Ugorj a békákkal – kineziológiai gyermektanfolyam

A gyermektréning célja kettős: az egyik, hogy a gyermek könnyebben vegye az akadályokat élete minden területén, valamint, hogy felkészítsük őt a stresszmentes tanulásra.
A tanulás meghatározza földi életünket. Az első években még a tanulás könnyű és örömteli legtöbbünk számára. Hiszen az alapvető mozgások, a beszéd elsajátítása, a kapcsolatteremtés okozta siker, örömmel tölt el minket. Mégha hibázunk is, addig gyakoroljuk az adott tevékenységet, ameddig sikeresen nem megy.
Amikor bekerülünk az iskolába, gyakran megtanulunk félni attól, hogy hibázunk, hogy megbukunk.Aztán egyre többször feladjuk, sőt kezdünk másképp gondolkozni. Ez végképp megnehezíti a dolgunkat. Diszlexiásak leszünk, “lassúvá” válunk, stb. Néhányan ezeket a címkéket egész életükön át hordozzák, önképük részévé teszik. “Nehézkes vagyok”, “nekem mindent háromszor kell elmondani”, “a matek nem erős oldalam”, “nincs érzékem a nyelvekhez”, “nem vagyok muzikális”. Ismerősen hangzanak? Ezek többnyire saját magunk számára szolgálnak önigazolásként, hogy ne kelljen felvállalnunk a kockázatát annak, hogy átlépjük saját korlátainkat.
A tréning folyamán először alaposan megvizsgáljuk a tanuláshoz kapcsolódó stresszeket, amelyeket kicsi korunk óta cipelünk magunkkal. Felkeltjük az érdeklődését a tanulás iránt, és megtanítjuk, hogyan segítsen magán egyszerű kineziológiai módszerekkel,  gyakorlatokkal.
A tréning segít megelőzni a tanulási nehézségeket, írási, olvasási problémákat, magatartászavart, önbizalomhiányt. Támogatja a helyes énkép kialakítását, valamint a pozitív önértékelést.
A módszer része a megerősítő gyakorlatok otthoni elvégzése, hiszen ezek segítségével válnak tartóssá az eredmények! Éppen ezért hangsúlyt helyezünk a szülőkkel való kapcsolattartásra, konzultációra is. Ennek kereteiben a szülőknek is megtanítjuk a stresszoldó gyakorlatokat, így a tanfolyam az egész család harmóniáját szolgálja.
A legközelebbi tanfolyam időpontjáról a http://www.chironstudio.hu/tanfolyamok/ oldalon tájékozódhattok. 
A tanfolyamot két korcsoportra bontva tartjuk: 6-12 éveseknek, illetve 13-18 éveseknek.

Minden fájdalom – agyfájdalom

Azzal már sokan tisztában vagyunk, hogy elnyomott érzelmeink tünetként jelennek meg testünkben, ám nem mindig okoznak tényleges fájdalmat. Egy krónikus eltérés akkor fáj, amikor érzelmileg is átélünk egy fájdalmat, nehézséget.

Jó példa erre az a Németországban végzett vizsgálat, melynek során több ezer ember gerincéről készítettek röntgen felvételeket. Ezeken a felvételeken világosan látszott, hogy a középkorú emberek jelentős része komoly gerincproblémákkal küzd. Ez, azt hiszem, nem is olyan meglepő, ha belegondolunk, milyen sokat ülünk életünk során, és bizony a gerincünk nem erre az “üzemmódra” lett kitalálva. Mégis, csak a gerincferdüléses betegek kis része számolt be konkrét fizikai fájdalomról, a nagyobb részük nem érzékelte a tünetet.

A fájdalomról beszámoló betegekkel mélyebben beszélgetve arra jutottak a kutatók, hogy valamennyi fájdalom mögött áll egy éppen akutan megnyilvánuló, családi vagy munkahelyi gondokat tükröző, érzelmi probléma.
Na, ilyen esetekben jegyzik meg barátaink:

“Fejben kellene rendet tenned!”
Hogy milyen igazuk van! Mert mi is történik a fejünkben, amikor egy problémát érzékelünk?
  1. Az érzékelésünk alapján keletkezik egy kép, melyet a beszédközpontunk lefordít a szavak nyelvére.
  2. Ez a kép, gondolat érzelmeket vált ki belőlünk. Ezek az érzelmek lehetnek kellemesek, vagy éppen kellemetlenek.
  3. A kellemetlen érzésekről már megtanultuk, hogy nem szabad kifejeznünk őket, ezért inkább elnyomjuk, hogy ne kelljen éreznünk.
  4. Ez az elnyomott érzés a tudatalattinkba, majd a testünkbe kerül, és a testünk pedig fájdalom formájában jeleníti meg az elnyomott érzelmet, szimbolikusan kifejezve a problémát, ami által visszairányítja a figyelmet az elnyomott érzelemre.

Mit tehetünk?

