A Korona vírus szimbolikus üzenetei – 2. rész

Túl sokat nem tudunk még erről a vírusról. Az alábbiakban néhány olyan gondolatot szeretnék megosztani, amelyeket ízlelgetve hatékonyan használhatjuk ki lelkileg is a karantén idejét arra, hogy önmagunkra hangolódjunk, és túljutva a mostani helyzeten egy csodálatos új világ megteremtésében segédkezhessünk.

Természetesen, ezek a gondolatok nem helyettesítik a kézmosást, a fertőtlenítést, az előírások betartását. Ám a szellemi kalandokra éhesek számára némi táplálékot jelenthetnek a nehéz időkben.

A sorozat első részében arról olvashattok, hogy ez a vírus hogyan irányítja rá a figyelmünket az önmagunkkal való kapcsolódás fontosságára. Míg a harmadik rész arról fog szólni, hogy a megbocsátás hogyan segíthet túljutni a nehézségeken.

Ennek a vírusnak azonban nem csak a személyes életünkre, hanem a szélesebb értelemben vett kapcsolatainkra, akár a Bolygóval való kapcsolatunkra gyakorolt hatását is érdemes vizsgálnunk. Hiszen a vírus ma már minden kontinensen megjelent, és hosszú ideje nem volt olyan betegség, amely ennyi embert érintett volna egyszerre. Vagy azért, mert betegek lettek, vagy azért, mert a fertőzés terjesztésének lassítása miatt otthon kell maradniuk.

Egy külső hatás, amely észrevétlenül lép be…

Azokat a külső tényezőket, amelyek jelentősen befolyásolják az ügyet, ám a kliensünk nem tulajdonít ennek túl nagy jelentőséget, X-faktornak nevezzük az oldásokban. Nem, ez nem a tévéből ismert vetélkedőre utal, hanem egy erőteljes, bár néha jelentéktelennek tűnő, külső hatásra.

A vírus önmagában is egyfajta külső hatás. Hiszen nem a testünk része, hanem egy rajtunk kívül álló valami. Miért is nevezem “valaminek”? Mert biológiai szempontból nem tekinthető élőlénynek. Ahhoz, hogy szaporodni, terjedni tudjon, egy élő szervezetnek be kell fogadnia, és a saját reprodukciós és táplálkozási igényeivel szemben előnyt kell biztosítani neki.

Ha a szimbolikához fordulunk, akkor a vírus megjelenése utalhat arra, hogy világszerte valami mást, valami külső dolgot tettünk az első helyre, nem az önmagunk, a szeretteink vagy éppen a Bolygó számára legfőbb jót.

Talán úgy akartunk élni, ahogy mások teszik, elvárják, nem pedig úgy, ahogy az belőlünk fakad. Sok szülő azért vállalt túl munkát, hogy megvehesse a gyereknek a márkás holmikat. Sokan pedig arra kerestek, hogy nyáron egy felkapott helyen nyaralhassanak. És szinte mindannyian nélkülöztük a bensőséges kapcsolódást, ha másért nem, a program dömping miatt. Ami gyakran szintén a félelmeinkből táplálkozott: mi lesz, ha lemaradok valami fontosról?

Külső hatás és tüdő meridián

A One Brain módszerben a tüdő meridián az egyik olyan meridián, ami az X-faktor testhez tartozik. Az X-faktor “test” az a részünk, amelyiknek a “dolga”, hogy ezeket a külső hatásokat kezelje. A tüdő feladata pedig fiziológiásan az, hogy a külső levegő oxigénjét eljuttassa a sejtjeinkhez.

Ám az a levegő, amelyet belélegzünk, valahonnan jön. Például azoktól, akik velünk egy légtérben vannak vagy éppen egy bolygón élnek, hiszen a levegő, amelyet belélegzünk cirkulál a szobánkban vagy éppen a bolygón. Amikor azt halljuk a hírekben, hogy “afrikai légtömegek” érkeznek, akkor az afrikai élőlények levegőjével találkozunk. Ha “sarki eredetű” a légköri front, akkor a sarkvidéki lények levegője érkezik hozzánk.

