Miről is szól az advent?

Ha igazán hasznát akarod venni a posztnak, akkor ragadj tollat, papírt vagy billentyűzetet, és válaszold meg a kérdéseket!

Az advent jelentése: eljövetel.

Kinek/minek az eljövetelére vársz ilyenkor?
Mindenképpen valami magasabb rendűre, akitől, amitől szívesen vennénk, hogy uralja az életünket. Lehet ez az Úr, Jézus, a fény, a szeretet, a pihenés, az öröm. Mi a Te válaszod erre?

Miből fogod tudni, hogy elérkezett hozzád?

Milyen érzés lenne, ha ez a vágyott magasabb rendűség uralná az életed? Mit csinálnál másképpen, ha ez megtörténne? Hogyan éreznéd ettől magad?

Készülj fel az érkezésre! Hangolódj rá!

Milyen könyvek, zenék, filmek segíthetnek, hogy elmédet erre a magasabb rendűre hangold?
Hajlandó vagy-e naponta 1-2 percet csendesen figyelni a benned levő magasabb rendűre, hogy kapcsolódhass vele?

Kivel akarod ezt a kapcsolódást megünnepelni és hogyan?

Kik azok az emberek, akiknek a jelenléte ezt a magasabb rendű energiát közvetíti feléd?

Ha megválaszoltad a kérdéseket, akkor már tudhatod, hogy miről szól számodra az advent, sőt azt is, hogy hogyan készülj fel arra a csodára, ami mindig veled van, ám nem feltétlenül veszel róla tudomást.

Örömteli készülődést kívánok❤️

Hogyan béküljünk ki?

Mostanában az oldásokban nagyon gyakran kerültek elő a kapcsolati problémák.
Másképp gondolkodunk helyzetekről, mások a prioritásaink, és sértettségeinket hosszú ideig magunkban hurcolva várjuk a csodát, hogy egyszercsak a másik “észreveszi magát”, vagy talán, végre, észrevesz minket.
Nem ritkán elhangzik olyan is, hogy évek óta nem beszéltem anyámmal, apámmal, a testvéremmel, nem tartjuk a kapcsolatot.
Elvált házastársak a legegyszerűbb ügyekben sem képesek nyugodtan szóbaállni egymással, mert bekapcsolnak a régi sérelmek, indulatok.
Barátságok szakadnak meg amiatt, hogy képtelenek vagyunk túllépni problémáinkon, és rendezni kapcsolatainkat.
Ugyanakkor tudnunk kell, hogy emberek vagyunk. Lehet rossz napunk, nehéz periódus az életünkben, amikor akaratunkon kívűl is megbánthatjuk a hozzánk közelállókat. És persze emberi természetünkből fakad az is, hogy néha akarattal, bántó szándékkal szúrunk oda valamit.

Mit tehetünk, ha megtörtént a baj?

  1. Vegyük észre, hogy gond van a kapcsolattal!
    A legtöbb ember érzéketlennek mutatkozik a kapcsolati problémák iránt. Esetleg kifogásként használja, hogy a másik sem volt makulátlan az ügyben. Hosszú napok, hetek, hónapok, néha évek vagy évtizedek telhetnek el a sértett hallgatásban, mert senki nem vállalja fel a felelősséget a helyzet rendezéséért. Márpedig, ha rendezni szeretnéd a kapcsolatodat valakivel, ki akarsz békülni, akkor bizony neked kell felvállalni ennek teljes felelősségét.
  2. Keress kapcsolatot a másik féllel. 
    Hívd fel, vagy ha már hosszú ideje megszakadt a kapcsolat írj neki egy emailt, esetleg levelet, amelyben elmondod, hogy fontos számodra, hogy rendeződjön a kapcsolatotok, és szeretnéd, ha elmondaná, hogy mi a gondja, mi az ami bántja.
  3. Hallgasd meg értő figyelemmel!
    Az értő figyelem mibenlétéről és alakalmazásáról itt írtam bővebben. Most csak annyit mondanék, hogy igyekezz minél pontosabban megérteni, amit a másik mond neked, és visszajelzéssel kérj megerősítést, hogy jól értetted-e, hogy min bántódott meg. Ez még akkor is fontos, ha úgy gondolod, hogy nemcsak te hibáztál, hanem ő is, vagy ha a fájdalma egy félreértésen alapult. Derítsd ki, hogy milyen mélységű a másik haragja, fájdalma vagy éppen magánya.
  4. Fejezd ki, hogy sajnálod, hogy ennyi negatív érzést kellett átélnie!
    Fontos, hogy bocsánatkérésed ne csak üres szó legyen. Kérdezd meg azt is, hogy mit tehetnél, hogy jóvá tedd a helyzetet. Csak a tetteid támasztják alá, teszik hitelessé megváltozott hozzáállásodat.
  5. Ha szükséges, többször is menj végig a folyamaton!
    Ha régi, nehéz ügyekkel van dolgunk, akkor nem biztos, hogy egyszeri beszélgetés elég lesz. Gondold csak el: ha mondjuk egy apuka 20 évig nem kereste a lányát, és most szeretné feléleszteni a kapcsolatot, nem valószínű, hogy ehhez egyetlen email elegendő lesz, igaz?