 
Először is, amikor valamilyen fizikai fájdalmat érzünk, legyünk hajlandóak elfogadni, hogy érzelmi fájdalom is áll a háttérben. Jó, ha ilyenkor végig gondoljuk, hogy az utolsó 3-4 hétben milyen sérelmek értek bennünket, kire haragudtunk meg (ne felejtkezünk el önmagunkról sem!), minek állunk ellen, mit nem tudunk elfogadni. Ha megtaláltuk a problémás helyzetet, fogjuk meg egyik kezünkkel a homlokunkat, másik kezünkkel tarkónkat, és mélyeket lélegezve idézzük fel minél részletesebben a problémát okozó helyzetet. 

Ne ijedjünk meg, lehet, hogy rossz érzéseink előszörre ahelyett, hogy csökkennének, még erősebbekké válnak. Pörgessük le a szituációt újra és újra magunkban a fent leírt stresszoldó tartásban, mély légzéssel mindaddig, amíg azt érezzük, megnyugodtunk, és nem zaklat fel többé minket az esemény. Ekkor – még mindig tartva fejünket – találjunk ki olyan új lehetőségeket, ötleteket, amelyekkel sikeresebben megoldhattuk volna problémánkat, és ezt is “vetítsük le” magunknak.

Ha súlyos tüneteink vannak, érdemes lehet egy kineziológust felkeresni, aki az izomtesztelés segítségével pontosan behatárolja azokat a jelenbeli és múltbeli érzéseket, amelyek tüneteink mögött meghúzódnak. Sőt olyan stresszoldó gyakorlatokat is ajánl, amelyek segítenek, hogy könnyebben kezeljük a felmerült problémát.
Hasznos lehet ilyenkor a Bach esszenciák közül a kisezerjófű, a fűzfa vagy az erdei fenyő, illetve a féldárakövek közül a lápisz lazuli vagy  a rózsakvarc.

Ki a főnök? Avagy lehetek-e tekintély önmagam számára?

Minden alkalommal, amikor alárendeljük magunkat egy másik embernek, kételkedni kezdünk önmagunkban, és megerősítjük saját önbizalom hiányunkat. Ilyenkor valódi bűnt követünk el önmagunk ellen, feladva erőnket, amivel beteljesíthetnénk, sőt kiteljesíthetnénk életünk célját és küldetését.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi késztet bennünket erre a végzetes ballépésre? Nem más, mint az a gyermekkorból származó mély, és ellenállhatatlan vágyunk, hogy szeressenek és elfogadjanak bennünket olyanokként, amilyenek vagyunk. Ostoba módon azt gondoltuk, hogy ha feladjuk önmagunkat Apunak, Anyunak, a tanároknak, a társaknak, vagy más általunk fontosnak vélt személyeknek, akkor majd megkapjuk tőlük azt a szeretetet, megbecsülést, elismerést, amire vágytunk. Ám – ó borzalom! – lehet, hogy még csak észre sem vették, hogy mekkora áldozatot hoztunk a kapcsolat érdekében.

Amikor nem vállaljuk fel önmagunkat, akkor egyfajta érzelmi adósságot hozunk létre, és amíg ezt ki nem egyenlítjük , addig a legrosszabbat várjuk önmagunktól, az élettől, és mintegy önbeteljesítő jóslatként, sajnos meg is valósítjuk ezt a legrosszabbat.
Ezek az érzelmi adósságok nagyon gyakran olyan kicsi gyermekkorban gyökereznek, hogy nem is emlékszünk rájuk, ezért hajlamosak lehetünk azt  gondolni, hogy mindig ilyenek voltunk, és beletörődni a megváltoztathatatlanba. Pedig önképünk legnagyobb részben félreértéseken és tanult félelmeken alapul. Akár hasznunkra, akár kárunkra vannak hiedelmeink, ezek alapján működünk.

És a múlt ezen emlékei még akkor is jelentősen befolyásolják jelenbeli reakcióinkat, ha tudatosan egyáltalán nem tudjuk felidézni őket.
Ha valamiről azt tapasztaltuk, hogy nem vagyunk rá képesek, az annyira zavarba ejtő, hogy inkább elkerüljük az adott tevékenységet, nehogy fény derüljön hiányosságainkra. Pedig egyetlen módja a hibák kijavításának, hogy felismerjük, és kijavítjuk őket. Némelyik hibánkat többször is ismételjük, míg végre megtanuljuk azt, amire ebből a tapasztalatból szükségünk van. Ilyenkor többé már nincs szükségünk az adott hiba elkövetésére.

Történhet azonban még rosszabb is. Csak azért, hogy elfedjük a nyomokat, letagadjuk, hogy szégyelljük magunkat, és eljátsszuk, hogy semmirekellők, magunknak valók vagy ostobák vagyunk.

A megoldás: negatív érzelmeink “lefegyverzése”. Így megszabadulhatunk attól a kétes “mágnesességtől”, amivel magunkhoz vonzzuk életünk kudarcait, és nem kívánatos tapasztalatainkat.

Hatalmas lépés ezen az úton az “Attitűdök oldása” tanfolyam, ahol felismerhetjük, és oldhatjuk ezeket a régi, számunkra már haszontalan énkép elemeket.