Ez pedig azt jelenti, hogy mindannyian, akik a Földön élünk, össze vagyunk kötve. Nem lehetünk közömbösek az iránt, hogy mi történik egy másik kontinensen az emberekkel, az óceánok élőlényeivel, a sarkvidéken a jegesmedvékkel, fókákkal vagy éppen a jégmezőkkel. Nagyon is közvetlenül, a légzésünkön keresztül, érzékeljük mindazt, ami a bolygón történik.

Ha viszont nem akarunk tudatosan értékelni, és megválaszolni ezeket az “üzeneteket”, nem tulajdonítunk jelentőséget mindannak, ami a körülöttünk levő világban zajlik, akkor akár váratlanul megjelenhet egy olyan külső hatás, ami ráirányítja a figyelmet mindarra, amit igyekeztünk a szőnyeg alá söpörni. Ahogy ezt az egyik kedvenc mémemben láttam:

Hogyan váljunk tudatossá a külső hatásokra

Az utóbbi napokban sokaktól hallottam, hogy mennyire vágytak arra, hogy végre nyugisabb legyen az élet. Minél inkább megtanulunk tudatosan kapcsolódni ezekkel az igényekkel, annál kevésbé kellenek járványok ahhoz, hogy a szükséges változtatásokat meg tudjuk tenni az életünkben.

Manapság hajlamosak lehetünk félelmünkben, vagy éppen a hiányra koncentrálva többet megragadni, több lisztet, cukrot, wc papírt betárazni, mint ami biztonsággal elegendő lenne a számunkra. Vagy olyan maszkokat (FFP2 és FFP3) vásárolunk, amelyekre a hétköznapi szinten semmi szükség, ám például a betegekkel érintkezőknek, az orvosoknak igazi védelmet nyújthatna.

A másokra való ráhangolódás használata segíthet abban, hogy csak annyit vegyünk (el) mindenből, amennyire valóban szükségünk van.

De a másokra való tudatosság hétköznapi szintje lehet az is, hogy segítsd a körülötted élőket. Bevásárolsz az idősebbeknek. Segíted a bajba jutott hazai kisvállalkozásokat, ha módodban áll. Nem köhögsz, prüszkölsz a levegőbe. Türelmesebb vagy a családoddal, mert tudod, hogy valamennyire mindenki fél.

Hogyan védekezzünk? – Ne hívd be a vámpírt!

“A vámpír csak akkor léphet be a házba, ha mi magunk hívjuk be, vagy nyitva hagyjuk az ajtót, ablakot.” – mondja a “Viszonyok veszélyben” jegyzetünk. Éppen ezért, ne olvasd állandóan a koronavírusról szóló híreket. A félelem egy nagyon erős “behívó” érzés. Ne gerjeszd magadban. Bőven elég, ha napi egyszer-kétszer ránézel az aktuális állapotra. Egyébként foglald el magad mással.

Viszont “ne hagyd nyitva az ajtót-ablakot” sem! Azaz moss kezet gyakran. Ne járj most közösségbe. Fertőtleníts alaposabban. Ne vedd félvállról az intézkedéseket.

A “vámpír” nem bírja a fényt. Azaz, az ima a meditáció, a félelmek oldása segíthet, hogy mielőbb túljussunk ezen a külső hatáson, sőt, hogy megerősödve kerüljünk ki belőle.

Ha mélyebbre mennél: Itt vannak a kérdések

Ha kíváncsi vagy, hogy a te életedben mi lehet az X-faktor, és hogyan lép be, ismét hoztam pár kérdést. Ha jól esik, le is írhatod a válaszokat.
Ne aggódj, ha felteszed a kérdést, és nem jön válasz. Kezdd azokkal a kérdésekkel, amelyek megszólítanak. Újra és újra felteheted őket magadnak, és egyszer csak a válaszok is elkezdenek megjelenni.

