Konfliktuskezelés – kommunikáció vagy süketek párbeszéde 1. rész

Emberi kapcsolataink szerves részét alkotják konfliktusaink. Téves, idealista elképzelés az, hogy a jó kapcsolatokban nincs konfliktus, hiszen mindannyian egyedi, különleges lények vagyunk, akik a magunk egyedi és különleges módjukon látják a világot, és a különböző helyzeteket.
legtöbbünk számára azonban a konfliktushelyzetek komoly stresszel járnak, hiszen felnövekedésünk során megtanulruk, hogy mindig a nagyobbnak, erősebbnek, hatalmasabbnak van igaza.

Így aztán ahelyett, hogy megpróbálnánk megérteni az álláspontokat, és egy mindkét fél számára elfogadható megoldást találni, mindenképpen arra törekszünk, hogy legyőzzük (vélt) ellenfelünket.Ha ez nem sikerül, akkor pedig legyőzöttnek érezzük magunkat, és csak az alkalomra várunk, hogy visszavághassunk sérelmeinkért.

Mit tehetünk?

Az első dolog, amit el kell döntenünk, hogy az adott konfliktusban kié a probléma? Bármilyen szokatlanul is hangzik, valaki más problémája miatt is lehetünk stresszben, miközben tenni csak saját problémáink megoldásáért tudunk. Természetesen vannak olyan problémák, amelyeknek csak egy része a miénk. Itt tudnunk kell, hogy a teljes probléma megoldása nemcsak rajtunk múlik, mi csupán a magunk részéért vállalhatjuk a felelősséget.

Ha a saját problémánkról van szó, akkor szerencsés, ha először magunkban tisztázzuk a helyzetet. Ám gyakran a másik felet hibáztatjuk, aki látszólag nem adja meg számunkra azt, ami szükséges számunkra.

A tisztázáshoz vegyünk elő egy darab papírt és egy tollat. Az írás segíti, hogy világosan lássuk gondolatainkat.

Először rögzítsük, hogy mi történt. Utána koncentráljunk arra, hogy mit érzünk a történtekkel kapcsolatban. Fontos, hogy az érzéseinket vegyük elő, és ne a másik viselkedése legyen figyelmünk középpontjában. Szánjunk érzéseinkre kb. 3 percet. Ha nagyon erőteljesen törnek fel érzelmeink, (sírunk, csapkodunk) alkalmazzunk homlok/tarkó tartást az erős érzelmi hatás csillapítására, majd, amikor megnyugodtunk, térjünk vissza az íráshoz.

A következő 3 percet szánjuk arra, hogy felfedezhessük, mit szeretnénk, mire vágyunk az adott helyzetben. Figyelem! Tévútra vihet minket, ha a másik félre koncentrálunk! (Pl. “szeretném, ha a főnököm felemelné a fizetésem”, vagy “szeretném, ha a férjem/feleségem megtenné, amit kérek”) Ha ilyen megoldási javaslatok, vágyak jutnak eszünkbe, akkor tegyük fel a kérdést: hogyan érezném magam, ha ez megtörténne? És az itt felfedezett érzés az a mélyebb vágyunk, amit meg akarunk valósítani.

Végül következik a legnehezebb rész:mire vagyok hajlandó azért, hogy az általam vágyott állapot bekövetkezzen? Erre szintén szánjunk 3-5 percet. Három kérdésre keressük a választ: Mit teszek meg még ma? Mi az, amit egy héten belül? Mi az amit 1 hónapon belül?

Így már a saját kezünkben van a hatalom, hogy megvalósítsuk életünkben azt, amit szeretnénk.

A cikk következő részében arról lesz szó, hogy mit tegyünk, hogyan kommunikáljunk, amikor problémánk a másik felet is érinti?

      Kép a tükörben – avagy a háromszoros ÉN

      Amikor a tükörbe nézünk, általában egy képet látunk, ám ez a kép világosan megmutatja három alapvető Énünket. Ez a három én agyunk más-más területein lakik, és mind felfogásában, mind működésében, mind eredményességében jelentősen különbözik egymástól. Lássuk, mi ez a háromféle Én, és mikor melyiket állíthatjuk legeredményesebben céljaink szolgálatába.

      Az ÉN, akinek hiszed magad:

      Ezt az Énünket az élettapasztalatainkban átélt fájdalomra, félelemre és fájdalomtól való félelemre alapozva hozzuk létre. Elsődlegesen azt mutatja meg, amit életünk során megpróbáltunk elkerülni vagy letagadni. Működésbe lépése könnyen felismerhető az önkételkedésről és az önigazolásról. Ez az Énünk azon igyekszik, hogy a lehető legjobb színben tüntessük fel magunkat. Feladata, hogy biztosítsa komfort zónánk határait,ellenállva bármely változásnak. Kiválóan működik, amikor rutin cselekvéseket kell végre hajtanunk.

        Az Én, akinek megszülettél:

      Ez az Énünk fogantatásunk pillanatától halálunkig velünk van DNS mintánkban kódolt ösztönös reakcióinkban. Mint egy automata pilóta elvisz minket azokhoz a célokhoz, amelyeket szeretnénk beteljesíteni. Működése könnyen felismerhető az ösztönös, pozitív, célirányos cselekvésről. Amikor annyira lelkes és aktív vagy abban, amit éppen teszel, hogy nem gondolkodsz önmagadon, akkor
      eszerint az Éned szerint működsz.

      Az Én, akivé választásaid alapján válhatsz:
      Ezt az Énünket saját tudatos döntéseink alapján hozhatjuk létre. Ez az Énünk az előző kettő legjobb egyensúlyát jelenti, és ez az egyensúly azon alapul, hogy  egyaránt elfogadjuk, megbecsüljük és megértjük mind az élettapasztalataink által létrehozott Énünket, mind a velünk született Énünket. Harmóniába hozva Énjeinket az önkételkedés csak távoli visszhangként hallatszik, a pozitív, energikus cselekvés természetessé válik, és így a kiteljesedés elkerülhetetlen.
      E a harmónia megteremtését támogatják kineziológiai oldásaim és tanfolyamaim egyaránt.