Ebben a hónapban sokféleképpen beszélünk a megújulásról, fogyásról, méregtelenítésről. Ebben a blogbejegyzésben egy olyan könyvet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, ami részletesen foglalkozik az érzelmi okú, stressz alapú túlevéssel.
A minket gyötrő Szüntelen éhség az érzelmi túlevésünk következménye. Túljutva ezeken a nehéz, lehúzó következményeken, hozzáláthatunk végre, hogy megéljük kreativitásunkat a mindennapokban visszanyerve eredendő energiánkat.
1. Bűnös étvágy
Amikor ez a könyv először a kezembe került, akkor éppen sokan fordultak hozzám súlyproblémájukkal. Bevallom, hogy közvetlenül kevés tapasztalatom volt erről a probléma körről, mert egészen 40 éves koromig, úgymond, nagyon szerencsés alkattal rendelkeztem: bármit ehettem, mégsem híztam. Mindezt úgy, hogy még az édességet sem vetettem meg, sőt!
Ám, ahogy elkezdtem utánanézni a különféle fogyást segítő módszereknek, meglepő volt számomra, hogy a fogyókúrás tippek mind-mind csupán a fizikai testben keresték az okot, és valamennyien szigorú előírásokat tettek, hogy mit mikor lehet enni, és mik azok az ételek, amelyek tiltólistán vannak.
Meg kell mondanom, hogy számomra ez alapvetően nagyon ellenszenvesnek tűnt, mert úgy éreztem, hogy elválasztja a fogyni vágyókat a saját testüktől, a saját étvágyuktól. Márpedig a klienseimmel szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy ha túl sok a megszorítás, vagy, ha ez a megszorítás túl sokáig tart, akkor „bűnözni” kezdenek. Ez pedig azzal jár, hogy bűntudatuk lesz. Ettől pedig feladják céljukat, és az egyszeri kilengésből súlyos visszaesés, sőt visszahízás lesz.
Bár még a kinti világon nem igazán látszik, de közeledik a tavasz, a megújulás ideje. Ilyenkor sokan fognak valamiféle böjtbe, lelkigyakorlatba, ami segíti, hogy elengedjük a hosszú tél okozta tespedtségünket, felfrissítsük energiáinkat, és befogadóbbá váljunk az újdonságokra. Ebben a cikkben egy olyan 9 napos programot mutatok be, ami testi-lelki-mentális szinten egyaránt támogatja a megújulást.
Köszönetnyilvánítás: Hálás vagyok Cseperkálóné Mirek Barbarának, hogy újra felhívta a figyelmemet erre a programra, és e cikk végleges formába öntésében nyújtott hathatós támogatását is nagyon köszönöm<3
Az eredeti program arról szól hogy kilenc napon keresztül mind a kilenc gyakorlatot el kell végezni, be kell tartani. Ez nagyon szigorú és éppen ezért nagyon erőteljes. Aki érzi magában az erőt az kivitelezheti ezen a módon is, én már megcsináltam így és nagyon jól működött.
Ám megtanultam az elmúlt 10 évben, hogy még a lelki gyakorlatokban sem szabad túlzottan erőszakosnak lennünk magunkkal, mert visszájára sülhet el a dolog. Ahelyett, hogy megtapasztalnánk a tisztulás előnyeit, inkább kudarcként, bukásként fogjuk fel, ha valami nem úgy sikerül, ahogy az „elő van írva”.
Mindannyiunk számára megvan az a rezgésszint, energia szint, ahol testünk, sejtjeink optimálisan működnek. Ettől a rezgésszinttől való eltérés tartósan nem lehetséges anélkül, hogy a testünk kárt ne szenvedne ettől.
Ha valamilyen trauma ér bennünket, akkor az energiaszintünk lecsökken.„Magunk alatt vagyunk.” „Sötéten látunk”. És ez nemcsak amolyan „szó mágia”, hanem neurológiai valóság!!! Hiszen a tobozmirigy, ami a napi ritmusunkat koordinálja, és az agyalapi mirigy, ami testi működéseink karmestere, egyaránt érzékenyek a fényre, függetlenül attól, hogy ez a külső fény hiánya a téli időszakban (téli depresszió!) vagy a belső fény hiánya az évkör bármelyik szakaszában. Természetesen, ilyen „sötét helyzetben” testünk is nehezen, lassan működik, amit a „nyomott vagyok”, „levert vagyok”, „fáradt vagyok” kifejezésekkel írunk le.
A sejtek szintjén ez azt jelenti, hogy a receptorok mozgása, tánca megváltozik, aminek az lesz az eredménye, hogy megváltozik az alakjuk is. Így már a tápanyag molekula nem illeszkedik a „zárba”, a sejt akkor is éhezni fog, ha a környezetében bőségesen vannak tápanyag molekulák. Illetve a kiválasztási folyamatok sem mennek végbe megfelelően, egy mérgezési folyamat áll be. Tehát a stressz, a feloldatlan traumák a valódi okai az öregedésnek! A testünk jóval hosszabb időre van tervezve, mint amennyi idő alatt mi elhasználjuk. Érdemes tehát visszatérni normális regésszintükhöz, ha azt tapasztaljuk, hogy megtépázták energiáinkat az élet viharai.