  1. Kit vagy mit részesítettem előnyben az életemben saját magammal és a számomra legfontosabb emberekkel szemben? (Munka, hobbi, vállalkozás, nyaralás, legyen meg mindene a gyereknek?)
  2. Hogyan kicsinylem le ezt a mostani külső hatást? (Pl.: Azt hiszem, hogy pár hét és minden visszatér a régi kerékvágásba? Vagy azt hiszem, hogy 1-2 házibuli azért belefér?)
  3. Hol nem voltam hajlandó figyelembe venni mások érdekeit a magamé mellett?
  4. Hogyan tehetnék többet a bolygó, más emberek, a többi élőlény védelméért?
  5. Mi az előnye számomra ennek a helyzetnek? Mit tehetnék, hogy ezt az előnyt karantén nélkül is fenntartsam?

Miből tudod, hogy az X-faktor test “tiszta”?

Védettnek, nyugodtnak és békében levőnek érzed magad. Tudod, hogy túljutunk ezen. Nem ítélkezel mások felett, sőt átéled az egységet velük, tudod, hogy a legjobbat teszik, amire csak képesek.

Hogy hogyan tudunk erre a békés néző pontra eljutni? Ezt elolvashatod a következő részben, ahol a koronavírus, a harag és a megbocsátás kérdéskörét járjuk körbe.

Ha azt veszed észre, hogy nehezen jutsz túl a félelmeken, ha “megszállottja” lettél a koronavírusnak, akkor ne habozz segítséget kérni. Elérsz minket online és offline is. Szeretettel várunk.

Vigyázzunk magunkra, vigyázzunk egymásra!

A koronavírus szimbolikus üzenetei 1. rész

Túl sokat nem tudunk még erről a vírusról. Az alábbiakban néhány olyan gondolatot szeretnék megosztani, amelyeket ízlelgetve hatékonyan használhatjuk ki lelkileg is a karantén idejét arra, hogy önmagunkra hangolódjunk, és túljutva a mostani helyzeten egy csodálatos új világ megteremtésében segédkezhessünk.

Természetesen, ezek a gondolatok nem helyettesítik a kézmosást, a fertőtlenítést, az előírások betartását. Ám a szellemi kalandokra éhesek számára némi táplálékot jelenthetnek a nehéz időkben.

A One Brain módszerben mindig is használtuk a tünetek kapcsán a szimbolikus megközelítést, hogy könnyebben rá tudjunk hangolódni egy-egy betegség, tünet érzelmi komponenseire. Ez a ráhangolódás elhozhatja számunkra azt a felismerést, hogy milyen jó választásaink lehetnek a betegségünk, tüneteink kapcsán. Így jobban láthatjuk, hogy mit kell változtatnunk életünkben ahhoz, hogy egyensúlyba kerülhessünk.

A cikk sorozat 1. részében a vírus és az önmagunkra hangolódás kapcsolatáról olvashattok. A 2. részben szó lesz majd a másokkal való kapcsolódásunkban betöltött szerepéről, míg a harmadik rész arról fog szólni, hogy a megbocsátás hogyan segíthet túljutni a nehézségeken.

A vírus egyik kulcstünete a légzés-rövidülés

Azaz, erre a megbetegedésre jellemző, hogy nem tudunk olyan mély lélegzetet venni, amilyet szeretnénk. A légzés pedig nem más, mint lényegi énünk/energiánk/lelkünk áramlása a testünkben. Ez az, ami életben tart bennünket.

Ha ez a kapcsolat sekélyes, akkor valójában nem vagyunk tudatában annak, hogy mit is szeretnénk, mi az, ami érdekel minket, kik az igazán fontos kapcsolataink, mi az, amit a mi életünk szépsége hozzá tud tenni a világ szépségéhez?

Hogyan kapcsolódhatok jobban magamhoz?

Ez a kérdés nem csak azoknak szól, akik már betegek, hanem mindannyiunknak. Hiszen világszinten szembesülünk a vírus “fenyegetésével”.

1. Légzés

Fizikailag minden olyan légző gyakorlat segít, ami az egyébként stresszben amúgy is felszínes légzésünket mélyíti. Ilyen segítség lehet az egyszerű, lassú, mély be- és kilégzés.
A kineziológiából ismert váltott orrlyukú légzés is remek segítség lehet. Ezt úgy végezd, hogy befogod az egyik orrlyukadat 2 ujjal vagy hüvelykujjal, és belélegzel lassan, majd befogod a másik orrlyukadat és kilélegzel szintén lassan. Közben a nyelvedet végig tartsd a szájpadlásodon. Ezt bármikor használhatod, ha elfog a bizonytalanság érzése.

