Hogyan dolgozz kineziológusként sikeresen gyerekekkel?

Sokan szeretnek gyerekekkel dolgozni, és sokan félnek is tőle. Ebben az élő videóban 5 olyan titkot osztok meg veletek, amelyeket évek óta sikeresen használok a gyerekek oldásánál.

 

Milyen szinten vagy tudatos? – avagy a kineziológiai oldás szintjei

Nemrégiben egy olyan kliens keresett fel, aki láthatóan nagyon kevéssé volt tudatában a saját problémájának a tudatos szinten. Eredetileg azért jött, hogy kiskamasz fiát hogyan tudná támogatni abban, hogy könnnyebben boldoguljon a kapcsolatokban, főleg, hogy jobban megértsék egymást a kishúgával.
Ám bármennyire igyekeztem kérdésekkel feltárni, hogy számára mi okozza a gondot a helyzetben, csak körtönfalazást, mellébeszélést, az elkerülés és a tagadás legkülönbözőbb válfajait tapasztaltam meg. Tehát a kliens tudatos szintű tudatosságát nem nagyon sikerült első körben növelnem:)
Így aztán a testhez fordultunk segítségért. A gyengéd oldásnál nagyon hamar felmerült a közel tíz éve lazajlott válás, és ahogy erről beszélni kezdtünk, a kliensem szinte azonnal zokogásban tört ki. Így aztán tudatosodott is benne, hogy az az ügy (a válás), amit ő régen lezártnak hitt, bizony még erősen munkál benne.
Aztán a korrekcióknál előkerültek a motivációs kártyák. Ezek sajátossága, hogy a kártyákat használva ki kell mondanunk fennhangon, hogy hogyan érzünk, és mire vágyunk az adott helyzetben. A tudatosság tudatos szintjén kliensem kevéssé tudott kapcsolódni a kártyák szövegéhez, hiszen a sok eltagadott érzelmi fájdalom megakadályozta ezt. Ám a tudatalatti és a testi szint elkezdte a régi érzéseket elengedni. Ahogy az érzelmi állapotot kezdte mondani most nem sírni, hanem nevetni kezdett. Hiába próbálta fegyelmezni magát, a nevetés csak jött, és jött, és jött. Én örültem ennek, mert ismét csak tudatosodott benne, hogy korántsem tudja annyira uralni az érzéseit, mint amennyire ezt hitte magáról.

Milyen szinteken is zajlik tehát egy kineziológia oldás?

Amikor oldásra érkezik egy kliens, akkor általában a problémájának a tudatos részéről kezd mesélni. Arról, amit tapasztal, ami nehézséget okoz, amivel nap mint nap küszködik. 
Ez a tudatosság nagyon sokszor még csak nem is önmagáról szól, hanem a munkahelyen tapasztalt konfliktusokról, a férj aggressziójáról, a feleség hisztériáiról, a gyerek kezelhetetlenségéről vagy éppen az anyós idegesítő “mindentudásáról”.

A kineziológiai oldás célja minden esetben a tudatosság növelése

A kineziológiai oldás viszonylag korai szakaszában elkerülhetetlenül meg kell tapasztalnod az izomtesztelést. A kineziológus, ha igazán jó szakember, akkor megmutatja neked, hogy hogyan reagál a tested, az izom a téged ért stresszre, és hogyan reagál arra, amikor minden rendben van, sőt örömteli, pozitív tapasztalatok érnek. Ezzel már önmagában növeli a tudatosságodat a tested jelzései iránt. Aztán megvizsgál bizonyos alapvető egyensúlyokat, amelyeknél szintén növekedhet a tested iránti érzékenységed, amennyiben megfigyeled a változásokat, amelyeket a testedben, energiaszintedben tapasztalsz a kiegyensúlyozás hatására.
Ezután egy beszélgetés során növelitek a tudatos szint tudatosságát a problémád kapcsán. Itt a cél rátalálni arra, hogy hogyan okoz számodra ez a helyzet nehézséget. Mi az, ami a TE problémád? Mi az a rekció, amit a munkahelyre, az anyósra, a férjedre, feleségedre, gyerekedre adsz? Hogyan érzed magad ezekben a helyzetekben? Mit várnál el magadtól? Mi az, amit elvárnak tőled? Mi az, amit te elvárnál a munkahelyedtől, a férjedtől, a feleségedtől, az anyósodtól, a gyeredkedtől?
Amikor tudatosan sikerült megfogalmaznod az ügyedet, akkor a test tudatosságához, az izomteszteléshez fordulunk, hogy lássuk, valóban okoz-e stresszt az általad megfogalmazott probléma.
Az oldás során megvizsgáljuk az ügyedhez tartozó tudatalatti komponenseket is: Hajlandó vagy-e gyengéden kapcsolódni az ügyedhez? Hajlandó vagy-e az ügy oldódásából fakadó előnyöket, hasznokat elfogadni? Milyen érzelmi és testi blokkok gátolják, hogy a hozzáállásodon pozitív módon változtass?
A testi szint tudatosságát nagymértékben segíti az izmok tesztelése. Láthatjuk így testünk reakcióját az ügyünkre, és azt is, ahogy az oldás végén, a stressz oldódásával visszanyeri erejét.

