vagy a harag ebben az esetben is jelentkezik. Legfeljebb önmagunk ellen irányul.
Mit tehetünk?
Tudatosítsuk az érzéseinket! Bármilyen nehéznek is tűnik szembenézni velük, a legjobb stratégia az érzéseink elfogadása. Amint megengedjük az érzéseinknek, hogy érezzük őket, elkezdenek enyhülni. Könnyítheti ezt a folyamatot, ha néhány percig tartjuk a homlokunkat és a tarkónkat, és lassan egyenletesen igyekszünk lélegezni, amikor ezek a érzések elborítanak minket. Ez az érzelmi stresszoldó technika nagyszerű segítséget jelenthet abban, hogy ne a feltörő negatív érzések vagy ezek elkerülése vezesse cselekedeteinket. Visszanyerve higgadtságunkat, mondhatni józan eszünket, sokkal könnyebb lesz eldönteni, hogy az adott szituációban nemet kell-e mondanunk vagy nyugodt szívvel mondhatunk igent.
A szelíd NEM
Tisztázva érzéseinket könnyebben átlátjuk érdekeinket. Így
azt is, hogy ebben a pillanatban mi a legfontosabb a számunkra.
Nézzük meg most néhány udvarias formáját az elutasításnak.
- Amikor egy nem szeretem programra vagy találkozóra hívnak: „Köszönöm, hogy gondoltál rám, de ez most sajnos nem fér bele az időmbe.”
- Ha egy kliens sürgősséggel kér időpontot, de csak későbbre tudsz adni. „Erre a hétre sajnos egyetlen szabad helyem sincs. A legközelebbi szabad időpontom:…”
- Ha egy kedves barát hív minket, de más dolgunk van: „Ma nagyon elfoglalt vagyok, de jó lenne már találkozni. Beszéljünk meg most egy időpontot, ami mindkettőnknek alkalmas.”
Mi van, ha ezek után valaki tovább „erőszakoskodik”?
Először is merj ragaszkodni az elhatározásodhoz. Ha kell ezt mondd is ki: „Végleges a döntésem, fejezzük be ezt a beszélgetést.”
Lehet olyan helyzet is, amikor még nem tudjuk, hogy igent mondjunk-e vagy nemet. Ilyenkor bátran kérjünk időt. Ha a másik fél sürgetni akar, akkor én azt szoktam mondani, hogy „Ha ebben a pillanatban kell döntenem, akkor inkább a nem-et választom, ha kapok egy kis időt, akkor szívesen átgondolom, hogy beilleszthető-e ez az időbeosztásomba.” A legkedvesebb példa erre a kamasz gyerekeimmel volt. Mivel tudták, hogy féltem őket egy-egy bulitól, kalandtól, bizonyos helyzetektől, ha szerettek volna például tovább kimaradni, mint az addig szokásos volt, gyakran így hívtak fel: „Most csak el akarom mesélni, hogy hétvégén lemennénk a Balatonra a haverokkal. Még ne mondj semmit, csak gondold át!” Így volt időm végiggondolni, hogy milyen garanciákat szeretnék a biztonságuk érdekében, és a legtöbb esetben megszületett a mindannyiunk számára megfelelő egyezség.
Gyakorolj!
Ahhoz, hogy egy új képességet kialakítsunk magunkban szükséges, hogy ne csak átgondoljuk, megértsük, hogy mit szeretnénk tenni, hanem gyakoroljuk is az új cselekvésünket, választásunkat. Még akkor is, ha néha utólag kell korrigálnunk magunkat, és kimondani azt a nemet, amit az adott pillanatban nem mertünk megtenni. Bizonyos kutatások szerint 49 sikeres ismétlés kell ahhoz, hogy egy új képesség készséggé váljon bennünk. Ne legyünk hát restek, gyakoroljunk, hogy könnyedén és stressz nélkül mondhassunk nemet, és így örömmel mondhassunk igent mindarra, ami kedvünk, érdeklődésünk szerint való.
Ha szeretnél stresszoldó tippeket kapni, akkor iratkozz fel hírlevelünkre.