2. Ima és meditáció

Legalább olyan fontos az önmagunkhoz kapcsolódás során, mint a légzés!

Ha hívő vagy, fontos, hogy térj vissza az imádkozáshoz, növeld a hitedet és a bizalmadat abban, hogy akihez folyamodsz, az szeretetteli segítséget tud és akar neked nyújtani. Ezen keresztül csodálatos változások történhetnek meg. Az imának bizonyítottan gyógyító ereje van.
A Csodák tanítása így ír az imáról: “Az ima a csodák közvetítője. … A szeretet az ima által jut el hozzánk, és a csodák által nyilvánul meg.”

A meditáció, akár csak ennek a legegyszerűbb, légzés figyelésével összekötött változata szintén hatékonyan képes lecsendesíteni az elménket, és kapcsolódni az ÉN-ünkkel, amelyik mindig békés, és tudja a megoldásokat.

Kérdések a lényegi éned megismeréséhez

Az alábbi kérdések megválaszolásával kicsit közelebb kerülhetsz annak megválaszolásához, hogy milyen is a te lényegi éned. Ha jól esik, le is írhatod a válaszokat.
Ne aggódj, ha felteszed a kérdést, és nem jön válasz. Kezdd azokkal a kérdésekkel, amelyek megszólítanak. Újra és újra felteheted őket magadnak, és egyszer csak a válaszok is elkezdenek megjelenni.

  1. Mi az, ami lényeges nekem az életemben most?
  2. Mitől érzem fontosnak magam?
  3. Mi az, ami igazán érdekel?
  4. Mi az, amit hozzá tudok tenni a világhoz? (Festés, rajz, tudás, étel, kedvesség, kertészet, oldások, tanácsadás, oktatás, kapcsolódás a gyerekekkel, stb.)
  5. Mi az, amivel én tudom segíteni a mostani helyzetben a körülöttem levőket? (Beszélgetés, tanítás, főzés, vicc mesélés, stb.)
  6. Mi az, ami leginkább segít nekem, ha eltávolodtam önmagamtól? (pihenés, séta, intenzív edzés, olvasás, beszélgetés, kertészkedés, stb)
  7. Ki(k) az(ok), aki(k) nekem pillanatnyilag a legfontosabb(ak)? 
  8. Mi az, ami növeli az energia szintem, ha “magam alá kerülök”?

Honnan tudod, hogy ráhangolódtál magadra?

Ha valamibe annyira belemerülsz, hogy megszűnik körülötted a világ, ha valamit olyan örömmel teszel, hogy a félelem még csak meg sem tud környékezni, akkor biztos leshetsz abban, hogy ebben a csodás állapotban vagy.

Így ráhangolódva önmagadra tudni fogod, hogy mit tegyél, mit ne tegyél, hová menj el, mitől maradj távol. Segít a jelenben lenni, a középpontodban maradni akkor is, ha kint viharok dúlnak.

Ha sok a félelem, ha elborítanak a nehéz érzések, akkor viszont biztosan nem önmagadra, az önmagad számára legfőbb jóra hangolódtál. Ilyenkor használd a fent említett segítségeket, vagy jelentkezz be elérhetőségeinken online segítő beszélgetésre (Kata, Zsuzsa, Barbara) vagy offline oldásra (Kata, Barbara)

Jó egészséget kívánunk mindenkinek!
Vigyázzunk magunkra, Vigyázzunk egymásra!

“És ámulok, hogy elmúlok”

Pontosan emlékszem a pillanatra, amikor 14 éves kamaszként álltam a tükör előtt – talán pont ilyen taknyos ősz volt akkor is – és azon merengtem, hogy vajon milyen lesz, ha egyszer meghalok? Ha ez az arc, ami a tükörből visszanéz rám, már nem lesz többé. Hogy akkor is lesz ősz, akkor is élnek majd emberek. De hová leszek én?

