Címke: gyereknevelés

Könyvajánló: Thomas Gordon: P.E.T.

Ez a könyv „kötelező olvasmány” kellene legyen minden szülő és minden One Brainnel dolgozó kineziológus számára, ha hinnék a kötelezőség erejében:) Így inkább csak nagyon melegen szeretném a figyelmetekbe ajánlani. A legelső kiadása még 1993-ban jelent meg, ám azóta már – nem véletlenül – több kiadást és utánnyomást is megért.

A téma az emberi kapcsolatok legnagyobb buktatója a kommunikáció, ezen belül is a szülők és a gyermekek közötti hatékony kommunikáció. Ennek tanítása az, amit ez az alig 250 oldalas könyv a zászlójára tűz.

És mindannyian tudjuk, hogy nem könnyű a hatékony kommunikáció olyankor, amikor egy konfliktus miatt elönti az agyunkat a vörös köd, és, ahogy tegnap egy anyuka fogalmazott az oldás során: „legszívesebben agyonütném a kölkömet, amikor úgy beszél velem, mint egy kapcaronggyal.”

Kié a probléma?

Thomas Gordon szerint egy konfliktus helyzetben legfontosabb eldöntenünk, hogy kinek a problémájáról van szó? Hiszen csak az vállalhatja a felelősséget a megoldásért, aki „birtokolja” a problémát.

Kétféle stratégia

1. Ha a probléma a gyereké, akkor értő, aktív figyelemmel meghallgatva őt, kérdésekkel segíthetünk tisztázni a szándékát. És, ha már tudja, hogy mit szeretne, szintén támogathatjuk abban, hogy megtalálhassa azt, mit hajlandó is megtenni azért, hogy az általa kitalált megoldás megvalósulhasson.

2. Ha a probléma a miénk, szülőké, akkor egyértelmű üzenetekkel jelezhetjük a gyerek felé, hogy mi az, ami zavar minket, és kérhetjük tőle akár nagyon határozottan is a viselkedésének a megváltoztatását.

Buktatók

1. A meghallgatás, az értő figyelem helyett tanácsokkal, megoldási javaslatokkal rukkolunk elő vagy esetleg parancsba adjuk az általunk helyesnek vélt megoldást. Esetleg, ami még rosszabb, leszóljuk, megbélyegezzük, fenyegetni kezdjük a gyereket. Ilyenkor a kommunikáció leáll, a kapcsolat pedig sérül. A könyv részletesen fogllakozik ezekkel a közléssorompókkal, és azzal is, hogy mit mondhatunk ezek helyett.

2. Amikor nekünk van problémánk, ahelyett, hogy magunkról beszélnénk, a gyerek viselkedését kezdjük el minősíteni. Így az együttműködés helyett masszív ellenállásba ütközhetünk, amit ki-ki saját vérmérséklete vagy szülői mintái alapján reagál le.

Használhatod segítőként is

Az értő meghallgatás a segítő legnagyobb erénye és legfontosabb eszköze lehet. A One Brainben ez jelenti a kliensekkel való kommunikáció alapját. Alkalmazásával támogatjuk klienseinket abban, hogy a problémáikra a saját hitüknek, neveltetésüknek, pillanatnyi legjobb belátásuknak megfelelő megoldást találhassák meg.

Mivel ez egy rendkívül szokatlan formájú kommunikáció, sokat kell gyakorolnunk, újra és újra elolvasnunk ezt a rengeteg életből vett példákkal tarkított könyvet, hogy könnyedén tudjuk alkalmazni az életünkben vagy a munkánkban. A haszon, amivel kecsegtet, azonban beláthatatlan: javuló kapcsolatok, több megértés a generációk között és nem utolsó sorban a nagyon hatékony segítői munka a jutalom erőfeszítéseinkért.

Hogyan készítsd fel a gyermeked a kineziológussal való találkozásra?

Sok szülő szeretné a gyermekének megadni a kineziológiai oldás nyújtotta segítséget. Ebben a cikkben arról olvashatsz, hogy mit mondj a gyermekednek, ha kineziológushoz szeretnéd vinni, hogyan készítsd fel őt a találkozásra, hogy a lehető legtöbbet profitálja belőle.

Mióta csak elkezdtem a pályámat, rendszeresen keresnek meg szülők, hogy szeretnék elhozni a gyermeküket kineziológiai oldásra. Mivel a One Braines munka az önmagunkért vállalt felelősségről szól, így nagyon fontos számomra, hogy csak akkor vállalom a gyermekkel való munkát,

  1. ha ő is szeretne velem dolgozni,
  2. és, ha a szülő vállalja, hogy ő is bekapcsolódik szükség esetén az oldási folyamatba. Ez utóbbi azért szükséges, mert a gyermekek még nem rendelkeznek teljesen önálló felelősségtudattal, és az ő problémáik sok esetben csak megjelenítik a szülők elnyomott nehézségeit.

