Várakozó kilók – avagy (sz)ép testben (sz)ép lélek…

A női energia az a legcsodálatosabb kreatív teremtő erő, ami létrehozza, támogatja és felneveli a Földön az ÉLET-et. Mégis hányan és hányan vagyunk, akik nap mint nap aggódva nézünk a tükörbe, hogy elég csinosak vagyunk-e, elég vonzó-e (még) a testünk vagy milyen vonalakat hagyott arcunkon az idő sodrása. Kezdésképpen csak annyit akarok mindnyájatoknak mondani: mosolyogjatok a tükörképetekre és higgyétek el már MOST Csodanők vagytok mindannyian!
És persze én is egy közületek.:)
Mi is akkor az igazi kérdés? Ez bizony nem más, minthogy jól érezzük-e magunkat a bőrünkben? Van-e olyan rugalmas, erős és hajlékony testünk, ami segít, hogy a napi stresszeket könnyen viseljük? Könnyedén szaladunk-e gyermekeink, netán unokáink után, vagy csak lihegünk nyomukban, és a napi teendőink után már csupán arra vágyunk, hogy bedőljünk az ágyba, vagy magunkba tömjünk néhány tábla csokoládét.
Sok évig éltem ebben a mókuskerékben és tagadtam meg  a testemtől a mozgás örömét. Persze, „tudtam”, hogy kellene, de… Tudjátok, hogy van ez, ugye? Három gyerek, sőt három éve egy unoka is, a cica, a háztartás, a munka, kinek van így kedve a mozgáshoz? Kész időpocsékolásnak tűnik!

Aztán tavaly előtt ősszel beütött a krach! A jobb könyököm hihetetlen erősen el kezdett fájni. Rengeteg mindent kipróbáltam a masszázstól a homeopátiás szereken át a Schüssler sókig, de nem történt átütő javulás. Egy érdekessége volt ennek a fájdalomnak: mozgásra javult. Ráadásul a barátnőm 2011. Újév reggelén, mikor az előző napi fergeteges táncmulatság után reggeliztünk, rátapintott a lényegre: „Teniszkönyököd van.” Csak így! Hát a megrökönyödés egy enyhe kifejezés arra, amit éreztem! Teniszkönyököm?! Nekem??? Hiszen még teniszütőt sem fogtam soha életemben!

Mégis ez az állandó fájdalom, ami azért egyáltalán nem elviselhetetlen, csak nagyon idegesítő, végül valahogy ráirányította a figyelmemet a testemre. És egyszer csak jött a felismerés: mozognom kell. És ezzel együtt a kifogások is: mikor? Hová?  A tervem: heti háromszori mozgással megerősítem az erőnlétem, fellazítom a letapadt, bemerevedett hátizmaimat és lefogyok vagy öt kilót, mert, ha így folytatódik, „kinövöm” a negyvenes méretet, pedig néhány éve még harminchatost hordtam. Ennyire azért nem akarok visszafogyni, ám megelégeltem a lassan, de biztosan felkúszó harminc-negyven dekák rémuralmát.
És akkor belefogtam. Először a Csodanő  oldalon található videókra tornáztam, majd futottam. Aztán jött a Pilates DVD, míg a tavasszal rátaláltam az új “szerelemre”, a gerinctornára.
Mára közel 6 kg-mal könnyebben és minden fájdalom nélkül élem az életem, miközben rászoktam a barna kenyérre, a sok zöldségre és gyümölcsre. Szóval, élvezetesen, energikusan és rugalmasabban telnek a hétköznapok, és a kilók nem várakoznak arra, hogy végül előbújjon az igazi énem, mert már meg merem mutatni magam bárkinek…
Idősebbek is elkezdhetik;)