Címke: belső hang

Könyvajánló: Rhonda Byrne: Varázslat

Ez a könyv a hála életünket átalakító, jobbító erejéről szól. Szeretettel ajánlom, hogy tedd próbára a saját életedben ezt a hatalmas erőt!

Időről időre igyekszem könyveket ajánlani nektek. Olyanokat veszek elő, amelyekből magam is sokat tanulok, tanultam. Olvashattatok Louise Hay, Thomas Gordon könyveiről. Szó volt a Csodák tanításáról vagy a „Szüntelen éhség” című könyvről. Ez alkalommal Rhonda Byrne: Varázslat című könyvét mutatom be.

A hála ereje

Az érzelmeink óriási energiát képviselnek. A negatív érzelmeink eltávolítanak egy helyzetből, míg a pozitív érzelmeink segítenek elérni céljainkat, hogy legyen erőnk tenni mindazért, amit tenni szeretnénk.

A hála, amit azért érzünk, amink már megvan, segít jól érezni magunkat a jelenben, és aztán továbblépni a vágyott jövő felé. Ezt a hála érzést segítenek megtalálni, felébreszteni bennünk a könyv gyakorlatai.

Ez egy újabb pozitív gondolkodást reklámozó könyv?

Sokan foglalkoztak már azzal, hogy hogyan hangolhatjuk át a negatív belső beszédünket, gondolkodásunkat egy pozitívabb, előremutatóbb irányba. Sokszor bíráljuk a pozitív gondolkodást, mert úgy érezzük, hogy meg kell tagadnunk az érzéseinket, ha követjük a jó tanácsokat. Pedig nem feltétlenül erről van szó! Fontos, hogy átérezzük az érzéseinket, és, ha nem érezzük jól magunkat, akkor keressük meg azokat a gondolatokat, amelyek ezek mögött a rossz érzések mögött vannak. Aztán már csak az feladat, hogy átalakítsuk őket olyan gondolatokká, amelyekkel jól érezhetjük magunkat.

Na jó, de hogy csináljam, amikor bárhová nézek, egy katasztrófa az életem?

Ez a könyv pont azért nagyszerű, mert részletes útmutatót ad minden életterülethez, hogy hogyan is alakíthatjuk át a gondolatainkat apró, ám következetes lépésekben elvégezve a nagytakarítást.

Sorra kerül a munka, a fontos kapcsolataink, de nem maradhatnak ki a pénzügyek vagy éppen az egészség témája sem.

Mindehhez a hála érzése az a varázserő, amellyel ez az átalakítás könnyedén végbemehet.

Hogyan használd a könyvet?

Két mód van rá.

  1. Ha sok életterületeden beütött a krach, és úgy érzed, hogy „nagy generálra” lenne szükséged, akkor végig veheted, mint egy lelki gyakorlatot, az összes területet 28 nap alatt. Nagyon ajánlom ezt a formát is, már többször végigcsináltam, és minden alkalommal jelentős változásokat, felismeréseket hozott az életembe.
  2. Ha egy-egy életterület az, ahol nehézségekkel szembesülsz, akkor ajánlom, hogy az általános részen túl néhány napig vagy akár hétig végezd az adott életterületnek vagy területeknek megfelelő gyakorlatokat.

Miért pont most érdemes ezzel foglalkozni?

Nehéz helyzetekben fontos, hogy forduljunk magunk felé, találjuk meg a magunk válaszait a változásokra. A szokásos út, hogy a külvilágot figyeljük, onnan próbálunk viszonyítási pontokat találni. A magunkba nézés tehát nem egyszerű. Extra energiát igényel, hogy egy stresszhelyzetben eljussunk magunkhoz. Ezt az energiát biztosíthatják a könyvben leírt gyakorlatok.

Az alkalmazásukhoz sok sikert kívánok. Ha még így is nehéz túl jutni a nehéz érzéseken, akkor keress minket az elérhetőségeinken, és örömmel segítünk.

Könyvajánló: A csodák tanítása

A jelenlegi kedvenc spirituális gyakorlatom. Megtanít különbséget tenni a szeretet és a félelem között.

Segít, hogy visszatérhessünk önmagunk és mások szeretetének természetes állapotához. Ebben az állapotban a csodák, mint az élet normális részei fedezhetők fel. Sőt a könyv azt állítja: “A csodák természetesek, ha nem látod őket, akkor valami hiba történt.”

És ez a hiba mindig a mi készülékünkben van. Valamit nem jól látunk, nem megfelelően érzékelünk. Tele vagyunk előítéletekkel egymás iránt, túltervezzük a napjainkat, mert a félelem miatt ez látszik egyedül biztonságosnak.

