Milyenek a gyerekek? – Avagy mit mond el a külső megjelenés a belső tulajdonságokról? 1. rész

Hogyan gondolkodnak?

Fontos ezzel tisztában lennünk, ha szülőként vagy pedagógusként kisgyerekeknek kell információkat átadnunk.

A gyerekeknek a magas homlok mögött rengeteg agysejtjük van, hogy végiggondoljanak valamit. Szeretik, ha részletes képet, magyarázatot kapnak a történésekről, ha nem csak a “lényeget”, a számunkra lényegeset mondjuk el nekik. Jó, ha az egyes logikai lépésekkel is tisztában vannak, lépésről lépésre jutunk el a végeredményig.
A magas homlokon gyakran kiemelkednek a homlokdudorok is a szemek felett. Ez a képzelőerőre utaló világos jel. Tehát a gyerekek azt tudják jól megtanulni, amit el tudunk képzeltetni velük. Ne csupán a száraz tényeket tanítsuk meg, hanem színesen, mesélve, képszerűen elmondva adjuk át az ismereteket, amiket fontosnak tartunk.
Jó néhány gyermeknél nem csak a homlokdudorok, hanem a homlok közepe is gömbölyűnek tűnik. A gyerekek szeretik a maguk eredeti módján kifejezni magukat, a világ látásukat. Ezért nem baj, ha kimennek a vonalból vagy pirosra színezik a lovat, vagy éppen nem olyan sorrendben teszik a helyükre a játékaikat, mint ahogy azt mi elvárnánk.

Hogyan cselekszenek?

A legegyszerűbb válasz: azonnal. Gondolkodás nélkül. Ezért nagyon fontos, hogy nekünk felnőtteknek kell rájuk vigyázni, és elmondani, figyelmeztetni, ha valami veszélyesbe fordulna. De nem kell zokon venni az azonnali cselekvést, és minden mögött a miérteket kutatni. Erre a gyerek, ha gazán őszinte, nem tud válaszolni, mert ha érez egy ingert, minél kisebb, annál inkább gondolkodás nélkül reagál.
Másik oldalról a gyerekeknek igencsak fejlett ráhangolódó képességük van. Ezzel szinte letapogatják a számukra fontos emberek (szülők, tanárok, barátok) elvárásait, és ezeknek megfelelően kezdenek viselkedni. Ezért jól vigyázzunk, hogy mi van a fejünkben arról a gyerekről, akivel nem bpldogulunk.  Küldjünk felé pozitív, megnyugtató képeket, figyeljük meg ítélet nélkül a gyermeket, és koncentráljunk minél inkább a pozitív tulajdonságaira.

Hogyan éreznek?

Nagyon erősen. És ráadásul ezeket az érzelmeket azonnal kifejezésre is juttatják. Azok hatalmas babaszemek! Ugye megvan? Ugye, imádjuk? Hát ez pont arra utal, hogy a gyerekeken rögtön látszik, hogy érzik magukat. Ha fáj valami sírnak, majd 5 perc múlva már nevetnek…
Nagyon erős a belső képlátó képességük is. Néha olyanokat is láthanak amik nekünk felnőtteknek már nem látható. Ezk a belső képek motiválják őket. Sőt ezeket a képeket felhasználhatjuk arra, hogy motiváljuk gyermekeinket. 
Pl. egy esti vacsoránál elhangozhat az alábbi beszélgetés a 4-5 éves Pistike szülei között. A szülők egy előre megbeszélt jelre indítják a beszélgetést. Egymással beszélnek, mintha a gyerek ott sem volna… Persze azért érdemes figyelni, hogy “nő meg” a kicsi füle:)

Anya: A mi Pistikénk már olyan nagy fiú. Egyre okosabb, ügyesebb. Lehet, hogy már nagyon hamarosan nem is kell szólnunk, magától elpakolja a játékait esténként.
Apa: Naná! Remek srác ez a mi Pistink! szerintem már simán meg tudná csinálni!
Anya: Igen, egészen biztos vagyok benne, hogy ez könnyedén menne neki. Már alig várom, hogy azt mondhassam:”Édes Pistikém, olyan büszke vagyok rád, hogy ilyen szépen elpakoltad a játékaidat!”