Amikor ezeket a feltételeket elmondom a szülőknek, akkor sokan elcsodálkozva kérdezik, hogy vajon a gyerek el tudja-e dönteni, hogy akar-e oldásra jönni?

Az én tapasztalatom az, hogy igen! Hiszen senki nem szeret szenvedni a problémáitól. Különösen akkor nem, ha segítséget kaphat a megoldásban. És a gyerekek kiváló hatodik érzékkel rendelkeznek ahhoz, hogy „ráharapjanak” a támogatási lehetőségre. Olyannyira, hogy azok a gyerekek, akik már jártak nálam, később gyakran maguk kérik, hogy szeretnének hozzám újra eljönni.

Mégis, mit mondhatnék neki?

… Kérdezik gyakran a szülők, megjegyezve, hogy szinte még ők sem tudnak semmit a kineziológiáról, akkor hogyan tudnák elmagyarázni a gyereknek, hogy miről is kellene dönteni.

Néhány ötlet, hogy mit mondj a gyereknek

  • Ülj le egy kicsit a gyermekeddel, hogy nyugodt körülmények között beszéljetek. Gyakran akkor kerül csak szó a problémákról, amikor egyébként is feszültek vagyunk. Ilyenkor a gyerek még akkor is ellenállással fogadhatja javaslatainkat, ha egyébként segítségre volna szüksége.
  • Mondd el neki higgadt hangnemben, hogy te milyen problémákat látsz a viselkedésében, tanulásában, kapcsolataiban, és ezek hogyan nehezíthetik meg a gyerkőc életét.
  • Mesélj arról, hogy van mód, hogy segítséget kapjon a megoldásban. Mondd el neki azt is, hogy ismersz valakit, aki segíthet neki ebben.
  • Végül kérdezd meg, hogy szeretne-e segítséget kapni. Ha a válasz igen, már kereshetsz is, hogy időpontot egyeztessünk.

Mi van, ha a gyerek nem akar segítséget kapni?

Ez gyakran arra utal, hogy ő nem igazán érzi azt problémának, amit a szülő problémának lát. Ilyenkor nagyon hasznos, ha a szülő jön oldásra, és vele dolgozunk azon, hogy jobban el tudja fogadni a gyermekét olyannak, amilyen. A képességeivel, a nehézségeivel, jó és rossz tulajdonságaival egyaránt.

Mi történik a kineziológusnál – gyereknyelven

Ha a gyermek megkérdez, hogy mi fog történni az oldáson, akkor pedig ezt mondhatod neki: A kineziológus kezelés során az izmok tesztelésén keresztül „beszélget” a testeddel. Majd olyan „játékokat” játszotok, olyan gyakorlatokat végeztek, amelyektől jobban érzed majd magad, így jobban látod, hogy mit kellene ahhoz tenned, hogy a nehézségeid jó irányban változhassanak.

Ha szeretnél többet hallani a kineziológiai módszerek használatáról a mindennapokban, a kineziológia tanulásának lehetőségeiről, ha szeretnél kipróbált stresszoldó tippeket kapni, iratkozz fel hírleveünkre!

Verni vagy nem verni – ez itt a kérdés

 

Történet egy régi gyerekverésről

Hosszú évekkel ezelőtt egy idősebb hölgy keresett fel azzal, hogy súlyos nyelési problémái vannak, és ezzel szeretne oldásra jönni. Az oldás során 2 éves korába vezetett a tesztelés. A stresztkiváltó érzelmek a harag/hisztéria, félelem a veszteségtől/nem szívesen látottság érzése valamint az elkülönültség/elhagyottság volt. Streszokozóként az édesapa jött fel. A hölgy azonnal heves, mondhatnám hisztérikus tiltakozásba kezdett, hogy ő SOHA nem haragudott az apukájára, aki egy falusi tanító volt, és akitől csupa szépet és jót tanult, SOHA SEMMI negatívum a papa részéről nem érte. Én rákérdeztem, hogy a papa vajon hogy kezelte a dacot? (2 éves kor a dackorszak, a hisztik kezdete lehet), a hölgy először nem emlékezett semmire, majd homlok/tarkó tartásban feljött egy kép, amelyben a papa egy mogyoró pálcával csap a kicsi tenyerére, ami ettől fölhasad és vérezni kezd… „Biztosan megérdemeltem.” kommentálta a hölgy a látottakat. Feloldva a verés traumáját, elmúlt a nyelési gond – szerencsére.
„Verni vagy nem verni – ez itt a kérdés” bővebben

Szülők akadémiája – 4 ok, hogy miért szükséges tanulni a szülőséget manapság

„A gyerekneveléshez mindenki ért… – amíg meg nem születik az első gyermeke.” 