Néhány napra rá elővettem kedvenc József Attila kötetemet, és szokás szerint csakúgy találomra felültettem valahol. Azonnal a a szemembe ötlött két sor:

“És ámulok,
hogy elmúlok”

Olyan pontossággal fejezte ki ez a két sor azt, amit pár nappal azelőtt éreztem, hogy könnyek szöktek a szemembe.

Azóta is minden évben, így Mindenszentek táján eszembe jutnak mindazok, akik előttünk már itt jártak a Földön, tették a dolgukat, örültek, bánkódtak, szerettek, gyűlöltek.

Hálás vagyok nekik. Hálás vagyok, hogy itt lehetek, hogy én is hozzátehetek a Föld fejlődéséhez, hogy segíthetek békét hozni a lelkekbe.

Hiszem, hogy van olyan részünk, ami nem múlik el, ami itt marad, itt rezeg akkor is, amikor már egy másik dimenzióból figyeljük a történéseket.

Gyújts ma te is egy gyertyát mindazokért, akik éltek előttünk a Földön. Az őseidért, a szeretteidért, akik mind-mind hozzátettek valamit a világunkhoz.

~Kata

Hogyan mondjunk NEM-et?

Sokaknak okoz problémát, hogy megszabják a határaikat, és nemet merjenek mondani azokra a programokra, helyzetekre, feladatokra, amelyeket nem tudnak vagy nem akarnak elvégezni, vagy amelyekre éppenséggel nincs idejük pillanatnyilag. Így aztán túlterheltté és frusztrálttá válnak, amit vagy azzal kompenzálnak, hogy a számukra értékes emberektől, tevékenységektől vonják meg az időt és a figyelmet.

Néha pedig egyenesen megbetegítik magukat, hogy elfogadható módon igazolják, most tényleg nem képesek semmire.

Hogyan mondhatunk udvariasan nemet? Hogyan ragaszkodhatunk a határainkhoz stressz nélkül? Ez a blogbejegyzés különösen a segítőknek szól, mert mi sokkal könnyebben ráhangolódunk mások javára, mintsem, hogy a saját érdekeinket tartanánk szem előtt

A határok megszabása

Ebből a szempontból három kategóriába sorolhatjuk az embereket:

  1. Akik nagyon keményen megszabják és tartják a határokat. Számukra nem okoz nehézséget nemet mondani, ám ezt sokszor átgondolatlanul teszik. Így gyakran védekezőnek, rugalmatlannak, túl keménynek tűnnek, ami rombolhatja a kapcsolataikat, és gátolhatja, hogy új impulzusok indítsák be a kreativitásukat. Számukra nagyobb stresszt okoz átgondolni, hogy mire mondhatnának igent. A kihívást az jelenti nekik, hogy merjenek igent mondani olyan új helyzetekre, ami érdekli, inspirálja őket.
  2. Akik könnyen mondanak igent és nemet is attól függően, hogy mit kíván az érdekük. Ezek az emberek rugalmasan kezelik az idejüket, ám nem hajlandóak lemondani a számukra fontos teendőkről csupán azért, hogy megfeleljenek valakinek.
  3. Akiknek a nem kimondásának gondolatára is izzadni kezd a tenyerük vagy megremeg a hangjuk. Általában kedves és segítőkész embertársainkról van itt szó, akiket hatalmas empátiával áldott meg az ég. Túlzottan átérezve a fájdalmat, amit elutasításuk esetleg okozna a másiknak, inkább igent mondanak. Gyakran felborítják ezzel a már másokkal lefixált programjaikat, vagy kimerítik erőforrásaikat túlterheltté válnak. Számukra a kihívás, hogy megtanuljanak indulatok és bűntudat nélkül NEM-et mondani, amikor más dolguk van, vagy valamihez nincs kedvük vagy idejük.

A cél az, hogy az egyensúly felé törekedjünk, és minél inkább átgondoltan egyezzünk bele abba, ami nekünk fontos és inspiráló lehet, és bátran utasítsuk el mindazt, ami nem érdekel minket, amit csak azért tennénk, hogy megfeleljünk egy, talán csak a fejünkben létező, elvárásnak.