A folyamat akadályai

  1. A büszkeség. Mondhatnánk: az egónk. Mert bizony hajlamosak vagyunk kifogásként használni a saját nem megfelelő viselkedésünkre, hogy a másik sem volt tökéletes. Ő is megbántott, ő sem tett semmit a javulásért! Ám, ha te akarod a változást, akkor bizony neked is kell érte tenned!
  2. A félelem. Félelem attól, hogy visszautasít, hogy dühösen vagy sértetten reagál, hogy megint felébreszti bennünk a fájdalmas emlékeket.
    Ha félünk, vag még nem számoltunk le a saját dühünkkel, fájdalmunkkal, akkor bizony először ezt kell rendezni. Imádkozhatunk, meditálhatunk rajta vagy beszélhetünk egy barátunkkal. Amennyiben a “házilagos módszerek nem segítenek felkereshetünk egy szakembert, elmehetünk kineziológushoz, aki segíthet feloldani negatív érzéseinket.
Ha tehát rendezni szeretnéd egy régi sérelmekkel teli kapcsolatodat, vágj bele bátran.
Kezdd azzal, hogy rendezed saját fájdalmas, zavaros vagy éppen haragos érzéseidet. Ha nem megy egyedül, keress meg bátran, hogy kineziológiai oldással, Bach virág terápiával vagy sprituális tanácsadással segíthesselek a folyamatban.

Kapcsolatok útvesztőjében

Számos kliensemnél, sőt a családomban, baráti körömön belül is látom, hogy sokan elvesznek a kapcsolatok útvesztőjében. Megpróbálnak megfelelni a másik elvárásainak, miközben feladják önmagukat, vagy olyan, sokszor ellentmondó elvárásokkal fordulnak a társuk felé, amit az természeténél fogva képtelen teljesíteni. Olyan, mintha a gyönyörű almát termő almafánktól egyszer csak elkezdenénk azt kívánni, hogy mostantól körtét teremjen, mert mi azt jobban szeretjük.

Mindannyian boldog kapcsolatokra vágyunk. 

Amikor még gyerekek vagyunk, akkor szeretnénk, hogy a szüleinkkel, barátainkkal legyen jó a kapcsolatunk. Később boldog szerelemre, párkapcsolatra éhezünk. Emellett jó lenne, ha olyan munkát találhatnánk, ami örömmel tölt el, elegendő bevételt biztosít, és még a szakmai fejlődésünket is szolgálja.

Ám mindannyiunknak vannak olyan élményei, amikor már fájdalmas csalódás érte az életében. Volt kliensem, akit az esküvő reggelén hagyott el a vőlegénye, egy másik esetben 10 év és két gyerek után szakadt meg a kapcsolat, és végződött válással a házasság.

És van amikor éppen az áhított munkahelyről küldenek el valakit vagy éppen nem minket választanak a felvételi interjúk után.

Sokan bezárkóznak egy-egy csalódás után. Inkább már nem is próbálkoznak újabb kapcsolatok kialakításával, mert félnek a kudarctól, kisebbrendűségi érzésekkel küszködnek.

Önmagunkká válni

“Pedig,  én is vagyok olyan jó, mint más!” – szoktuk mondogatni magunknak. Ám kevesen látjuk be, hogy nem elég jónak lenni, hanem ömagunknak kell lennünk ahhoz, hogy azokat a kapcsolatokat “vonzzuk be”, alakítsuk ki, amelyekre vágyunk. Hiszen legfontosabb kapcsolatunk az önmagunkhoz fűződő kapcsolatunk. Ennek javítása, önmagunk megismerése helyett pedig gyakorta megjátszuk azt, akiről azt gondoljuk, hogy a másik számára elfogadható lenne.

Kapcsolataink siker vagy kudarca egyaránt tanít minket. Megtanít minket arra, hogy kik is vagyunk valójában és milyen kapcsolatban érezzük jól magunkat. Választási lehetőséget ad ahhoz, hogy megtaláljuk azokat az embereket, akik hozzánk valóak. Ehhez a tudáshoz vezetnek el a néha keserű tapasztalatok. Minden egyes boldog vagy éppen nehéz pillanata a kapcsolatainknak közelebb visz annak átéléséhez, hogy kik is vagyunk valójában. Hosszú kapcsolataink csodája, hogy megélhetjük egy kapcsolatban önmagunkat, és megtanulhatjuk társunkat akként szeretni aki ő, és nem akként, akinek mi látni szeretnénk. Ez a fajta látásmód az, ami világosságot teremt bennünk, és csodákat hoz létre az életünkben.
Hát nem lenne felemelő, ha átélhetnénk ezt az örömet? 

Hogyan legyek önmagam?