A fizikai testünk a legjobb barátunk

A földi világban a túléléshez nélkülözhetetlen a fizikai testünk. Ez a legkézzelfoghatóbb része lényünknek valóban a legjobb barátunkként működik, hiszen a nap minden pillanatában, akár ébren vagyunk, akár alszunk, folyamatosan azon dolgozik, hogy túlélésünket biztosítsa.
 
Főhadiszállása, irányító központja a kisagy, amelynek a feladata, hogy a gondolatainkat egyensúlyba hozza az érzelmeinkkel és a testi működéseinkkel.

Ha jó gondolatok vannak a fejünkben, akkor az olyan érzéseket, érzelmeket kelt bennünk, mint az öröm, lelkesedés, nyugalom, békesség, eredményesség, elégedettség. Ezeket az érzéseket a testünk is kellemes érzetként éli át, például melegség, ellazultság, bizsergés és különféle áramlások formájában.
Ha azonban negatív gondolatok járnak a fejünkben, az teljesen más érzelmeket hoz létre. Ilyen például a harag, a lázadás, az ellenségesség, a bánat vagy a magány érzete. Ezek az érzelmek természetesen egészen más testérzeteket okoznak: izomfeszültségek, görcsök, visszatartott légzés, gyomorban szorító érzés, stb.
Ha gyakran élünk át negatív érzelmeket, akkor a testünk “rászokik”, és egyre inkább keresni fogja azokat a helyzeteket, amelyekben újra és újra megtapasztalhatja őket.

Vajon a pozitív érzelmekre nem lehet rászokni? 

Dehogynem, csak sajnos ez sokkal ritkábban történik meg. Pozitív érzelmek átélésénél, a test a maga normális módján tud működni. A negatív érzelmek azonban, amelyeket lenyelünk ugyan, de sem megemészteni sem elengedni nem tudunk, előbb-utóbb alacsony energia szintet, degenerálódó utódsejteket, kiegyensúlyozatlanul működő szerveket és szervrendszereket eredményeznek.

Ugyanis fizikai testünk szinte mindent képes megemészteni, érzelmeinket azonban soha!

Éppen ezért igyekezzünk megtanulni negatív érzelmeink hatékonyabb kezelését, hogy mi is támogassuk legjobb barátunkat értünk végzett tevékenységében.

Szintén hasznos szokás lehet, ha reggel ébredés után, vagy este lefekvés előtt hálával gondolunk testünkre, sejtjeinkre, szerveinkre, és a szerető válasz, a jó egészség nem marad el.

A fizikai testünk a legjobb barátunk

A földi világban a túléléshez nélkülözhetetlen a fizikai testünk. Ez a legkézzelfoghatóbb része lényünknek valóban a legjobb barátunkként működik, hiszen a nap minden pillanatában, akár ébren vagyunk, akár alszunk, folyamatosan azon dolgozik, hogy túlélésünket biztosítsa.
 
Főhadiszállása, irányító központja a kisagy, amelynek a feladata, hogy a gondolatainkat egyensúlyba hozza az érzelmeinkkel és a testi működéseinkkel.

Ha jó gondolatok vannak a fejünkben, akkor az olyan érzéseket, érzelmeket kelt bennünk, mint az öröm, lelkesedés, nyugalom, békesség, eredményesség, elégedettség. Ezeket az érzéseket a testünk is kellemes érzetként éli át, például melegség, ellazultság, bizsergés és különféle áramlások formájában.
Ha azonban negatív gondolatok járnak a fejünkben, az teljesen más érzelmeket hoz létre. Ilyen például a harag, a lázadás, az ellenségesség, a bánat vagy a magány érzete. Ezek az érzelmek természetesen egészen más testérzeteket okoznak: izomfeszültségek, görcsök, visszatartott légzés, gyomorban szorító érzés, stb.
Ha gyakran élünk át negatív érzelmeket, akkor a testünk “rászokik”, és egyre inkább keresni fogja azokat a helyzeteket, amelyekben újra és újra megtapasztalhatja őket.

Vajon a pozitív érzelmekre nem lehet rászokni? 

Dehogynem, csak sajnos ez sokkal ritkábban történik meg. Pozitív érzelmek átélésénél, a test a maga normális módján tud működni. A negatív érzelmek azonban, amelyeket lenyelünk ugyan, de sem megemészteni sem elengedni nem tudunk, előbb-utóbb alacsony energia szintet, degenerálódó utódsejteket, kiegyensúlyozatlanul működő szerveket és szervrendszereket eredményeznek.

Ugyanis fizikai testünk szinte mindent képes megemészteni, érzelmeinket azonban soha!

Éppen ezért igyekezzünk megtanulni negatív érzelmeink hatékonyabb kezelését, hogy mi is támogassuk legjobb barátunkat értünk végzett tevékenységében.

Szintén hasznos szokás lehet, ha reggel ébredés után, vagy este lefekvés előtt hálával gondolunk testünkre, sejtjeinkre, szerveinkre, és a szerető válasz, a jó egészség nem marad el.