Minden előkerülő információt igyekszünk a tudatos szinten is tudatosítani, hogy kliensünk egyre szélesebb érzékeléssel és nagyobb tudatossággal keresse a választ az ügyére.

A nagyobb tudatosság haszna

Minél tudatosabb vagy az ügyedben, annál tágasabb perspektívából láthatsz rá. Kinyílnak a lehetőségek, megszűnik a tehetelenség érzés, újra visszanyerheted legfontosabb emberi képességeid egyikét: a választás hatalmát.
Két dolgot ne feledj:
  1. A probléma soha nem a probléma, a probléma mindig az, ahogy érzünk a problémánk iránt.
  2. Nem abban van választásod, hogy milyen helyzetet hoz eléd az élet, hanem abban, hogy hogyan válaszolod meg ezeket a helyzeteket, hogyan viselkedsz benne.
Ha szeretnél nagyobb tudatosságot az ügyeid megoldásához, jelentkezz be kineziológiai oldásra elérhetőségeimen.
Ha szeretnéd megtanulni, hogyan kell segíteni mások tudatosságának a növelésében, gyere, és tanuld meg a kineziológiát! A tanfolyamok időpontjait itt találod meg.
Több információ kellene? Iratkozz fel hírlevelemre!

3 gyakori kifogás a kinez tanulás abbahagyására

Mindig fáj a szívünk Zsuzsival, amikor egy-egy tehetséges hallgatónk különféle indokok és nehézségek miatt abbahagyja a kineziológiai képzést. Nekik (is) szól most ez a bejegyzés, hogy könnyebben átgondolhassák döntésüket, és további kitűnő segítőkkel gazdagodhasson a magyar One Brain közösség.

A kineziológia, ezen belül is a One Brain módszer, tanulása hosszú és fárasztó út lehet. Ezt az is jól mutatja, hogy egy kezdő 8-10 fős csoportból jó, ha 1-2 ember eljut odáig, hogy konzultáns facilitátor, azaz hivatásos segítő legyen belőle. (A képzési út részleteiről itt olvashatsz)

Néhányan – szerencsére ez a kisebbség – levizsgáznak az első 3 szint után, majd praktizálni kezdenek, anélkül, hogy valaha is folytatnák a tanulást.
Mások a 6-os szint után érzik úgy, hogy most már elég a tanulásból.
Míg a hallgatók egy jelentős része a célegyenesben, a 10-es tanfolyam után adja fel, hogy megvalósítsa álmait.

Pedig ekkorra már rengeteg időt, energiát, pénzt belefektettek abba, hogy ezt a csodálatos segítő módszert megtanulják, és már csak a koronát kellene feltenniük az addigi munkájukra. És bizony itt is, mint minden szakmánál, fontos, hogy jól képzett szakemberek foglalkozzanak kineziológusként a hozzájuk fordulókkal. Azt hiszem egyikünk sem szeretné, ha olyan orvos műtené, aki csak 2 esetleg 5 félévet végzett el az orvosi egyetm 12 félévéből. Vagy nem akarnánk olyan buszra szállni, ahol a sofőr ugyan nem szerzett jogosítványt, de azért vett egy pár órát vezetésből. Pedig a mi felelősségünk is ugyanakkora, mint az övék!