/ismeretlen szerző/ 



Sokan már annak az elképzelésnek a hallatán is felháborodnak, hogy a szülőséget tanulni kell. 
Gyakran ott él a fejekben az az elképzelés, hogy amikor megszületik egy gyermek, akkor egyből apa és anya is születik. Sőt megszületik a család.
Ezek az idealista elképzelések azonban tökéletesen figyelmen kívűl hagyják azt a tényt, hogy a gyereknevelés az egyik legösszetettebb feladat és egyben a legnagyobb kihívás az életünkben.

Jól emlékszem a pillanatra, amikor első gyermeken megszületése után kb. 2 héttel anyukám, aki addig segített az akkor még apró háztartásom ellátásában, kilépett az ajtón, és magával vitte a biztonságérzetemet. Egy pillanatra még szinte pánikba is estem, hogy  mit fogok kezdeni ezzel a pici babával, és főleg mit kezdek azzal az óriási felelősséggel, ami rám zuhant?

Szerencsére a tapasztalatokkal együtt oldódott a riadalom is valamelyest, de nem ez volt az utolsó pillanat, amikor tanácstalannak, sőt mondjuk ki: elveszettnek éreztem magam gyermekem sírását hallgatva. Úgy tűnt akkor, hogy a diplomám és az akkor már születőben lévő doktorátusom, sőt 7 éves kollégiumi tapasztalatom sem sokat segít a nehéz pillanatokban.

Aztán az viszont rengeteget segített, hogy alapítottunk egy Waldorf óvodát, ahol több, a gyermekét hozzánk hasonló szellemben nevelő szülőt, és egy csodás óvó nénit ismerhettünk meg. Bettitől, nyugodtan mondhatom, néhány év alatt többet tanultam a kisgyermekek természetéről, mint addigi életem során összesen. És a legjobb az volt, hogy amiket Betti mutatott, az működött is a gyereknevelésben.

Itt már tudtam, hogy amit a gyerekekről tudok, az nem elég. 

Tudtam, hogy ahhoz, hogy értő módon neveljem gyermekeimet folyton át kell gondoljam a stratégiáimat, tapasztalatot kell cseréljek olyanokkal, akik értenek a gyerekekhez, értenek az emberekhez, és hajlandóak támogatást nyújtani számomra krízis helyzetekben.

Ez volt a háttere annak, hogy január 12-én elindítottam egy előadás sorozatot, aminek nem titkolt célja a szülői minőség, képességek iskolázása, fejlesztése.

Nézzük meg, mi az az 4 legfontosabb szempont, ami miatt érdemes lehet csatlakoznod!

  1. Gyorsan változik a világ.
    Ezelőtt 1-2-3 generációval mindenki tudni vélte, hogy mi lesz a gyermekéből, többé-kevésbé biztosak lehettek abban, hogy milyen világra kell felkészíteniük a gyermekeket. Ma nekünk egy olyan világra kell felkészíteni kicsinyeinket, amelyről sejtelmünk sincs, hogy milyen lesz.
  2. Nagyobb tudatosság szükséges a mai gyerekek neveléséhez.
    Régen ez is egyértelmű volt: olyan gyerekeket kell nevelni, akik jól beilleszkednek a társadalomba, így anyagi biztonságban élhetnek, és nem utolsó sorban, tudják anyagilag támogatni idősődő szüleiket.
    Manapság is fontos, hogy tisztában legyünk nevelési céljainkkal. Milyen felnőttet szeretnénk látni? Nem lehet ugyanis egyszerre engedelmes, szófogadó és önállóan gondolkodó, kreatív, sőt innovatív gyerekeket nevelni!
  3. Óriási gondot jelent, hogy sokan akkor látnak először kisbabát, kisgyereket, amikor a sajátjuk megszületik. Így fogalmuk sincs, hogy mivel jár egy gyermek felnevelése, mit jelent, ha sír egy baba, hogy kezeljék, amikor nem eszik, nem alszik vagy éppen megbetegszik
  4. Új kommunikációs eszközökre van szükségünk, mert a mai gyerekek nem fogadják el automatikusan tekintélynek a felnőtteket, gyakran nem hallgatnak a parancsokra, sőt ez mérhetetlen dacot, lázadást, haragot vált ki belőlük.
Te milyen gondokat tapasztalsz a mai gyerekekkel kapcsolatban szülőként, pedagógusként? Mik azok a problémák, amielyek miatt nehezen tudsz „jó szülő” lenni? Írd meg tapasztalataidat a kommentek között!

