Az örök női kérdés: munka vagy család?

Reggel 6-kor csörög a vekker. Álmosan kinyitod a szemed és lebotorkálsz a konyhába, hogy megfőzd a kávét. Amíg elkortyolgatod, addig véigpörgeted a napodat. Prezentáció a munkahelyen, délben ebéd a barátnőddel, este pedig szülői. De még egy mosást is be kéne dobni valamikor… Néha eléggé kilátástalannak érezheted a dolgok ezen “természetes” elegyét, különösen, amikor a szomszédasszony azt modja, hogy az igazán jó anyák otthon maradnak a gyerekükkel, vagy amikor a főnököd arról példálózik, hogy a szingli kolléganőd mennyivel rugalmasabb munkabeosztást tud vállalni.

Gyakran úgy érezheted, azt sem tudod melyik ujjadat harapd… Állandó bűntudatod van, nem tudsz megfelelni az egymásnak is ellentmondó elvárásoknak.

Mi van, ha neked mind a kettő lényeges?

Szeretnél jó anya lenni és szeretnél egy sikeres karriert. Bűn ez talán?

Nem, egyáltalán nem!

Hiszen egy ősi genetikai program az, ami bennünk nőkben elindítja a gyermek utáni vágyat. A család, a meleg fészek megteremtésének igényét. És legtöbben hosszabb-rövidebb ideig jól is érezzük magunkat ebben.

Ugyanakkor munkál bennünk a saját egyéniségünk megvalósítása, képességeink kiteljesítésének igénye is. Vagy néha csak az, hogy muszáj egyensúlyba tartanunk a család pénzügyi mérlegét.

Mit tegyünk akkor?

A kulcsszó az egyensúly. Itt viszont nem csak a munka és a család szerepel, hanem te magad is beletartozol abba a rendszerbe, amit egyensúlyba kell tartanod. Tegyél önmagadért is legalább egy picit naponta. Engedd el a tökéletességre törekvést, és célozd meg az “elég jó vagyok” érzést.

Légy rugalmas. Néha a dolgok másképp alakulnak. Ilyenkor találj ki mentőötletet, néha csak képzeld el, milyen vicces lesz ezeket a sztorikat felidézned, amikor a gyerekek már kirepültek.

Oszd be az idődet! Ne engedd, hogy ezt mások tegyék. Húzd ki előre a családi ünnepek időpontját, tervezz gyorsan elkészíthető menüket, végezz kisebb, rövidebb ideig tartó “ahol a papok táncolnak” takarításokat.

Legyen prioritás a jókedv, a családi együtt lét. Ez adja meg azt az erőforrást, amire szükséged lesz ahhoz, hogy a szürke hétköznapokban se felejts el örülni annak, hogy van családod, vannak barátaid és van munkahelyed!

Nehezedre esik az egyensúly teremtés? Stresszt okoz a feladatok összeegyeztetése? Jelentkezz be stresszoldásra itt, hogy tisztábban láss az ügyedben!

Szeretettel várlak.

Ha nem jön össze a baba

Azt mondják, hogy egy nő két dologért tesz meg mindent: Azért, hogy legyen gyermeke vagy azért, hogy ne.

Az egyik legősibb vágyunk, hogy továbbadhassuk az életet. Mi, lányok sok esetben már kiskorunktól készülünk rá. Ringatjuk babáinkat kezdetben, aztán amikor nagyobbacskák vagyunk nem álljuk meg, hogy rájuk ne mosolyogjunk, kamaszként szívesen játszunk velük, vigyázunk rájuk vagy egyszerűen csak ölbekapjuk őket, ha úgy hozza a sors.

A mai világban a gyermekvállalás kitolódott az időben. Sok évbe telik, amíg elvégezzük iskoláinkat, megtaláljuk a megfelelő párt, megteremtjük az egzisztenciális alapokat. Addig azért fohászkodunk, hogy NE jöjjön a gyerek. Ha mégis jön, törésként éljük meg, sőt manapság a váratlan gyerekek abortuszra kerülhetnek.

Másrészt pedig, amikor már ott lenne a lehetőség, rettegünk, hogy kifutunk az időből, mert 30 felett vagyunk és még nincs párunk. Vagy éppen van már párunk, van már egzisztenciánk, de mégsem jön össze a baba.

Természetesen a kineziológia nem foglalkozik a tünetekkel. Manapság számtalan természetes és mesterséges támogatás áll rendelkezésre mindazoknak, akik kezeltetni szeretnék meddőségüket. Mi az érzelmi stressz oldásával foglalkozunk. Tehát ebben a cikkben is azt fogom megvizsgálni, hogy milyen típusú érzelmi stresszeket okozhat, ha nem akkor jön a baba, amikor szeretnénk.

