“És ámulok, hogy elmúlok”

Pontosan emlékszem a pillanatra, amikor 14 éves kamaszként álltam a tükör előtt – talán pont ilyen taknyos ősz volt akkor is – és azon merengtem, hogy vajon milyen lesz, ha egyszer meghalok? Ha ez az arc, ami a tükörből visszanéz rám, már nem lesz többé. Hogy akkor is lesz ősz, akkor is élnek majd emberek. De hová leszek én?

Néhány napra rá elővettem kedvenc József Attila kötetemet, és szokás szerint csakúgy találomra felültettem valahol. Azonnal a a szemembe ötlött két sor:

“És ámulok,
hogy elmúlok”

Olyan pontossággal fejezte ki ez a két sor azt, amit pár nappal azelőtt éreztem, hogy könnyek szöktek a szemembe.

Azóta is minden évben, így Mindenszentek táján eszembe jutnak mindazok, akik előttünk már itt jártak a Földön, tették a dolgukat, örültek, bánkódtak, szerettek, gyűlöltek.

Hálás vagyok nekik. Hálás vagyok, hogy itt lehetek, hogy én is hozzátehetek a Föld fejlődéséhez, hogy segíthetek békét hozni a lelkekbe.

Hiszem, hogy van olyan részünk, ami nem múlik el, ami itt marad, itt rezeg akkor is, amikor már egy másik dimenzióból figyeljük a történéseket.

Gyújts ma te is egy gyertyát mindazokért, akik éltek előttünk a Földön. Az őseidért, a szeretteidért, akik mind-mind hozzátettek valamit a világunkhoz.

~Kata

Ügyek és alügyek – Hogyan tudhatod meg kineziológusként, hogy miért is jött a kliens?

Ismét egy tanítványom kérdésére válaszolok.

“Ha valakinek párkapcsolati oldás során feljön a felszínre, hogy valójában nem szereti önmagát, akkor lehet egy külön oldásban ezzel foglalkozni, viszont ezt az ügyet lehet még jobban konkretizálni? Emlékszem, mikor a tanfolyamon mondtad az ügyemre (több önbizalom) hogy ez így túl általános, mert az önbizalom tág fogalom. Akkor az önelfogadás is ilyen kategória?”

 

“A probléma soha nem a probléma, hanem az ahogyan érzünk a probléma iránt.”
(Gordon Stokes)

Azt a folyamatot, amelyben az értő figyelem alkalmazásával hozzásegítjük a kliensünket, hogy kimondja az érzelmi stresszét, ügymegtalálásnak, ügymeghatározásnak  nevezzük.

A kineziológiának vannak könnyen tanítható részei, és vannak olyan részek, amelyek inkább a művészet témakörébe tartoznak. Ilyen dolog a kliens ügyének megtalálása is.
Pár dolgot el lehet mondani iránymutatásként, de konkrét módon megtanítani lehetetlen. Mivel minden kliens más, egy-egy hasonló problémánál is más és más megfogalmazás lesz az, ami a kliens stresszét kifejezi.

A One Brain kineziológiai ágban érzelmi stresszek oldásával foglalkozunk. Ezért soha nem az az érdekes a számunkra, hogy mi a kliensünk problémája, hanem az, hogy mi az, amiért az adott helyzet vagy személy érzelmi stresszt okoz a számára.

“Ügyek és alügyek – Hogyan tudhatod meg kineziológusként, hogy miért is jött a kliens?” bővebben

Útközben – Párkapcsolati kiskáté

Május 17-én részt vettem kedves kollégám, tanítványom könyvének bemutatóján. Az alábbiakban az ott elmondott beszédemet olvashatjátok.

Kedves Egybegyűltek, kedves Ünneplők,

Nemrég levelet kaptam Zsuzsitól, amelyben arra kért, hogy legyek jelen ezen a csodálatos eseményen, és szóljak néhány szót a könyvéről. Ráadásul azzal spékelte meg a felkérést, hogy beértek „Az írói blokkok” tanfolyam oldásai, aminek nagy szerepe volt abban, hogy megszületett a könyv. Hát hogyan is mondhattam volna nemet, hiszen ezt a tanfolyamot én tartottam?
 