Ám, ha teret adunk a szeretetnek, akkor az élet maga vezet el minket a legjobb megoldásokhoz.

Maga a könyv két részből áll. Az első részben a csodák alapelveit ismerteti, és elmagyarázza, hogy hogyan gátol bennünket a félelem. Arról is sok szó esik, hogy hogyan térhetünk vissza a szeretet állapotába.

A második rész egy 365 napos gyakorlatsor. Naponta egy gyakorlatot végzünk, fejlesztve a látásmódunkat, a szeretettel, igazi önmagunkkal való kapcsolódásunkat, a belső békénkre való ráhangolódást. Így könnyebbé válik a megbocsátás, szeretetteljesebben alakulnak a kapcsolataink, és egyre nyitottabbá válunk az élet szépségéért és csodákra.

Szeretettel ajánlom nektek.

Ki vagyok én? – Énképünk kialakulása

Sokan járjuk az önismeret útját. Ám ritkán gondolunk arra, hogy a hétköznapokban nem elsősorban önmagunkat ismerjük meg, hanem az önmagunkról alkotott képet. A kép kialakításához környezetünk, a számunkra fontos emberek szolgálnak tükörként.

Ez a kép földi létezésünk elsőpillanataitól kezdve alakul bennünk, hiszen folyamatosan kapunk visszajelzéseket önmagunkról, a környezet állandóan kommentálja viselkedésünket. Nem árt tudnunk, hogy mire iskolába kerülünk énképünk már legalább 80-90%-ban kialakult, és külön energiabefektetést igényel, ha változtatni akarunk rajta.

A visszajelzésektől függgően énképünk lehet pozitív vagy negatív egy-egy konkrét helyzettel kapcsolatosan. A kis korunkban hallott „Jaj, de bájos ez a kislány!” vagy éppen a sírásunkra adott „Micsoda férfias hangja van ennek a Jocikának!” Mind-mind beépül a személyiségünkbe. Minél inkább számunkra fontos emberektől halljuk őket, annál erőteljesebben befolyásolja az énképünket.

Ahogy telik az idő, egyre jobban azonosulunk a gyakran hallott énkép elemekkel. Így később már ránk ragad ez a maszk, és saját magunkra is, mint „visszahúzódóra”, „nyitottra”, „sikeresre” vagy éppen „lúzerre” gondolunk. És bizony ez a gondolat onnantól kezdve, hogy azonosítottuk magunkat vele, önbeteljesítő jóslattá válik: meghatározza azt, hogy mit teszünk vagy mit nem teszünk, hogy mit várunk el az élettől.

Az énképünk jellemzői

  1. Mások visszajelzései alapján alakul ki, ám azonosítjuk magunkat vele. Onnan tudhatjuk, hogy nem magunkról, hanem az énképünkről beszélünk, hogy a „…vagyok” kifejezés szerepel a mondatban. (Okos vagyok, buta vagyok, nem vagyok elég jó, nem vagyok értékes, stb.) Ezeket a jelzőket mások mondták vagy hozzájuk hasonlítva magunkat vontuk le a következtetéseket.
  2. Megváltoztathatatlannak hisszük.
    Olyan régóta, olyan sokaktól halljuk, hogy hozzászokunk, sőt el is várjuk, hogy a világ az énképünk alapján bánjon velünk.
  3. Belső beszédünkkel folyamatosan megerősítjük ezt magunkban.
    Mi történik, ha úgy tudom magamról, hogy jó vagyok matematikából, és kapok egy matematikai feladatot? Nagy eséllyel nekiállok megoldani, ott van a lelkesedésem, az érdeklődésem is. Aztán szembesülök az eredménnyel: vagy sikerült megoldanom vagy nem. Ha sikerült, akkor azt mondom magamnak: „Naná! Hiszen jó vagyok matematikából!” Ha nem sikerült, akkor olyasmiket mondok, hogy „Hülye volt a feladat! Nem voltam formában. De azért én jó vagyok matematikából.

    És ez sajnos igaz az ellentétes esetben is. Akkor, ha az a meggyőződésem, hogy rossz vagyok matematikából. Ha kapok egy matematikai feladatot, és megtehetem, neki sem állok, ha pedig muszáj, akkor kedvetlenül, figyelemtlenül dolgozom, jóval nagyobb esélyt adva a hibáknak. Ám, szembesülve az eredménnyel ismét két eset lehetséges: Vagy sikerül megoldanom vagy nem. Ha sikerül, akkor azt mondom: „csak véletlen volt. Ez egy könnyű feladat.” És maradok a következtetésnél: „rossz vagyok matematikából.” Ha pedig nem sikerül, akkor nem is kell indok, egyszerűen csak legyintek egyet:”Hát persze! Hiszen rossz vagyok matematikából!”