Sokan felteszik ezt a kérdést. A kulcs önmagam megismerése. Ennek három titka van:
  1. Önmegfigyelés
    Ahhoz, hogy önmagam lehessek tudnom kell, hogy milyen vagyok, hogy reagálok, mit szeretek vagy éppen mi az, amit ki nem állhatok emberekben, ételekben, italokban, filmekben. Miben éreztem jól magam vagy miben feszengtem?

    Nagyszerű eszköze lehet ennek esténként a napunk áttekintése. Még jobb, ha megfigyeléseinket egy naplóban is rögzítjük, mert visszaolvasva bejegyzéseinket, láthatjuk, hogy mik voltak azok amiket pillanatnyi hangulatunk miatt utasítottunk el vagy éppen rajongtunk érte, és mik voltak azok a dolgok, amelyek inkább tartoznak lényegi önmagunkhoz.

    Amikor önmegfigyelésünket végezzük fontos, hogy írjunk listát mindarról, amit mi értéknek tartunk. Mik azok az emberi értékek, amelyek vonzóak a számunkra? Milyen értékek mentén végezzük a munkánkat, éljük mindennapjainkat?

  2. Önelfogadás

    A második lépés az önelfogadás. Amikor elkezdjük megfigyelni magunkat, és őszinték merünk lenni önmagunkkal, rábukkanhatunk olyan tulajdonságainkra, amelyeket szégyellni valónak érzünk. Fontos, hogy ne ítéljük el magunkat miattuk, de ne is kezeljük ezeket megváltoztathatatlan tényként. Egyszerűen vegyük tudomásul, hogy kissé hiperaktívak vagy befelé  fordulóak, türelmetlenek vagy lassúak vagyunk ahhoz képest, amit elvárnánk magunktól.

  3. Önnevelés

    Ebben a fázisban már elkezdhetjük megváltozatatni azt az énképet, amivel már nem akarunk többé azonosulni. Adjunk magunknak megoldandó feladatokat, tűzzünk ki lelki gyakorlatokat. Ha pl. valaki hiperaktív, akkor érdekes gyakorlat lehet, ha napi 5 percre leül, és nem csinál semmit, csak próbál lazítani. Ha valaki túlságosan befelé fordulónak érzi magát, akkor jó, ha napi 1 telefonhívás erejéig beszél 1-1 ismerősével, barátjával, és megoszt vele néhány dolgot a napjából.

    Különösen fontos lehet a türelem. Énképünk nem egy nap alatt alakult ki, nem is egy nap alatt változik meg! Ha a változás nem megy egydül, alakadunk a folyamatban, érdemes jól képzett kineziológus segítségét igénybe venni, hogy oldjuk azokat a régi mintákat, amik gátolják boldogulásunkat.

Életkilátások – akár 120 évig élhetünk!

“Nem az a lényeg, hogy meddig élünk, hanem az, hogy ameddig élünk, hogyan élünk?

(Daniel Whiteside)

A National Geografic 2013. májusi számában izgalmas cikket olvashatunk az öregedésről, illetve a várható élettartam jelentős meghosszabbodásáról. Eszerint genetikailag nem kizárt, hogy akár 120 évig is élhessünk, ráadásul magas vérnyomás, Alzheimer kor, és egyéb, az életet megkeserítő betegségek nélkül.

Érdemes átgondolni, hogy mitől is öregszünk? Miért veszítjük el fokról fokra a vitalitásunkat, miért épülnek le fizikai és szellemi képességeink?

Ennek oka nem más, mint  a bennünket nap mint nap érő stressz.

A stressz hatására megváltozik egész testünk működése. Agyunk mindent a túlélésnek rendel alá, így sejtjeink képtelenek a számukra normális módon működni, és arra koncentrálni, hogy a lehető legjobban lássák el feladataikat, és a lehető legegészségesebb utódsejteket hozzák létre. Sőt, újra és újra átélve a ránk jellemző negatív érzelmeket, függővé válnak ezektől, és egy idő után már nem hajlandók felvenni a táplálékot, hanem a szokott helyzetek felé irányítanak bennünket. Így aztán a test lassan sorvadásnak indul, és egyre inkább beszűkült tudattal, már csak a szokott tevékenységeinket végezzük. Száműzzük a kreativitást az életünkből éppen úgy, mint a szórakozást. Esetleg különféle anyagokkal, kényszeres viselkedésekkel próbáljuk a nem kívánatos érzelmeket elnyomni.

Ha azonban különféle eljárásokkal oldjuk a stresszt, akkor ez a folyamat megállítható, sőt megfordítható. Képesek vagyunk rávenni a sejtjeinket arra, hogy regenerálódjanak, sőt megfiatalítsák egész testünket.

Az általam ismert módszerek közül a leghatékonyabb a kineziológia, ami széles eszköztárával hatékonyan segíthet abban, hogy mind testileg, mind szellemileg teljes egészségben éljük mindennapjainkat. Örömet találva életünkben éppen úgy, mint  a kapcsolatainkban.