Figyelem! Lehetséges mellékhatásként, lehet, hogy Pistike azonnal a szobájába megy és pakolni kezd. Természetesen a dícséret ne maradjon el!
Sokkal hatékonyabb ez, mint a gyermek szidása, hibáztatása. Ekkor ugyanis a “lusta” vagy a “rossz” gyerek képét erősítjük benne. Elgondolkodtató, hogy vajon mire motiváljuk ezzel őt?
A folytatásban megtudhatod, hogy hogyan reagálnak ösztönösen a gyerekek a történésekre, milyen fizikai igényikre kell figyelemmel lennünk, és melyek azok a reakciók, amelyek a korukból fakadnak?

E-mail cím:*
Keresztnév:*
Vezetéknév:*
Végeztem One Brain tanfolyamot:

Könyvjánló – “Kineziológia gyerekeknek”

Sokak érdeklődésére tarthat számot Ludwig Koneberg és Gabriele Förder könyve, amely 2013-ban jelent meg a Móra kiadó gondozásában, “Kineziológia gyerekeknek” címmel.

A szerzők elsődlegesen a tanulási nehézségek legyőzésében kívánnak a szülők és gyerekek segítségére lenni. Módszerüket “pedagógiai kineziológiának” nevezik, amely a Brain Gym kineziológiai ág energetikai gyakorlatait összekapcsolja a modern agykutatás eredményeivel, az NLP felismeréseivel és a modern kommunikációelméletek bizonyos elemeivel.

Hasznos és jól alkalmazható leírást ad a könyv a tanulási blokkok felismeréséről és kezeléséről, agyunk működéséről, a stressz tanulást romboló hatásairól, sőt arról is, hogy szülőként hogyan ismerhetjük fel saját, a gyermekünk problémáira adott stresszreakciónkat, és utat mutatnak ezek feloldásához is.

A szerzők szerint lehetnek nyilvánvaló tanulási blokkjai egy gyereknek, amikor például írás-, olvasás, vagy számolási zavarral küzd. Ám lehetnek rejtett tanulási blokkok is, mint az álmodozás, a figyelmetlenség, a hangoskodás, az erőszakosság vagy a túlzott félénkség, betegeskedés. A könyv komplex módon közelíti meg a tanulási problémák, magatartászavarok kialakulását, a környzeti hatásoktól a táplálkozáson keresztül az érzelmi sokk hatásokig.

A gondolkodás szerintük három dimenzióban zajlik, hasonlatosan a test mozgásához. Ilyen módon lehet blokk a jobb és bal agyfélteke együttműködésében, amelyre az összes tanulási zavar mintegy 50%-a vezethető vissza. Gyakori ilyenkor a jobb és bal kezesség valamilyen zavara is.
Lehet blokk a lent-fent irányban is. A “lent” blokkoltságával küzdő gyerekek nagyon okosak, de könnyen elveszítik testi egyensúlyukat, míg a “fent” blokkosoknak kevés az önbizalmuk, és nehezen illeszkednek be a csoportokba. Az “elől” blokkoltak álmodozásukkal tűnnek ki, míg a “hátul” blokkoltak nehezen tudnak kikapcsolni, ami miatt nehézséget okozhat egy-egy helyzetet átfogóan átgondolniuk.

Kineziológusként szívből ajánlom a könyvet valamennyi kollégámnak és szülőtársamnak, mert rendkívül sok hasznos információt tartalmaz közérthető nyelven megfogalmazva, sőt konkrét gyakorlatokat is találunk benne, amelyek megkönnyíthetik gyermekünk tanulását. Hasonló gyakorlatokat tanítunk a gyerekeknek gyerektanfolyamunkon is.

Ha azt tapasztaljuk, hogy a gyakorlatok néhány héten belül nem vezetnek eredményre, érdemes elhozni őt egy “One Brain” módszer szerinti oldásra, ahol kideríthetők és oldhatok a tanulási zavarok okai. Szükség esetén szeretettel várom az érdeklődőket elérhetőségeimen.

Ó, az azok a szörnyű kamaszok!