  4. Megváltoztatható. Mindannyian tapasztaljuk, hogy nem ugyanazt gondoljuk a dolgokról, mint 5-10-20-50 évvel ezelőtt. Tehát a változás, változtatás igenis lehetséges!

Mi a baj az énképpel?

Alapvetően semmi, ameddig nem áll céljaink útjába vagy nem gátolja meg az életünkben szükségszerűen bekövetkező változásokat.
Ám mindannyiunknál elkövetkezik a pillanat, hogy a kialakult énkép megakadályoz bennünket a továbblépésben. Lehetséges pédául, hogy alacsony az önbecsülésünk, nem tartjuk magunkat sem túl okosnak, sem túl kommunikatívnak, ám szeretnénk párkapcsolatra találni vagy éppen előrejutni a munkahelyünkön. Ha a régi énkép alapján próbálkozunk, akkor sokszor kudarcba fullad a kísérletünk. Nem sikerül azt az embert vagy munkát az életünkben vonzani, akire/amire vágyunk, hanem kénytelenek vagyunk beérni azzal, amit „dob a gép.” Szembesülve a negatív tapasztalatokkal bekapcsolnak a múlt elfojtott érzései, és még azelőtt lebeszéljük magunkat a további próbálkozásról, mielőtt tényleges eredményeket érhettünk volna el.

Hogyan változtathatjuk meg?


  1. Ismerd fel a belső beszédedet! Figyeld meg, hogy olyan helyzetekben, amikor nem sikerül valami, mit mondasz magadnak! És azt is, hogy mit mondasz magadnak olyankor, amikor sikert érsz el? Jegyezd fel ezeket a modatokat!
  2. Változtasd meg a belső beszédedet! Ennek két eleme van: először is nyugtasd meg magad, nincs semmi baj azzal, ha valami nem sikerült. Aztán pedig fogalmazd meg megengedő módon, amit szeretnél. Például: „Most nem jött össze ez a munka, de ahogy mások is, én is megtalálhatom azt a munkahelyet, ahol eleget keresek és jól érzem magam.”
  3. Gyakorold! Mivel az énképünk és belső beszédünk évek, évtizedek alatt alakult olyanná, mint amilyen, így a megváltoztatásához is időre van szükség. Még hatásosabb a gyakorlás, ha tükör előtt teszed.
  4. Ha nem megy egyedül, kérj segítséget! Keress fel egy kineziológust, aki meg tudja keresni az izomteszteléssel a kialakult énkép gyökereit, és a mintát látva képes lehetsz végrehajtani énképeden a megfelelő átalakításokat. Hiszen az igazi kérdés nem az, hogy ki vagy, henem, hogy kivé akarsz válni?
Sikeres önmegismerést és énkép-átalakítást kívánok! 

Elkerülés és megtagadás – Emlékezz igaz önvalódra!

Kisgyermekként még emlékszünk magunkra. Tudjuk mi érdekel, mit szeretnénk, mit pedig nem szeretnénk enni, játszani, tudni. Érezzük, hogy az élet öröm, és még ha nehéz helyzetbe is kerül a család, vagy éppen tragédiát élünk át, kifejezzük a dühünket, a fájdalmunkat, és túllépünk az eseményeken, képesek vagyunk a jelen pillanatra fókuszálni.
Ám, ahogy felnövünk, az alkalmazkodási folyamat során megtanuljuk megtagadni igaz önmagunkat, megtanuljuk, hogy nem vagyunk elég jók, hogy bezzeg a szomszéd Piroska az igazán szófogadó, engedelmes és „jó kislány”. 
És mi is megpróbáljuk. Annyira vágyunk a szeretetre, az elimerésre, hogy bármi is legyen a mi utunk, a mi vágyunk, megpróbálunk „Piroskává” válni. 
Néhányunknak, főleg a lányok közül, sajnos sikerül is. Elrejtjük magunkat, és sikeresen eljátsszuk az elvárt szerepet. Meg is kapjuk érte az elismerést: „Látod, megy ez neked!”. Persze megfizetjük az árát kamatostul. Elfeledjük igaz önmagunkat, elfelejtjük, hogy mi okoz örömöt számunkra, hogy miért vagyunk itt.
Sokan nem akarnak azonban „Piroskává” válni, ellenállnak a nyomásnak, de, sajnos, ők sem járnak jobban! Ők azok, akik lázadóként végzik, és szintén elefeledkezve magukról, az energiáikat abba fektetik, hogy dühösen bebizonyítsák: „Nem vagyok Piroska! Sőt, senki olyan sem vagyok, aki engem Piroskává akart tenni!”
A lázadók és az elrejtőzők egyaránt elveszítik magukat, az életükre és a valós igényikre való ráhangolódást, a kapcsolatokban való egyenlőséget és felelősségvállalást. Megtagadva önmagunkat elkerüljük a változást és a változtatást. Belebonyolódunk önigazolásainkba, és végsősoron nem éljük meg azt az életet, amire vágyunk.
A megoldás csupán az lehet, ha feladva rejtőzködésünket és ellenállásunkat hajlandóak vagyunk igaz önmagunkká válni.
Legyen ez a nap az, amikor visszatalálsz önmagadhoz, amikor elkezded keresni azt a halk belső hangot, ami az örömök és a jól-lét felé akar vezetni! Állj félre ma az utadból, légy ma az igazi önmagad, és hagyd, hogy intuíciód hangja megszólaljon benned.