Neked szól ez a cikk, ha te is elbizonytalanodtál az út során, hogy érdemes-e folytatnod. Ha szeretnél néhány szempontot kapni ahhoz, hogy át tudd gondolni: valóban megéri-e számodra a folytatás?

Nézzük meg először, hogy ki milyen indokokkal hagyja abba leggyakrabban a tanulást!

  1. Még nem sajátítottam el az előző anyagot sem alaposan. Gyakorolnom kell, mielőtt folytatnám.
    Nagyon tiszteletre méltóan hangzik ez az ok, hiszen csodálatos dolog, hogy szeretnénk valamit alaposan tudni. Ám azt is jó figyelembe venni, hogy minden tanfolyamon gyakoroljuk a régebbi korrekciókat is, sőt kérdezésre is lehetőség van. Legtöbb esetben a következő tanfolyam éppenséggel inspirációt adhat a folytatáshoz, lendületet a gyakorláshoz. A legnagyobb gond azonban azzal lehet, hogyha eddig nem használtad ki a tanfolyamok közötti időt a gyakorlásra, félő, hogy ezután is csak vágyálom marad.
  2. Ez nekem túl bonyolult!
    Sokan érzik így, amikor az első tanfolyamok nagyon frappáns, hatékony és viszonylag egyszerűen kivitelezhető korrekciói után jönnek a többlépéses, finomabb energetikai eltéréseket is korrigálni tudó korrekciók. Szerencsére ezek a korrekciók is elsajátíthatók egy kis gyakorlással. Jól esik hallani, amikor 1-1 gyakorló nap után valaki felkiált a reaktív gyakorlásánál: “Ez ilyen egyszerű?!” “Ez ‘csak’ ennyi?!”
  3. Nincs pénzem a folytatásra…
    Amikor felnőttként a saját időnk, energiánk rovására tanulunk, akkor bizony nem mindig könnyű ekkora összegeket áldozni valamire, aminek még nem is látjuk világosan a hasznát. Mégis sok esetben láttam, hogy amikor valaki igazán elszántan akarta a folytatást, akkor valamilen különös módon összejött a tanfolyam ára is. Azt sem tartom ördögtől valónak, hogy születésnapunkra, névnapunkra, Karácsonyra azt kérjük szeretteinktől, hogy támogassák tanulmányainkat.
A felsorolt okok valamennyien külső okok, amelyek akár valósak is lehetnek, ám jó tudatában lenni annak, hogy a döntéseinket soha nem külső, hanem belső okok határozzák meg. Most, hogy végigvettük ezeket a látszólag elkerülhetetlen, akár nagyon is érthető külső körülményeket, nézzük meg, hogy milyen belső szempontokat vizsgálhatunk meg ahhoz, hogy meghozzuk a számunkra helyes döntést.

Mit vizsgálj meg, hogy megalapozottan tudj dönteni?

  1. Miért akartad anank idején elkezdeni a kineziológia tanulását? Mi volt az álmod, mi volt a célod vele? Vajon megváltoztak-e az álmaid azóta? Ha kapcsolódni tudsz az akkori álmodhoz, akkor rájöhetsz, hogy talán csak néhány lépés választ el attól, hogy megvalósítsd. Persze az is lehetséges, hogy már mást szeretnél az életedbe. Néha megváltozik menetközben az érdeklődésünk. Ha ez így van, mondj hálát magadban mindazért, amit eddig megtanultál, és ezzel a magasabb energiával lépj tovább.
  2. Érdekel-e most még az, amit a kineziológiában tanulsz? Ha igen, akkor érdemes folytatni a tanulmányaidat, sőt annyira elmélyülni benne, hogy tisztán lásd az egyes oldási lépések értelmét, vagy a korrekciók folyamatát. Ha már nincs ott az érdeklődésed, akkor lépj tovább affelé, ami most vonz, amire most vagy ráhangolódva.
  3. Mi az előnye annak, ha folytatod a tanulást? Sorolj fel minél több előnyt, ami abból származik, hogy folytatod a tanulást. legalább 6-8 dolog legyen a listádon első körben. Aztán képzeld is el, ahogy ezek az előnyök életr kelnek. Hogy éreznéd magad ettől?
  4. Mi az előnye annak, ha abbahagyod a tanulást? Itt is sorolj fel 6-8 előnyt, és képzeld el, hogy ennek megvalósulása milyen érzés lenne számodra. Így jobban láthatod, hogy inkább a tanulás abbahagyása vagy a folytatása felé billen-e a mérleg nyelve?
  5.  Tedd fel a kérdést magadnak: Melyik út visz közelebb életcélom megvalósításához? Ha abbahagyom a tanulást vagy ha folytatom a megkezdett utat? Aztán hunyd le szemedet, csendesítsd el gondolataidat néhány percre, és figyelj a belső hangod válaszára.
Remélem, tudtam neked segíteni abban, hogy átgondolva sokféle szempontot a döntésed meghozatalához. Hiszen életutunkhoz hozzátartozik a munkánk is, márpedig sokkal több betegség forrása lehet az, ha nem a nekünk való hivatásban dolgozunk, mint azt bármalyikünk feltételezné.

