Könyvajánló: Rhonda Byrne: Varázslat

Ez a könyv a hála életünket átalakító, jobbító erejéről szól. Szeretettel ajánlom, hogy tedd próbára a saját életedben ezt a hatalmas erőt!

Időről időre igyekszem könyveket ajánlani nektek. Olyanokat veszek elő, amelyekből magam is sokat tanulok, tanultam. Olvashattatok Louise Hay, Thomas Gordon könyveiről. Szó volt a Csodák tanításáról vagy a “Szüntelen éhség” című könyvről. Ez alkalommal Rhonda Byrne: Varázslat című könyvét mutatom be.

A hála ereje

Az érzelmeink óriási energiát képviselnek. A negatív érzelmeink eltávolítanak egy helyzetből, míg a pozitív érzelmeink segítenek elérni céljainkat, hogy legyen erőnk tenni mindazért, amit tenni szeretnénk.

A hála, amit azért érzünk, amink már megvan, segít jól érezni magunkat a jelenben, és aztán továbblépni a vágyott jövő felé. Ezt a hála érzést segítenek megtalálni, felébreszteni bennünk a könyv gyakorlatai.

Ez egy újabb pozitív gondolkodást reklámozó könyv?

Sokan foglalkoztak már azzal, hogy hogyan hangolhatjuk át a negatív belső beszédünket, gondolkodásunkat egy pozitívabb, előremutatóbb irányba. Sokszor bíráljuk a pozitív gondolkodást, mert úgy érezzük, hogy meg kell tagadnunk az érzéseinket, ha követjük a jó tanácsokat. Pedig nem feltétlenül erről van szó! Fontos, hogy átérezzük az érzéseinket, és, ha nem érezzük jól magunkat, akkor keressük meg azokat a gondolatokat, amelyek ezek mögött a rossz érzések mögött vannak. Aztán már csak az feladat, hogy átalakítsuk őket olyan gondolatokká, amelyekkel jól érezhetjük magunkat.

Na jó, de hogy csináljam, amikor bárhová nézek, egy katasztrófa az életem?

Ez a könyv pont azért nagyszerű, mert részletes útmutatót ad minden életterülethez, hogy hogyan is alakíthatjuk át a gondolatainkat apró, ám következetes lépésekben elvégezve a nagytakarítást.

Sorra kerül a munka, a fontos kapcsolataink, de nem maradhatnak ki a pénzügyek vagy éppen az egészség témája sem.

Mindehhez a hála érzése az a varázserő, amellyel ez az átalakítás könnyedén végbemehet.

Hogyan használd a könyvet?

Két mód van rá.

  1. Ha sok életterületeden beütött a krach, és úgy érzed, hogy “nagy generálra” lenne szükséged, akkor végig veheted, mint egy lelki gyakorlatot, az összes területet 28 nap alatt. Nagyon ajánlom ezt a formát is, már többször végigcsináltam, és minden alkalommal jelentős változásokat, felismeréseket hozott az életembe.
  2. Ha egy-egy életterület az, ahol nehézségekkel szembesülsz, akkor ajánlom, hogy az általános részen túl néhány napig vagy akár hétig végezd az adott életterületnek vagy területeknek megfelelő gyakorlatokat.

Miért pont most érdemes ezzel foglalkozni?

Nehéz helyzetekben fontos, hogy forduljunk magunk felé, találjuk meg a magunk válaszait a változásokra. A szokásos út, hogy a külvilágot figyeljük, onnan próbálunk viszonyítási pontokat találni. A magunkba nézés tehát nem egyszerű. Extra energiát igényel, hogy egy stresszhelyzetben eljussunk magunkhoz. Ezt az energiát biztosíthatják a könyvben leírt gyakorlatok.

Az alkalmazásukhoz sok sikert kívánok. Ha még így is nehéz túl jutni a nehéz érzéseken, akkor keress minket az elérhetőségeinken, és örömmel segítünk.

