Idős, beteg embert gondozol a családban? Hogyan maradj stresszmentes?

 

Idős, beteg ember van a családban?

 

Nemrégiben a facebookon feltettem azt a kérdést, hogy mi a legnagyobb kihívás az életetekben. Többen is azt válaszoltátok, hogy nehéz pozitív módon segíteni idősődő, beteg, esetleg demenciával küzdő családtagjainkat. 

És azt kell mondanom, hogy ez egyáltalán nem egyedi probléma. Több kliensem is keresett mostanában hasonló gondokkal. Karácsonykor pedig egy közeli barátunk számolt be arról, hogy a világéletben szelíd, békés nagymama, aki az utóbbi években velük élt, rendkívűl kötekedővé, szinte agresszívvá és kifejezetten önveszélyessé vált

Mi lehet az ok?

Sokan értetlenül állnak az szüleik vagy idős rokonaik hangulatingadozásai, feledékenysége, önromboló viselkedései előtt. Nézzük meg, hogy milyen okok játszhatnak ebben közre a stressz szemszögéből.

  1. Amikor férfivá vagy nővé serdülünk a kamaszkorban, nemcsak egy új testet, hanem ezzel együtt új szerepelvárásokat is kapunk. Szembesülünk azzal, hogy egy igazi nőnek gondoskodónak, figyelmesnek, gyengédnek kell lennie másokkal, sőt ahhoz, hogy ezt minél jobban tudja teljesíteni, le kell modania, háttérbe kell szorítani a saját igényeit. Cserébe megtarthatja az érzékenységét, az érzelmeit.Sajnos a férfiak sem járnak jobban. Nekik MINDIG erősnek és sikeresnek kell lenniük, készen állni az új kihívásokra, tilos a vereség, az érzelmek, pláne a könnyek. Cserébe kapcsolatban maradhatnak az igényeikkel.
  2. Ezt a szerepet aztán évekig, évtizedekig játsszuk. Még ha megpróbálnánk lázadni ellene, akkor sem vonhatjuk ki magunkat a hatásai alól. Megpróbálunk megfelelni az elvárásoknak, és közben elveszítjük önmagunkat. És, ha nem lehetünk önmagunk több, akkor szép lassan elveszítjük a kapcsolatot a környezetünkkel is. Sőt, kivetítve a bennünk összegyűlt keserű haragot, a környezetünket tartjuk felelősnek minden nehézségünkért.

Hogyan reagálunk?

Alapvetően bűntudattal. Úgy érezhetjük, hogy édesanyánk, édesapánk, anyósunk, nagybátyánk nem értékeli azokat az erőfeszítéseket, amelyeket értük teszünk. Talán azt várjuk tőlük, hogy értsék meg, nekünk sem egyszerű a helyzetünk, hogy boldogulnunk kell a munkánkban, törődnünk kell a gyerekeinkkel.

Ugyanakkor magunktl végtelen türelmet várunk el. Kerüljük a konfliktust, nem fejezzük ki az érzéseinket, néha pedig agresszióval válaszolunk az érzéketlenségre és az agresszióra, ám ez is csak olaj a tűzre.

Mi lehet a megoldás?

Sokan azt hiszik, hogy az idős, beteg ember van stresszben, így őt akarják elhozni oldásra. Ám oldásra jönni mindig annak kell, aki hajlandó a változtatásra.

És ez leggyakrabban az ápoló családtag. Ha az ő stressze oldódik, akkor képessé válik felvállalni a szükséges konfliktusokat, és szelíden, határozottan, kicsit kívűlállóként támogatni az idős embert. Képessé válhat arra is, hogy bűntudattól vezérelve ne egyedül vállalja fel az idősgondozás terheit, hanem megossza azt akár a családtagokkal, akár az idősgondozói hálózattal, vagy éppen egy idősek otthonával, ha ez tűnik a legjobb megoldásnak.

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .