Na, most menjek vagy maradjak? – Mi a megoldás konfliktus esetén?

Nemrégiben az Érdekel a kineziológia csoportban kaptam egy kérdést.

Engem különösen foglalkoztat az a kérdés, hogy hol vannak a “határaink”, hol végződünk mi magunk és hol kezdődnek mások. smile hangulatjel Gondolok itt arra, hogy egy konfliktusos helyzet elméletileg egy feladat, egy tükör, egy jel, egy figyelmeztetés számunkra, hogy valamit integrálnunk kellene. Ezen gondolatmenet alapján a konfliktusos helyzet megoldása a valódi megoldás, nem az abból való kifordulás, kilépés. De akkor valóban ott kell maradnom pl. egy munkahelyen, ahol a főnököm nem becsüli meg a munkámat és lekezelően bánik velem, mindaddig, amíg az integrálni való dolgaimat fel nem fedeztem és be nem építettem magamba? Ha ezt megteszem, akkor – elméletileg – már megszűnik ez a konfliktus, és akkor már teljesen szükségtelenné válik, hogy eljöjjek onnan. Viszont amíg ezt nem találom meg, addig a konfliktus fennál, ha kilépek, akkor meg – a fenti elmélet alapján – újra és újra meg fog ismétlődni… Szóval meddig maradjunk egy ilyen helyzetben? Ha kilépünk belőle, akkor az valójában menekülés vagy csak logikus lépés, hogy “ennyi elég volt”? Valójában amikor bántanak, akkor nem én bántom -e saját magamat? És ha így van, akkor minek kilépni egy ilyen helyzetből? Remélem sikerült érthetően megfogalmaznom a lényeget.  Szép napot kívánok!”


Ez a kérdés csak racionális megközelítéssel nem válaszolható meg.
Általában a stressz az, ami miatt nem tudjuk eldönteni, hogy van-e még tanulni valónk az adott helyzetben, vagy végképp megérett a szituáció a változtatásra. 
Ilyenkor két altarnatíva harcol bennünk:
  1. Akarom és bízom is képességeimben, hogy képes vagyok ezt a konfliktust megoldani. Ha ezen nincs stresszem, akkor beleadok apait anyait, tanácsokat kérek a barátaimtól, coach-hoz fordulok, hogy felmérjem a bennem levő erősségeket, amivel helyt tudok állni a konfliktusban.
  2. Már nem akarom ezt a helyzetet és nem is bízom képességeimben, hogy ezt a helyzetet kezelni tudom. Úgy érzem minden tőlem telhetőt megtettem. Ha nincs rajta stresszem, akkor simán továbbállok a helyzetből bízva abbam, hogy tanultam belőle, és ha elő is jön, már egy magasabb szintről futok neki a megoldásnak.
Mi történik akkor, ha stresszben vagy?
Elindul egy belső polemizálás. Egyik részed azt mondja:
“Elegem van. Új munkát, új kapcsolatot, új minőséget szeretnék az életembe!”
Erre a másik: “De talán még nem használtad ki a lehetőségeidet. Mi van, ha ugyanez fog folytatódni máshol is? Jobb, ha nem változtatsz, hanem megpróbálod ebből kihozni a legjobbat.”
Vagy: “Talán megpróbálhatnád elmondani a problémádat. Vagy megérteni őt, hogy mi a gond.”
A válasz: “Úgyis tudom mit fog mondani. Meg sem hallgat. És különben is miért mindig én alaklmazkodjak?”
Így aztán pontról pontra fogy az energiád, egyre jobban összezavarodsz, aztán már azt sem tudod, hogy fiú vagy-e vagy lány, nemhogy mit tegyél az adott ügyben.
Mi a megoldás?
Minden esetben a stressz oldása. Ugyanis, ha nincs negatív stressz a döntésemen, akkor racionálisan mérlegelhetem, hogy az adott helyzetben megéri-e még maradnom. (Közgazdász vénájúak gondoljanak a költség-haszon elemzésekre!) Vagy azt, hogy ez már túl sokba van nekem, ezért inkább békességgel elengedem ezt a helyzetet. A lényeges dolog itt az a belső nyugalom, amivel cselekedni tudok. Ilyenkor nemcsak a racionális részeim működnek, hanem az úgy nevezett hatodik érzékem is. Gyakran mintegy véletlenül elém bukkan a megoldás pl. egy új állás képében, vagy a rádióban egy beszélgetésben pont egy olyan történetet hallok, ami megadja a választ arra, hogy hogyan oldjam meg a konfliktusomat.

Hogyan segíthetsz önmagadon?

Sokszor már az is segít, ha kimondod a számodra érzelmi stresszt okozó szituációt vagy ügyet.

  1. Fogalmazd meg az ügyedet egyes szám első személyben. Pl. tudom kezelni a konfliktus helyzeteket a főnökömmel.
  2. Mondd ki hangosan a következő mondatot: “Akarom és bízom képességeimben, hogy tudom kezelni a konfliktus helyzeteket a főnökömmel.” Figyeld meg milyen érzés van a testedben. Nyugodt, laza vagy feszült?
  3. Mondd ki a mondat második variációját: “Nem akarom és nem bízom képességeimben, hogy tudom kezelni a konfliktus helyzeteket a főnökömmel.” Megint figyeld meg az érzéseidet, érzeteidet. 
  4. Melyiknél tapasztaltás feszültséget? Csak az elsőnél? Csak a másodiknál? Mindkettőnél? Ahol feszültség volt, ott a stressz. Fogd meg a homlokod és a tarkódat, mondogasd a feszültség okozó mondatot lassan, közben lélegezz mélyen. Folytasd addig, ameddig érzed, hogy van még benned feszültség. Utána folytasd a másik mondattal, ami stresszt okozott.
  5. Mi van, ha egyik mondat sem okoz feszültséget? Menj vissza az 1. ponthoz, és fogalmazd újra az ügyet! Próbáld minél pontosabban megfogni, megfogalmazni mi a te problémád az ügyben!
És mi van, ha nem csökken a stressz, bár végigcsináltad a 4. pontot? 
Akkor ez azt mutatja, hogy ügyed gyökerei mélyebben rejtőznek, érdemes felkeresni egy szakavatott kineziológust, akivel az ügy mélyére hatolhattok.
Téged is szívesen feltennéd kérdéseidet? Zárt felületen beszélgethetünk a téged is érintő stresszt okzó kérdésekről!
Jelentkezz a csoportba! Kattints rá a linkre: Érdekel a kineziológia