Rendkívüli kiadás! “A hetedik napon” – Csengeri Zsuzsa uj könyvének bemutatóján

Tegnap ünnepeltük kedves kolléganőm, Csengeri Zsuzsa új könyvének megjelenését. És ha már ott voltam, akkor mondtam is pár szót:)
Kedves Barátaim,
Azt hiszem, mindannyian tudjuk, hogy már nem egy első könyves író könyvbemutatóján ülünk. Ez már a második könyv lesz, amit Zsuzsitól olvashatunk. Egyszer régen Dr. János Péter, akitől a kineziológiát tanultam azt mondta: „Egyszer bármi megtörténhet, akár véletlenül is. Na, de kétszer? Az már szokássá válik…” És lám, úgy tűnik, Zsuzsinál a könyvírás már szokássá váltJ. Mit is mondhatnék erre? Zsuzsi, Isten tartsa meg ezt a jó szokásodat!
Ilyenkor óhatatlanul hasonlítgatni kezdünk: mi a közös a két könyvben? Mik a különbségek? Lehetne ezt ragozni, de én most nem szeretném. Hiszen ez egy önálló mű, és megérdemli, hogy egy kis figyelmet szenteljünk neki, függetlenül a testvérétől.
Talán fontos elmondanom, hogy olvasó ember vagyok. 4 éves koromban az a szerencsés véletlen történt velem, hogy a bátyám iskolás lett. És amikor gyakorolt, engem annyira lenyűgöztek a betűk, és hogy ezeknek a furcsa formáknak jelentése van, hogy el sem mozdultam mellőle. Észrevétlenül szivárogtak be a tudatomban a kultúra e különös szimbólumai, csodálatos szimbiózist hozva létre bátyámmal… És ez a szimbiózis egészen addig tartott, míg anyukánk észre nem vette, hogy a nehéz szavaknál súgok…
Ekkor szétültetett minket, s onnantól kezdve önállóan olvastam mindent, ami érdekelt. Például meséket. Rengeteg mesét. Imádtam a mesék kalandjait, a fordulatos történeteket, a gyönyörű hecegkisasszonyokat, stramm legyényeket, és persze a garantált happy endet. És sok éve keresztül a mesék jelentették a mindennapi lelki táplálékomat. Talán nem szégyen bevallanom, hogy bizony még 11-12 évesen is rendszeres meseolvasó voltam. Aztán szerencsére megszülettek a gyerekeim, és ők is szerették a meséket, így túl sokáig nem maradt ki az életemből ez az élmény. Sőt a Jóisten azzal is megáldott, hogy ma már az unokámnak mesélhetem a Hamupipőkét.
Miért is hoztam ezt elő?
Zsuzsi könyvének a címe: A hetedik napon. Talán biblikus is lehetne az utalás, sőt tán az is, de engem a mesék egyik kedvenc számára emlékeztet. A hetedik gyermek, hetedhét országon keresztül, hét nap hét éjjel… És még sorolhatnám.
Súlya van ennek a számnak. Olyannyira, hogy Zsuzsival közös szakmánk, a One Brain kineziológiai módszer is ismeri ezt a számot. Nem csak ismeri, de jelentést is tulajdonít neki: Ideje, hogy realista légy. A realista jelentése: működő. Vagyis, ideje megnézni, hogy működik-e az amit csinálunk? Ha igen, az remek. Ha nem, akkor bizony meg kell néznünk, hogy működővé tehető-e? Ha igen, akkor javítsuk meg, ha nem el kell dobni!
Péter, a főszereplő esetében, az a valami, amivel kapcsolatban realistának kellene lennie az maga az élete. És ő realistán el is dönti, hogy nem működik, nem javítható és ezért el akarja dobni magától. Pedig fiatal még. Mindössze  33 éves. Egy olyan „betegséggel” küzd, amin így vagy úgy mindannyian átmentünk, vagy átmegyünk: életválságnak hívják. Előbb vagy utóbb utolér bennünket. Szembesülünk azzal, hogy van-e értelme a földi létezésünknek még akkor is, ha már sok mindent elrontottunk, ha már nem veszik hasznunkat, ha már sokkal kevesebbet bírunk.
Napról napra kísérjük végig Péter útját, ami egy különös út, mert a halálból az életbe vezet. Péter mindennap átél egy-egy kalandot visszafelé lépdelve az élet irányába: eleinte még a fizikai jobban léttel sem könnyű megbirkóznia. Még az olyan egyszrű dolgok is gondot jelentenek, mint a fürdés és az evés. Aztán gyógyító beszélgetésekkel folytatódik az út, amelyek a lélek egyensúlyozását szolgálják, és persze kineziológiai oldással is, amelyekkel a múlt traumái szelidülnek rémisztő árnyakból kezelhető feladatokká, és végezve… No, de ezt már nem árulom el, hogy legyen miért elolvasniuk a könyvet. Számomra a legfontosabb tanulság, a legfontosabb üzenet ez volt: ha el mersz indulni az Élet felé, az Élet is elindul feléd, ráadásul sokkal nagyobb léptekkel.
Visszatérve kicsit a mesékhez: Bevallom, hogy hetes szám ide vagy oda, én nem vagyok egy kifejezetten realista alkat. Szeretem a pozitív hősöket, szeretem, ha minden jóra fordul. Szeretem a happy endet. És ez a könyv ezen a területen is örömet szerzett. Mint a legjobb meséknél, itt is végig sejteni lehetett, hogy jó lesz a vége, ám addig minden, a könyvvel töltött pillanat izgalmas, örömteli, néha meghökkentő és mindig újabb és újabb kérdéseket felvető volt. Olyan kérdéseket, melyekre a válaszok ott vannak bennünk, csak meg kell találnunk őket. És a jó kérdések jó válaszokat szülnek.
Végül egy fontos figyelmeztetéssel szeretném zárni.Veszélyes könyvet vesznek a kezükbe. Ha nem érnek rá, inkább rejtsék el, kérjék meg szeretteiket, hogy tépjék ki a kezükből, mert garantáltan nem tudják letenni. Nagy szerencsénk, hogy ma péntek van, így talán még az sem olyan nagy baj, ha Péter történetével bújunk ma az ágyunkba, s akár még a hajnal is vele találhat.
Jó szórakozást kívánok hozzá!
Köszönöm szépen a figyelmet!