Mit tehetünk?
Használjunk esszenciákat. Trauma esetén a legjobb, ha a Bach féle elsősegély cseppet (rescue) szedjük. Minél intenzívebb a negatív érzelem, annál gyakrabban alkalmazzuk. Akár 2-5 percenként is bevehetünk belőle. Ez az esszencia szerencsére már a nagyobb patikákban kapható.
Alkalmazzunk szimbólumokat. Az egyik legegyszerűbb a végtelen jel. Ez a ciklusokról szól, és arról, hogy hibáinkból tanulva hogyan változtathatjuk nagy kudarcunkat nagy sikerré. Belerajzolhatjuk a fürdővizünkbe, kitehetjük a képet magunk elé vagy a fájós testrészre rajzolva is csillapíthatja a fájdalmat.
Tudatosan hordjunk energetizáló színeket. A fehér, a lila jó hatású, ha védelemre van szükségünk, a zöld és a rózsaszín, ha több szeretet kellene, a piros, ha földelni akarjuk magunkat.
A hangrezgéseket is felhasználhatjuk. Hallgathatunk olyan zenéket, amelyek örömmel töltenek el bennünket, vagy elmehetünk pl. egy hangmasszázsra.
Jól működnek a különféle meridián kopogtató eljárások is. (AFT, EFT)
Ha néhány napon belül nem érzünk enyhülést a tüneteinkben, akkor mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni. Jó segítséget adhat ilyenkor a kineziológiai kezelés, hiszen segítségével könnyebben rálátunk azokra a mintáinkra, amin változtanunk kell az adott helyzetben, hogy jobban érezhessük magunkat.
A női energia az a legcsodálatosabb kreatív teremtő erő, ami létrehozza, támogatja és felneveli a Földön az ÉLET-et. Mégis hányan és hányan vagyunk, akik nap mint nap aggódva nézünk a tükörbe, hogy elég csinosak vagyunk-e, elég vonzó-e (még) a testünk vagy milyen vonalakat hagyott arcunkon az idő sodrása. Kezdésképpen csak annyit akarok mindnyájatoknak mondani: mosolyogjatok a tükörképetekre és higgyétek el már MOST Csodanők vagytok mindannyian!
És persze én is egy közületek.:)
Mi is akkor az igazi kérdés? Ez bizony nem más, minthogy jól érezzük-e magunkat a bőrünkben? Van-e olyan rugalmas, erős és hajlékony testünk, ami segít, hogy a napi stresszeket könnyen viseljük? Könnyedén szaladunk-e gyermekeink, netán unokáink után, vagy csak lihegünk nyomukban, és a napi teendőink után már csupán arra vágyunk, hogy bedőljünk az ágyba, vagy magunkba tömjünk néhány tábla csokoládét.
Sok évig éltem ebben a mókuskerékben és tagadtam meg a testemtől a mozgás örömét. Persze, „tudtam”, hogy kellene, de… Tudjátok, hogy van ez, ugye? Három gyerek, sőt három éve egy unoka is, a cica, a háztartás, a munka, kinek van így kedve a mozgáshoz? Kész időpocsékolásnak tűnik!
Aztán tavaly előtt ősszel beütött a krach! A jobb könyököm hihetetlen erősen el kezdett fájni. Rengeteg mindent kipróbáltam a masszázstól a homeopátiás szereken át a Schüssler sókig, de nem történt átütő javulás. Egy érdekessége volt ennek a fájdalomnak: mozgásra javult. Ráadásul a barátnőm 2011. Újév reggelén, mikor az előző napi fergeteges táncmulatság után reggeliztünk, rátapintott a lényegre: „Teniszkönyököd van.” Csak így! Hát a megrökönyödés egy enyhe kifejezés arra, amit éreztem! Teniszkönyököm?! Nekem??? Hiszen még teniszütőt sem fogtam soha életemben!
Mégis ez az állandó fájdalom, ami azért egyáltalán nem elviselhetetlen, csak nagyon idegesítő, végül valahogy ráirányította a figyelmemet a testemre. És egyszer csak jött a felismerés: mozognom kell. És ezzel együtt a kifogások is: mikor? Hová? A tervem: heti háromszori mozgással megerősítem az erőnlétem, fellazítom a letapadt, bemerevedett hátizmaimat és lefogyok vagy öt kilót, mert, ha így folytatódik, „kinövöm” a negyvenes méretet, pedig néhány éve még harminchatost hordtam. Ennyire azért nem akarok visszafogyni, ám megelégeltem a lassan, de biztosan felkúszó harminc-negyven dekák rémuralmát.
És akkor belefogtam. Először a Csodanő oldalon található videókra tornáztam, majd futottam. Aztán jött a Pilates DVD, míg a tavasszal rátaláltam az új „szerelemre”, a gerinctornára. Mára közel 6 kg-mal könnyebben és minden fájdalom nélkül élem az életem, miközben rászoktam a barna kenyérre, a sok zöldségre és gyümölcsre. Szóval, élvezetesen, energikusan és rugalmasabban telnek a hétköznapok, és a kilók nem várakoznak arra, hogy végül előbújjon az igazi énem, mert már meg merem mutatni magam bárkinek…