Milyenek a gyerekek? – Avagy mit mond el a külső megjelenés a belső tulajdonságokról? 2. rész

Előző cikkemben már írtam arról, hogy hogyan gondolkodnak, cselekszenek és éreznek a gyerekek.
Folytassuk most a témát!

Hogyan reagálnak a gyerekek ösztönösen?

Segítően. Amint egy bajba jutott embert, állatot, növényt látnak, azonnal személyesen akarnak segíteni, még akkor is, ha a segítség egy simogatás. Ösztönösen szeretnek mindenben részt venni: mosogatni, főzni, takarítani – Ez mind-mind közös móka lehet, ha megengedjük magunknak, hogy megadva az idejét együtt legyünk velük. A gyermek ilyenkor átéli a teljességet, és a szó legnemesebb értelmében tanul. Hol láthatod ezt? A homorú orrnyereg az árulkodó jel.

Szintén jellegzetes a gyermekek arcán a felfelé mutató orrocska, ami jelzi, hogy a segítő attitűd mellett a gyerekekben jelen van a feltétel nélküli bizalom is. Mindent azonnal elhisznek nekünk felnőtteknek, és inkább a asaját tudásukat kérdőjelezik meg, semmint kétségbe vonnák, amit tőlünk hallanak. Ezért óriási felelősség, amikor szülőként, pedagógusként, segítőként gyerekekkel foglalkozunk. Nevezhetjük ezt gyermeki naivitásnak, ám vegyük tudomásul, hogy egy lelket törünk össze, amikor becsapjuk a gyereket, vagy csupán viccből vagy büntetésből azt mondjuk neki, hogy csúnya vagy, buta vagy, esetleg nem szeretlek. Sajnos a gyerek ezt komolyan veszi, beépíti az énképébe, és később ennek megfelelően kezd el viselkedni.

Milyen testi igényekre kell odafigyelnünk velük kapcsolatban?


Az egyik leglátványosabb dolog a gyermeki alkatban a feltűnően rövid láb. Ez egy korosztályos sajátosság, ami a kamaszkorban változik meg legtöbb gyereknél. Azt jelenzi, hogy a gyermek fizikailag úgy van egyensúlyban, akkor érzi magát komfortosan, ha áll vagy mozog. Ha hagyjuk a gyermekeket szabadon mozogni, játszani, akkor egészségesebbk lesznek és sokkal kiegyensúlyozottabbak
Ha megnézzük a tömzsi kezeiket, akkor arra is rájöhetünk, hogy a gyerekek alapvetően szeretnek a kezükkel dolgozni. Örömmel festenek, rajzolnak, gyurmáznak, vagdosnak, mert a kezük használata fizikailag is hozzájárul a jól-létükhöz.
Bőrük azonban vékony, szinte áttetsző, ezért különösen vigyáznunk kell, hogy milyen ingereknek tesszük ki őket. A pláza, a kocsma, a rock koncert nem igazán gyereknek való hely. Itt olyan rezgéseket, számunkra láthatatlan energiáka szívhat magába, ami később nyugtalanságban, nehezen kezelhetőségben, rémálmokban köszönhet vissza.

Milyen korukból fakadó sajátosságokkal kell szembenéznünk a gyerekeknél?


Mi az, ami természetüknél fogva NINCS meg a gyerekekben?
Az empátia. A gyerekek a saját tapasztalataikra összpontosítanak, és hosszú távon nem várható el tőlük, hogy tekintettel legyenek a felnőttek frusztráltságára, betegségeire. Ha így KELL tenniük, visszautasítva érezhetik magukat.
A kicsi részletekre való fókuszálás képessége: ők a teljes képet látják, arra összpontosítanak. Nem szeretik, ha egy bizonyos módszer szerint  kell eljárniuk. Szeretik maguk megtalálni a dolgok elvégzésének a módját, és megvan a saját módszerük a dolgok elintézésére. Ezért ne mulasszuk el kikérni a gyermekek ötleteit az őt érintő problémák megoldására!

Szeretnél többet tudni a gyerekekről?
Hogyan neveljük, segítsük őket stresszmentesen?
Iratkozz fel, és értesítelek legközelebbi tanfolyamomról!

E-mail cím:*
Vezetéknév:
Keresztnév:
Szakmabeli vagy?: Laikusként érdekel
Kineziológusként érdekel

Legutóbbi bejegyzések

Kategóriák

Címkék

régebbi bejegyzések