 

Mások a mai kamaszok, mert…


… mi másképp állunk hozzájuk, mint velünk tették a szüleink. 
Személyes példámból azt szeretném megosztani, hogy kezdettől fogva az volt a célom, hogy a gyermekeimből önálló gondolkodású, céltudatos embert neveljek. Ezért általában kikértem a véleményüket, sok mindent közösen döntöttünk el és sok dologban hagytam őket önállósodni. Így a kamaszkorban, amikor az individuális törekvéseik felerősödtek, bizony nem hagyják magukat parancs szóval iránytani, sőt ki is fejezik ellenérzéseiket. Ezt szülőként nem könnyű elviselni/kezelni, hiszen mi a töredékét sem engedhettük meg magunknak a szüleinkkel szemben. Nincs mintánk az ilyen típusú konfliktusok kezeléséhez. Tehát a modern nevelési elveink nagyon jól működnek, amíg nincs probléma, ám, ha stresszbe kerülünk, visszanyúlunk a régi mintáinkhoz, ami persze szintén eredménytelen, mert más az alapja a nevelésnek. Bizony, ilyenkor teljes zavarodottság uralkodhat el rajtunk.
… Mi, ilyen korunkban, utáltuk a felnőtteket, amikor parancsolgattak vagy prédikáltak, és nem akarjuk, hogy a gyerekeink bennünket is utáljanak.
Előfordulhat, hogy a fentiek miatt nem szabunk megfelelő határokat, hanem hagyjuk, hogy gyermekeink a fejünkre nőjenek. Persze minden gyerek és minden család más! Így a határok is mások lehetnek, de fontos, hogy legyenek. A határ egy kapaszkodót jelent a kamaszoknak, ami ellen lázadnak ugyan, mégis biztonságot ad számukra. A határt olyan szorosra szabjuk, hogy amikor megszegi se „essen” túl nagyot. Ha általában jó a kapcsolatunk, akkor kamaszunk elfogad 1-1 szigorúbb szabályt. Morogni persze neki is joga van. Nekünk kell tisztában lennünk azzal, hogy mennyire és meddig tartunk fenn egy korlátot.
… Nincs pozitív jövőképük, bennünket is bizonytalanak látnak.
A mai világban sok a bizonytalanság minden tekintetben. Gazdasági válság van, bizonytalan a munkahelyünk, a pénzügyi helyzetünk, rengeteget dolgozunk azért, hogy az egyáltalán nem kicsi igényeket ki tudjuk elégíteni. Az utóbbi időben bekerült a köztudatba a 2012-es dátum, mint aktuális világvége időpont, és ez is keltheti azt az érzést gyermekeinkben, hogy nincs értelme tanulni, inkább csak bulizzunk, úgymond „érezzük jól magunkat”, hiszen ki tudja, lesz-e egyáltalán jövő, ahol számít a ma megtanult tudás?
… Ők már nem tudják, nem akarják elrejteni „sérültségüket”.
Ez a lázadásuk. Amíg mi igyekeztünk nem mutatni, hogy mennyire érdektelen egy tanár vagy egy tantárgy, ők már nyilvánvalóvá teszik a tagadásainkat, és sms-eznek, körmöt festenek, esznek, beszélgetnek az órákon. Mi meg próbálunk magyarázkodni a szülőiken…
Hogyan bánjunk velük?
… nincs pontos recept, egyedi, kreatív megoldásokat kell kidolgozni családunk számára. 
… Merjünk segítséget kérni, ha kell más szülőktől, vagy szakemberektől.
…  Emlékezzünk vissza saját kamaszkori vágyainkra, félelmeinkre.
… Tűzzünk ki közösen célokat kamaszunkkal.
… Tartsuk fenn a jó személyes kapcsolatot konfliktusaink közepette is.

És persze nem árt a jó humorérzék sem:)

Életünk tükrei – Kapcsolataink 1. Párkapcsolati mintánk

A kapcsolatok témaköre numerológiai szempontból a kettes szám uralma alá tartozik. Ketten vagyunk, TE és ÉN – mondhatjuk. Erre a kettősségre épülnek fel kapcsolataink, akár személyekről, akár tárgyakról vagy eseményekről van szó.

A kapcsolatainkban legfőbb vágyunk, a kettősség helyett az egység megélése, ám ehelyett nagyon gyakran inkább az elkülönülést tapasztaljuk meg.