Hallgass a belső hangodra! – Na jó, de melyikre?!

A minap egy oldás során derült ki egy kliensemről, hogy gyakran féltékeny, akár ok nélkül is, mert már több párkapcsolatában is megtapasztalta a megcsalatás keserűségét. Emiatt a legkisebb pletykának is hitelt ad, a felháborodásának pedig sajnos elég erőteljesen ad hangot, amivel sérti a párját, és rombolja a most még éppen csak bimbózó kapcsolatát. Kliensem elmondta azt is, hogy egyébként jók a megérzései, de ebben az esetben nem tudja, hogy a pletykákra hallgasson-e vagy a párjának higgyen, valahogy ebben az esetben „nem működnek a megérzései”.

Jó tudnunk, hogy mindannyiunknak vannak megérzései, a hatodik érzék, vagy az érzékszerveken túli észlelés általános idegrendszeri képességünk. Természetesen, mint minden képességnél, van, akiknél ez fejlettebb, van akik kevésbé bíznak benne, és néhányan egyenesen tagadják megérzéseik létezését.
Azt a tényt is fontos ismernünk, hogy stressz helyzetben megérzéseink nem működnek, félelmeink viszont annál inkább. Hiszen stresszhelyzetben agyunk túlélésért felelős központja veszi át az uralmat, ami azonnal a múlt mintáiba repít minket, így a megérzéseink, amelyek alapvetően a jelenre vonatkoznak egyszerűen nem jutna szóhoz.

Tehát, ha több féle „belső hangot” is hallasz, akkor vizsgáld meg, hogy stresszben vagy-e? Van-e rossz érzés a testedben? Ha igen, akkor ne foglalkozz semmiféle belső hanggal, mert amit hallanál, az a múlt tapasztalatainak a hangja, és alapvetően a félelmeidet tükrözi vissza. Többnyire a negativitásáról ismerheted fel. „Nem tudom megtenni.” Fogalmam sincs mit kellene tennem, vagy mondanom.” Nem szeretném, hogy megint az történjen!” Amikor ilyeneket hallasz magadtól, azonnal kezdj stresszcsökkentő gyakorlatokba. Itt találsz néhány nagyon hatékony gyakorlatot.
Ha úgy érzed, egyedül nem boldogulsz a félelmeddel, az arra utal, hogy egy régi minta tolakszik elő tudatodból, amit megkereshetünk és oldhatunk a kineziológia módszereivel.

A megérzéseink hangja egészen másképp cseng. Az első ismérv: ez a hang mindig pozitív! Vagyis arról beszél, hogy mit tegyél az adott helyzetben, és nem arról, hogy mit ne tegyél. Sokszor csak utólag derül ki, hogy az akkor logikátlannak tűnő utasítás, figyelmeztetés milyen gondoktól óvott meg bennünket. Előfordulhat, hogy egy reggel úgy érzed, hogy másik úton kellene munkába menned a megszokott útvonal helyett. Mivel spirituálisan fejlett ember vagy, hallgatsz megérzésedre, és gond nélkül beérsz dolgozni. Aztán lehet, hogy a munkahelyeden, vagy az esti Híradóból értesülsz, hogy a szokott útvonaladon súlyos baleset történt, és ha arra mész, akkor részesévé válsz a szörnyűségnek.

Legutóbbi bejegyzések

Kategóriák

Címkék

régebbi bejegyzések