Erről jut eszembe, hogy kineziológusként gyakran megkeresnek azzal a problémával, hogy nem jön össze a baba. Nagy öröm, és csodálatos ajándék, amikor néhány oldás után megfogan a várva várt gyermek. Általában büszkén és boldogan újságolom otthon is a sikert, hogy részt vehettem egy élet létrejöttében. Ilyenkor a férjem, aki nem kedveli a túlzott pátoszt, lakonikusan meg szokta jegyzeni:”Szóval megint csináltál egy gyereket.” Hát jelentem, hogy ezen az alapon, most “csináltam” egy könyvet:)
A mai nappal kapcsolatban fontos tudnunk, hogy numerológiai szempontból 1-es nap, ami azt jelenti, hogy minden rajtunk áll. És ez a könyv, bár párkapcsolatokról szól, mégis pontosan azt mutatja be, hogy bármit is hoz az élet, azt nekünk magunknak kell feldolgoznunk, lereagálnunk.
Ha lerombolódtak álmaink, akkor magunknak kell újjáépíteni őket, megkeresve azokat a társakat, akiktől erőt, útmutatást kaphatunk. Ehhez az építkezéshez felhasználhatjuk kreatív, teremtő energiáinkat, amelyet a jobb agyféltekénk, női energiánk testesít meg.
Szimbolikus, és mégsem az, hogy Zsuzsa könyvének főszereplője az örök nő, még a neve is Éva. Sokunk felismerheti magát benne, annak a nőnek a képében, aki óriási erőfeszítésekkel próbál helytállni a különféle szerepek között, lehetőleg minden elvárásnak megfelelve. Végigkövetve Éva útját láthatjuk, ahogy alacsony önbecsülését lassan-lassan legyőzi a munkájában, ahogy nőként egyre inkább magára talál, ahogy sok izgalmas, sőt izgató kalandon keresztül végre megtalálja azt a kapcsolatot, amelyre vágyik amelyet megérdemel.
A párkapcsolat a kineziológia szótárában nem más, mint “tudatos kötelezettség” vállalás. A kötelezettség szó gyöke a kötél, amely összeköt a másikkal, amelyen keresztül rángathatjuk társunkat, és amelyen keresztül mi magunk is rángathatóvá válunk. – Azt hiszem kevesen vágyunk erre az állapotra, ám sokan átéljük nap mint nap.
Ám van egy másik lehetőség is: hiszen az igazi párkapcsolat nem más, mint egyfajta egyenlőségen alapuló társulás. A legintimebb kapcsolatunk lehet a párkapcsolat, ahol igazán önmagunk lehetünk, és megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy társunk is igazán önmagát adhassa. Csodálatos dolog nap mint nap szeretni egy olyan embert, akit már évtizedek óta ismerünk, és átélni azt, hogy valaki olyan szeret bennünket, aki igazán ismeri az összes erősségünket és gyengeségünket is. Megtapasztalni, hogy nem egymás kiegészítői, másik felei vagyunk, hanem, hogy együtt többek lehetünk, többet tehetünk, mint külön-külön.
Végül beszédemet az egyik kedvenc idézetemmel zárnám a könyvből, ami érdekes módon egy férfi szájából hangzik el:
  „ – Tudja Évike mi a párkapcsolatokkal a baj?- kezdte megint, és folytatta is magától. – Hogy már az elején feladják az egyéniségüket. Legalább is az egyik fél. Hogy én ki vagyok, az attól függ, hogy te kinek akarsz látni. Egy darabig meg is tudok felelni ennek a látszatnak, ennek a szerepnek. De egy idő után ez már nem megy. És akkor, el kezdem a másikat hibáztatni. Nagyon okosan mondta valaki azt, hogy amit megbélyegzel, az téged fog megbélyegezni, és amit elítélsz, egy napon azzá válhatsz….
(maga)….még fél ezektől az igazságoktól, mert ismeretlenek a gondolatok. Az emberek akkor is a megszokotthoz ragaszkodnak, ha az rossz nekik, mert az legalább ismerős. Nem mernek változtatni. Pedig a fejlődés folyamatos. A fejlődés motorja pedig az érzelem. Az érzelem, mozgásban lévő energia. Ne féljen az érzelmeitől Évike.
Élje meg őket!”
És ezt kívánom magunknak is: Merjük megélni az érzelmeinket, merjünk változtatni, hogy rátalálhassunk arra az örömre amit az igazi, egyenrangú kapcsolat jelent, és amihez az önmagunkkal való jó kapcsolat kialakításán keresztül juthatunk el.

A könyv megrendelhető az info@farostudio.hu címen. Szeretettel ajánlom.

Konfliktuskezelés – kommunikáció vagy süketek párbeszéde? 2. rész

Előző cikkemben arról írtam, hogy hogyan tisztázhatjuk egy konfliktus helyzetben a saját érzéseinket, hogy mire vágyunk, és mit vagyunk hajlandóak megtenni a kívánt cél érdekében. Így a hatalom a saját kezünkbe kerül, figyelmünk nem a másik viselkedésére irányul többé, hanem önmagunkra, ami megszünteti a kiszolgáltatottságunkat.

Mit tegyünk azonban akkor, ha a probléma mást (is) érint? Hiszen lehetünk amiatt is stresszben, hogy párunknál, szüleinknél vagy gyermekeinknél újra és újra megtapasztalunk egy-egy romboló, netán önromboló viselkedési formát?

Ilyenkor az előzőekben leírt módon járunk el: meghatározzuk az érzést, a vágyott állapotot és a hajlandóságot.Ezután homlok/tarkó tartásban magunk elé képzeljük párunkat, gyermekünket, stb. és képzeletben elmondjuk mindazt, amit a magunk számára meghatároztunk. Gyakran ez önmagában elegendő a változáshoz.

Ha mégis úgy látjuk, hogy szükség van a direkt kommunikációra is, akkor nagyon fontos, hogy NE zúdítsuk váratlanul társunk nyakába mindazt, amivel mi már napok óta foglalkozunk, hiszen a cél az, hogy befogadja amit mondunk, és elgondolkodjon rajta. Ezért első lépésként kérjünk 5 perc teljes figyelmet tőle.
Mindegy, hogy ez holnap vagy két hét múlva van, az a fontos, hogy társunk felkészülve hallgathasson meg minket. A megbeszélt időpontot mindketten rögzítsük a naptárunkba. Tudom, ez túl formalistának tűnik pl. egy családon belül, ám nagy szükség van rá amiatt, hogy a mondandónk személyes élét csökkentsük. Amikor eljön a nagy nap, akkor mondjuk el amit érzünk, amire vágyunk, és amire hajlandóak vagyunk. Kérjük meg társunkat, hogy jelezze vissza, hogy mit értett meg abból, amit elmondtunk, majd köszönjük meg a figyelmét.

Nagyon fontos, hogy NE VITASSUK MEG, hogy igaz-e, amire jutottunk. Esetleg, megbeszélhetünk még egy időpontot, amikor folytatjuk.


A cikk harmadik részében arról lesz szó, hogy hogyan hallgassunk meg valakit, ha Neki van problémája, és ennek szerinte mi is részesei vagyunk.