Vajon nekem való? – A 10 leggyakoribb kifogás a kineziológiával kapcsolatosan

Magyarországon 10-ből 6 ember hallomásból már ismeri a kineziológia módszerét, és még mindig sokan vannak, akik varázslásnak, kuruzslásnak tartják ezt a méltán sikeres stresszoldó, személyiségfejlesztő eljárást. Nézzük ez alkalommal végig a leggyakoribb ellenvetéseket, és azt, hogy ezzel szemben mi a valóság.

  1. Ez nem nekem való.

    Bizony nem minden módszer való mindenkinek. A kineziológia, különösen a One Brain módszer ezen belül azoknak való, akik hajlandóak a változásaikért felelősséget vállalni, akik nem várják azt, hogy valaki megmondja nekik a “tutit”, hanem tenni is akarnak, képesek az ügyeik harmonizálásáért.

  2. Nem bírom az ezoterikus maszlagot.

    A kineziológia nem ezoterikus módszer. Ugyan nem minden részletének a hátterét ismerjük ma pontosan, de egyre több élettanilag is igazolt hatásáról is beszélhetünk, illetve egyre több gyakorlati tapasztalat is mutatja a hatásosságát.

  3. Nekem ne mondják meg mit csináljak!

    Akkor itt a helyed! Ahogy az első pontban is leírtam, ez a módszer pont azoknak való, akik szeretik önmaguk megtalálni a megoldásokat. Az oldások során soha nem adunk tanácsot.

  4. Nem vagyok hülye, nem vagyok elmebeteg!

    A kineziológia nem terápiás módszer. Mi nem diagosztizálunk és nem írunk fel vagy elő semmit. Oldjuk a stresszt, hogy kiegyensúlyozottabban, hetékonyabban, könnyedebben oldják meg a hozzánk fordulók a problémáikat.

  5. Van ismerősöm, aki kóklernél járt, pedig kineziológusnak mondta magát az illető…

    Minden szakmában vannak kóklerek, miért pont ebben ne lennének? Mielőtt elmegyünk valakihez, tájékozódjunk, kérdezzük meg, milyen kineziológiai ágakkal dolgozik, képzett segítő vagy még csak tanulja a kineziológiát? Kérjünk referenciákat, ajánlásokat ismerősöktől, internetes fórumokon.

  6. Túl drága.

    Sajnos ma Magyarországon az OEP nem támogatja az alternatív kezeléseket. Egy profi kineziológusnak pedig vannak költségei: pl. a rendelő fenntartása, a továbbképzések, a járulékok, a szabadság, a betegállomány, hogy csak néhányat említsek. Az önkéntes egészségpénztárak 25% jövedelemadó levonásával finanszírozzák a kineziológiai oldásokat, ha szerződött partnerük a kineziológus. Ja, és a gyógyszer, a stressz következményeként megromló egészség vagy kapcsolat sem “olcsó”…

  7. Mi van, ha meg tudják a “haverok”?

    Bizony az egyik legnagyobb teher néha az, hogy felvállaljuk önmagunkat a számunkra fontos emberek előtt. De a “haverok” csak akkor tudják meg, hogy hol jártál, ha elmondod nekik, hiszen a kineziológust titoktartási kötelezettség terheli.