Egy könyvbemutató margójára

Szombaton jelent meg Várhidi Iluska új könyve “Ha Tükörbe nézek” címmel. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy ott lehettem a könyv bemutatóján, és néhány szóval méltathattam a Szerzőt és a Művet egyaránt. 
Szeretettel ajánlom mindenkinek!

Az alábbiakban olvashatjátok az ott elhangzott szavaimat.
A KÖNYV
Kedves Egybegyűltek, Várakozók és Ünneplők, Tanítványok és kollégák, Családtagok és Barátok!

Különleges alkalomra gyűltünk itt össze, hogy jelen legyünk egy születésnél. A születés mindig egy csoda, mert valami, valaki, aki eddig csak rejtve létezett, akinek az érkezéséről már régóta tudunk, régóta várjuk, most fizikai valójában is megjelenik köztünk. És az „újszülött” most egy könyv alakjában lép elénk, és csak arra vár, hogy üdvözöljük Őt és átadhassa nekünk mindazt a csodát, amit a láthatatlan világból magával hozott.
A SZERZŐ: VÁRHIDI ILUSKA
Már neve is van, bár ezt a könyveknél címnek hívjákJ: „Ha a tükörbe nézek”.
A tükör mindig is mágikus eszköznek számított. Hiszen segítségével olyan dolgokat láthatunk meg, amelyek a szemünk számára egyébként nem láthatók. Ha a tükörbe nézek, láthatom a saját arcomat, és ki tudná ezt jobban nálunk, hogy önmagunkat látjuk ebben az esetben. Láthatjuk a hátunk mögött levő dolgokat (néhányan múltnak nevezik az ilyesmit) egyszerre azzal, ami előttünk van. (Talán a jelen? Talán a jövő?) Szóval a tükör megerősíthet bennünket önmagunk érzésében, megélve jelenünket, látva múltunkat és belepillantva jövőnkbe.

A KÖSZÖNTŐ: DR. SIMON KATALIN
 
Ilyen tükör számunkra az összes emberi kapcsolatunk. Meg nem született ikertestvérünk visszatükröződhet egy szerelemben, vagy éppen az iker-unokákban. Párkapcsolataink tükrözhetik az élet szépségét, kiegyensúlyozottságát, vagy durva és agresszív kapcsolataink tükröt tarthatnak elénk, hogy azt tudjuk mondani: ELÉG! Lehet, hogy mai csodálatos gyógyító-segítő munkánk visszatükröz egy régi életet, amikor képességeinket önzően, mások és önmagunk kárára használtuk. Ám mindaz, amit én Nektek erről elmondhatok szintén csak tükör, halvány visszfénye mindannak, amit ebben a rengeteg személyes példával átszőtt könyvnek a lapjain olvashattok hamarosan.
Ennél sokkal beszédesebb, többet mondó az, ahogy Andor András grafikus művész képei tükrözik vissza nagy érzékenységgel mindazt, amit egy másik művész, az író, Várhidi Iluska leírt.
Iluska első könyve nyomán sokan indultak el a segítő munka felé, vagy ismerték meg a kineziológia, a One Brain módszer áldásait hazánkban. Hiszem, hogy ez a könyv is sokaknak ad indíttatást, hogy belemerjenek nézni saját életük tükröződéseibe, és ez alapján olyan bölcs kapcsolatot teremtsenek önmagukkal, amelyet a szerzőnek sikerült.
A HALLGATÓSÁG
Ezt a bölcsességet tükrözi számomra a következő Pál apostoltól származó idézet.
„Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásunk, akkor majd úgy ismerünk meg mindent, ahogy most minket ismernek. Most még megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.”
Végül hadd meséljek el még egy történetet: Iluskánál voltunk egy tanfolyamon, amikor a nyitókörben a következő hangzott el egy kollégától:
„Én más helyen tanultam eddig a kineziológiát. Ott szakmát tanultam, itt hozzátanulom a szeretetet.
Szép estét kívánok mindenkinek!