A kapcsolatok alapmintázata már magzatkorunkban létrejön, amikor nagyon szoros, fizikális egységben élünk édesanyánkkal. Mivel azonban a méhen belül csak bizonyos ideig növekedhetünk, a hely szűkössé válásával felébred bennünk a vágy, hogy elinduljunk tágasabb világok felé. Ezért aztán magzatként egyszer csak megindítjuk saját születésünk folyamatát, ahonnan kezdve sok nehézséggel kell szembenéznünk. A külvilággal először tehát születésünkkor teremtünk kapcsolatot, azaz születésünk összes további kapcsolatunk elsődleges mintájává válik.


Születésünk azonban egy – többnyire – rendkívül fájdalmas folyamat, ami nem könnyíti meg a kapcsolatteremtést számunkra a későbbiekben.

 Eleinte legfontosabb kapcsolatunk a szüleinkkel való kapcsolat. velük szeretnénk újra élni a magzatkorban megtapasztalt szoros egységet, de a születés hatalmas fizikai fájdalma után általuk tapasztaljuk a legnagyobb érzelmi fájdalmat is: az első elutasítás hatalmas sokkját. Sokszor csak azért, mert édesapánk/édesanyánk fiút várt lány helyett vagy fordítva. Gyakran pedig azért utasítanak el bennünket, mert nem értik az általunk küldött jelzéseket. Ám a tanulság gyakran életre szólóan belénk ég: nem kellek, nem vagyok fontos.
Így aztán egész életünkben keressük azt a férfit vagy azt a nőt, aki betölthetné azt a hiányt életünkben, amit szüleink nem adtak meg nekünk. Mivel azonban egy felnőtt férfi vagy felnőtt nő csak úgy tud engem szeretni párkapcsolataimban, mint egy felnőtt férfi vagy felnőtt nő, sokan beletörődünk az élethosszig tartó hiányba, és a csalódástól félve már nem is akarjuk megtalálni párunkat (terjed a szingli életforma!), vagy szállunk “virágról-virágra”, és folyton bebizonyítjuk magunknak, hogy minket úgysem szeret senki.

Mit tehetünk?

 Legjobb, ha szembenézünk sebzettségeinkkel, és feloldjuk a születési vagy kisgyermekkori traumatikus tapasztalatainkat, hogy boldog, kiegyensúlyozott, felnőtt és teherbíró párkapcsolatban élhessünk.

“A növények boldog lelke….” – avagy Bach virágterápia 2.

Amikor kidolgozta rendszerét, Bach doktornak két fontos célkitűzése volt:

  •  Olyan módszert találjon, amely tökéletesen szelíd mellékhatás mentes;
  • A növény-esszenciákkal való gyógyítást a laikusok is el tudják sajátítani. És ez valóban sikerült is neki. Hiszen a Bach virág esszenciákkal nem lehet ártani, nincs mellékhatásuk, nem lehet túladagolni őket, nincs hozzászokás.

A korabeli orvostudomány azonban nem nézte jó szemmel, hogy Bach doktor nyit a laikusok felé: majdnem kizárták emiatt a Brit orvosi kamarából. Ám doktorunkat ez sem tántorította el.Ő tovább kutatott, hogy gyermekkori álmát beteljesítse.
Bátran használhatjuk őket öngyógyításra is, hiszen nincs rossz keverék! Ha valamely eszenciára nincs szükségünk, a testünk egyszerűen figyelmen kívül hagyja.

Éppen szelídsége miatt használhatjuk gyermekek, kismamák, idősek számára is, sőt még házi kedvenceink és növényeink is láthatóan jobb állapotba kerülnek ezektől a csodálatos virágkivonatoktól.

Alapelv szerűen mindegy, hogy milyen enyhe, vagy éppen súlyos tünetről van szó. Egyvalami számít, és ez a beteg lelki állapota! Hét alapvető állapot alakulhat ki a betegség során, így Dr. Bach is 7 csoportba sorolta szereit:

  1. A félelem esszenciái;
  2. A bizonytalanság gyógyírjai;
  3. A jelen iránti közöny virágai;
  4. Magányosság;
  5. Külső hatásokkal, mások véleményével szembeni túlérzékenység;
  6. Kétségbeesés;
  7. Mások boldogulása miatti túlzott aggódás.

Az ezeken a csoportokon belül található esszenciák finomítják, pontosítják a csoport névben leírt lelkiállapotokat, de erről majd a harmadik részben lesz szó.