Nem “gombnyomásra”…

Fogyasztói társadalomban élünk, és hozzászoktunk, hogy minden elérhető számunkra, amit csak akarunk, pont akkor, amikor akarjuk. Ám a gyerekvállalás más tészta… Hitem szerint nem csak biológiai effektus a fogantatás, hanem nagyon spirituális történés is. Mi van, ha mi készen állunk, de gyermekünk számára nincs még itt az idő? Ha belegondolok, hogy az asztrológia kapcsán a születési perc is számít, akkor egy eljövendő születésnél egyáltalán nem mindegy, hogy melyik évben vagy melyik hónapban jön világra gyermekünk. Tisztelnünk kell az ő akaratát is. Egy ismerős házaspárnál az első gyermek könnyedén megfogant, nem volt semmi gond. Ám a testvérke sehogy sem akart összejönni. A szülők végül letettek róla, élték az életüket, mjad 12 évvel később “véletlenül” megfogant Lacika. (A név és korkülönbség kitalált, a történet nem!:))

Az érzelmi stresszokozók

Először is sokan önmaguk elé állítanak egy mércét, mondván most már 30, 35, 40 éves elmúltam, kifutok az időből. Emögött ott van az a félelem teli hitrendszer, hogy soha nem lehet gyermekem. Miközben pl. az én nagymamám 1961-ben 44 évesen szülte utolsó gyermekét, amikor sem őmaga, sem senki más nem számított már nála gyermekáldásra.
Ha úgy érezzük, eljárt felettünk az idő, akkor jusson eszünkbe, hogy bármikor megtörténhet a csoda. Jó, ha ilyenkor keresünk magunknak olyan elfoglaltságot, amit élvezünk, hogy csökkentsük a várakozás stresszét. Szintén hasznos a kineziológiai oldás, hogy megtaláljuk ennek a stresszelő elvárásnak a mintázatát, és jobb választást hozhassunk annál, minthogy aggódunk meg sem született gyermekünk miatt.
Nem szabad figyelmen kívűl hagyni a mások által felállított elvárásokat sem. Sok esetben a családunk, gyakran a legjobb barátaink akasztanak hasba azzal a tapintatlan kérdéssel, hogy “na, mikorra tervezitek a trónörököst?” Ne hezitáljunk megmondani az illetőnek, hogy ez egy olyan téma, amiről nem szeretnénk vele beszélgetni. Ez nem udvariatlanság, hanem szintiszta önvédelem.
És végül gyakran okoz stresszt a mások felé felállított elvárásunk. Néha olyan messzire megyünk, hogy azt várjuk testvérünktől vagy barátnőnktől, hogy ne is örüljön jövendő babájának előttünk, mert nekünk nem jön össze a kicsi. Pedig a másik öröme feletti öröm nagyon erős stresszoldó hatással bír. Sőt mutathatja azt is, hogyha neki sikerült, nekem is sikerülhet. Ám ehelyett hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy “persze neki sikerült, nekem pedig sosem fog…” Ezeknek a negatív gondolati mintáknak az oldásában is sokat segíthet a kineziológia.

Mit tehetünk?

  1. Érezzük jól magunkat a jelenben, amennyire csak tudjuk. 
  2. Képzeljük el gyakran, hogy megoldódott a problémánk, anélkül, hogy a hogyanokon aggódnánk. 
  3. Végezzünk stresszoldó gyakorlatokat. Például ezeket
  4. Szedjünk virágesszenciákat a gátló érzelmek, energiablokkok oldására.
  5. Ha nem negy egyedül, kérjünk segítséget szakavatott kineziológustól.
Szakembert keresel? Tudok ajánlani két jól képzett, elkötelezett segítőt! http://www.chironstudio.hu

Anyák napja

 Anya, Anyu, Anyuci, Mama, Mami, Édesanya, Mamóca – és még hányféle név az, amivel azt a személyt jelöljük, aki a testében táplált, növesztett, világra hozott bennünket, majd jó esetben ápolt, gondozott, nevelt, tanított, szeretett minket. Persze vannak rossz esetek is…

Azt mondják, hogy a szülő-gyerek kapcsolat életünk leghosszabb és legmélyebben bevésődött kapcsolata. És ez igaz is, hiszen a szülői mintát mindaddig magunkban hordjuk, amíg élünk, és gyermekeink is magukkal viszik a tőlünk kapott csomagot élethossziglan.

Nézzük, hogy mit kapunk örökségül

édesanyánktól a kineziológia szemével nézve. Először is innen származik jobb agyféltekénk, vele együtt a kreativitásunk és a tudatosságunk képessége. Ha jó kapcsolatban vagyunk édesanyánkkal, akkor könnyen merülünk el kreatív, alkotó tevékenységekben, csendes szemlélődésben, sőt az élethelyzeteinket is magasfokú teremtőerőnk segítségével oldjuk meg.

Anyánktól tanuljuk meg az önmagunkról való gondoskodás képességét, valamint a feltétel nélküli szeretetet.
Anyánk elleni lázadásunk nyilvánul meg abban, hogy nem törődünk testünkkel, elhanyagoljuk magunkat, egészségünket, agyon dolgozzuk magunkat.

Szerepeink közül – akár férfiak vagyunk akár nők – anyánktól tanuljuk, hogy milyennek kell lenni egy nőnek, hogyan viselkedjünk, mit tehetünk vagy mit nem tehetünk. Akár másoljuk a mintát, akár lázadunk ellene, mindenképpen ez a viszonyítási alap. Szintén anyánktól tanuljuk, hogy milyen az anyai szerep, milyen elvárásoknak kell megfelelnünk anyaként, vagy milyen anya legyen a párunk.

Ha gondunk van anyai mintánkkal, érdemes tudatosan odafigyelni viselkedésünkre, és minél jobb anyává válni önmagunk számára. Ha már felnőttünk, akkor végre megadhatjuk önmagunknak mindazt a gondoskodást és figyelmet, amit anyánktól vártunk volna de ő nem tudott vagy nem akart megadni. és ahogy önmagunk felé szeretettel fordulunk, úgy javulhat kapcsolatunk szülő anyánkkal is. Amennyiben mégsem sikerül, érdemes szakemberhez fordulni, aki oldhatja ezeket a mintákat, hogy kreativitásunk birtokában alakíthassuk életünket.