  8. Már eleget szenvedtem, nem akarom újraélni a múltat.

    A múlt nyomasztó árnyaival senki nem találkozik szívesen. A One Brain módszer, ami a múltbeli minták hatásait vizsgálja, nagyon gyengéd módszer. Külön hangsúly fektetünk arra, hogy a múlttal való kapcsolat oldása szelíden, kiegyensúlyozottan történjen meg. Nem attól leszel jobban, hogy újra éled a régi érzéseket, hanem attól, hogy szelíden kapcsolódva hozzájuk, elengeded őket.

  9. Elmennék, de nem tudom, kiben bízzak?

    Nézz körül! Keress honlapokat, nézz fényképeket, figyeld, hogy ki az, aki “megszólít”. Kérj tanácsot olyan ismerősöktől, akik már jártak kineziológusnál. Néhány link, ahol nézelődhetsz: www.3in1.uswww.kineziologusok.com, www.chironstudio.hu
    Részletesen olvashatsz a témáról itt, egy régebbi bejegyzésben.

  10. Segíthet-e a problémámon?

    Nem. A problémán neked kell segítened. A kineziológia Rajtad segít azáltal, hogy oldja a stresszt, amitől a probléma feladattá változik a számodra. És a feladat megoldható, ha hajlandó vagy tenni érte.

Az ügy megtalálása – avagy hogyan lássuk meg a kliens problémái mögötti valóságot


“A probléma soha nem a probléma, a probléma az, ahogyan érzünk a probléma iránt.”

Gordon Stokes

 Kedves Kollégáim,
Van-e közöttünk olyan, aki már ült döbbenten a klienssel szemben, és alig tudott a panaszáradat elől kitérni?
Van-e közöttünk olyan, aki a kliens különféle témák között ide-oda ugráló szóáradatából nem tudta leszűrni az oldás elején a lényeget?
Van-e közöttünk olyan, aki a némán sírdogáló vagy éppen ellenállása miatt hallgató klienst nem tudta szóra bírni?
Pont az ilyen esetek miatt jött létre ez a blogbejegyzés.
Tudom, hogy sokan sokféle módszert használunk, hogy eljuttassuk a kliensünket a számukra vágyott állapot megfogalmazásához.

Ahhoz, hogy a kliensünk úgy érezze: megértettük őt, megértettük a problémáit, és megtalálta azt a célállapotot, ami változást hozhatna a problémáiban, nagyon fontos, hogy értő figyelemmel hallgassuk meg a problémáit. 
 

Az alábbiakban szeretném összefoglalni azokat a szempontokat, amelyek alapján figyelek a kliensre, próbálom megérteni a mondani valóját.

  1. Az egyik legfontosabb stresszokozó, hogy szeretnénk elérni egy célt, de nem igazán bízunk önmagunkban, a képességeinkben, hogy ez sikerülhet. Ilyenkor olyasmit hallunk a klienstől, hogy „az én koromban…” „3 gyerek mellet ezt hogyan is tehetném…” Ugyanilyen kifogásokat hallhatunk, ha szeretnénk elengedni egy helyzetet, de a megszokás vagy a jövőtől való félelem miatt nem merjük meglépni a változást.
  2. A másik nagy stresszokozó kör az elvárások köre. Mindhárom esetben az a cél, hogy megtanuljam kezelni ezeket az elvárásokat, és a viselkedésemet ne az elvárásokhoz, hanem ahhoz igazítsam, hogy hogyan érezhetném jól / érezhetnénk jól magunkat a jelenben.
    1. Problémát okozhat az elvárás, amit önmagunk felé állítunk. Pl. legyen akkor is katonás rend otthon, ha 3 kicsi gyerek van. Ez ugye lehetséges, főleg, pillanatokra, de egy ilyen elvárás, amikor elvárom magamtól, hogy rendet tudjak tartani megölhet. Teljesen irreális.
    2. A másik elvárás típus, amikor mások elvárásának akarunk megfelelni. Például, én nem főznék minden nap, de a férjem elvárja a meleg ételt esténként, hiszen úgyis otthon vagyok a gyerekekkel, és nem csinál semmit. (Apropó, ismeritek a viccet, amikor a férj hazatér, és nem találja a feleségét. Ellenben a nappaliban két gyermekük a szétdobált játékok között visítva verekszik, míg a harmadik éppen a popsi kenőccsel próbálja kidekorálni a falat és a papírokat. Vacsora sehol, a konyhában halomban áll a mosatlan edény. A férj rémülten, rosszat sejtve keresi a feleségét szobáról szobára járva, míg rátalál a hálószobában. Az asszony arcpakolással az arcán, köntösben fekszik az ágyon, kellemes zenét hallgat és egy női magazint lapozgat. A férj ráförmed: „Normális vagy? Nem hallod, mit művelnek a gyerekek. Azt hittem valami komoly bajod van!” A feleség nyugodtan emeli fel a szemét az újságból: „Nincs semmi gond, Drágám, csak megakartam neked mutatni, hogy milyen az, amikor én csak itthon meresztem a seggem, és nem csinálok semmit.”)
    3. A harmadik elvárás, ami stresszt okozhat az az, amit mi várunk el másoktól. Hogy a háztartásnál és a házastársnál maradjunk, lehet, hogy amikor hazaérek, azt várom a férjemtől, hogy kezdjen velem beszélgetni. És ha ezt nem teszi, mert mondjuk meccset néz, akkor dühös leszek rá, jól megsértődöm, és akkor persze, mint tudjuk, szex, az nem lesz.
  3. A harmadik típusa az ügyeknek a szerkezet funkcióhoz kapcsolódik. Az is stresszt okozhat, hogy a párunk, a gyerekünk a főnökünk másmilyen, tőlünk eltérő szerkezettel bír. Pl egy önbizalom C mindent azonnal akar, általában nem kér segítséget, sőt, ha kér is, hamarabb megcsinálja, mint ahogy a másik odaér. Lányok, nem tudom, van-e valakinek ilyesfajta személyes tapasztalata? Persze itt is van elvárás, hiszen azt várom el a másiktól, hogy olyan legyen, úgy reagáljon, mint én. Ahogy apukám szokta volt mondani: „De kár, hogy nem én csináltam minden embert”
    .
  4. A negyedik esetben valamilyen jellemző érzelmet fedezhetünk fel Ilyen lehet a félelem, a harag, a tehetetlenség vagy a közömbösség érzése. Nekünk One Braineseknek nagy szerencsénk, hogy rendelkezésre áll a Viselkedési Barométer. Így ha be tudunk azonosítani egy stresszelő érzelmet, akkor máris ott a túloldalon a vágyott állapot. Pl. ha valaki fél, akkor több önbizalom, biztonság érzet kell, ha valaki dühös, akkor tisztáznia kell, hogy mi a megfelelő szándék a részéről, amiért tenni tud, ha levertnek érzi magát, akkor arra vágyik, hogy legyen ereje törődni a dolgaival.
 Azonkívül, hogy mit hallunk meg a kliens szavaiból, fontos az is, hogy hogyan közöljük vele, amit hallottunk. Lehet ezt nyersen: „ja, hát akkor neked az a bajod, hogy állandóan meg akarsz felelni a férjednek” Néhányan még azt is hozzáteszik: „Be kellene már fejezni ezt végre!”. És ez a mondat talán még igaz is! De a kliensben azt az érzést keltheti, hogy nem elfogadható a viselkedése, és már megint valaki meg akarja mondani neki a tutit.

Két eset lehet, elfogadja amit mondunk vagy fellázad ellene, és azzal a rossz érzéssel távozik, hogy nem értették meg, sőt valamit rá akartak kényszeríteni. Én egy sokkal gyengédebb módszert, az értő figyelmet szeretném figyelmetekbe ajánlani. Erről Thomas Gordon: P.E.T. – Szülői eredményességi Tréning című könyvében olvashattok bővebben.
Jó, ha néha összefoglaljuk, amit megértettünk:” Jól értem, hogy arra gondolsz…” De „a gondoltál már arra…”, „előfordulhat, hogy…”, „esetleg van-e olyan szófordulatok is remek eszközök arra, hogy a kliens gyengéden megvizsgálhasson egy-egy alternatívát. Ha úgy érezzük, hogy megvan az ügy, akkor javasoljuk, hogy a kliens fogalmazza meg a saját szavaival. Ha van egy mondata, akkor mondja ki. Onnan tudom, hogy jó a cél, hogy a stressz miatt elenged az izom.