Félreértett udvariasság

Kiskorunkban gyakran hallhattuk a szüleinktől, hogy legyünk jó kisfiúk, jó kislányok, ami egyet jelentett azzal, hogy tegyük meg azt mások kedvéért, amihez éppenséggel semmi kedvünk nem volt. Írjuk meg a leckét, bár játszani lenne kedvünk. Adjunk puszit Rózsika néninek, aki kellemetlen „öreg szagot” árasztott. Játsszunk a vendég család undok Lacikájával, bár semmi közös pont nem volt bennünk. Ha meg is próbáltunk ellenállni, akkor enyhébb vagy erősebb nyomással rávettek minket, hogy mégis csak tegyük meg, ami az adott helyzetben „elvárható”. „Csak a kedvemért!” „A jó gyerek megteszi, amire a szülei kérik.” – az enyhébbek közül. Vagy még rosszabb esetben az érzelmi zsarolás is befigyelt: „Ha nem teszed meg, nem is szeretlek.” „Ha te nem teszed meg, akkor én sem teszek meg neked semmit. (Nem nézhetsz mesét, nem kapsz édességet…)”

A szülők részéről ezek a mondatok gyakran „nevelési célzattal” hangzanak el, ám mélyen belül elraktározódnak bennünk, és felnőttként olyan automatikusan futnak le, hogy már fel sem figyelünk a belső beszéddé vált nyomást kifejtő mondatainkra, csak azt vesszük észre, hogy kimondtuk az igent egy 400 ezer Ft-os mágneses ágyra, egy kollégánk helyett elvégzendő feladatra vagy egy koncertre, ahová semmi kedvünk nincs elmenni.

Nem = bűntudat és harag

Amikor egy helyzetben negatív érzéseket élünk át, akkor az érzelmi fájdalom hatására gyakran inkább a visszahúzódást választjuk, hogy elkerülhessük a nem kívánatos érzéseket. Ám ez a választásunk általában nem tudatos, vagy pedig erős önigazolásokkal bástyázzuk körül, hogy elfogadhatóvá tegyük az önmagunkkal szembeni árulást. Pedig a bűntudat vagy a harag ebben az esetben is jelentkezik. Legfeljebb önmagunk ellen irányul.

Mit tehetünk?

Tudatosítsuk az érzéseinket! Bármilyen nehéznek is tűnik szembenézni velük, a legjobb stratégia az érzéseink elfogadása. Amint megengedjük az érzéseinknek, hogy érezzük őket, elkezdenek enyhülni. Könnyítheti ezt a folyamatot, ha néhány percig tartjuk a homlokunkat és a tarkónkat, és lassan egyenletesen igyekszünk lélegezni, amikor ezek a érzések elborítanak minket. Ez az érzelmi stresszoldó technika nagyszerű segítséget jelenthet abban, hogy ne a feltörő negatív érzések vagy ezek elkerülése vezesse cselekedeteinket. Visszanyerve higgadtságunkat, mondhatni józan eszünket, sokkal könnyebb lesz eldönteni, hogy az adott szituációban nemet kell-e mondanunk vagy nyugodt szívvel mondhatunk igent.

A szelíd NEM

Tisztázva érzéseinket könnyebben átlátjuk érdekeinket. Így azt is, hogy ebben a pillanatban mi a legfontosabb a számunkra.

Nézzük meg most néhány udvarias formáját az elutasításnak.

  1. Amikor egy nem szeretem programra vagy találkozóra hívnak: „Köszönöm, hogy gondoltál rám, de ez most sajnos nem fér bele az időmbe.”
  2. Ha egy kliens sürgősséggel kér időpontot, de csak későbbre tudsz adni. „Erre a hétre sajnos egyetlen szabad helyem sincs. A legközelebbi szabad időpontom:…”
  3. Ha egy kedves barát hív minket, de más dolgunk van: „Ma nagyon elfoglalt vagyok, de jó lenne már találkozni. Beszéljünk meg most egy időpontot, ami mindkettőnknek alkalmas.”

Mi van, ha ezek után valaki tovább „erőszakoskodik”?

Először is merj ragaszkodni az elhatározásodhoz. Ha kell ezt mondd is ki: „Végleges a döntésem, fejezzük be ezt a beszélgetést.”

Lehet olyan helyzet is, amikor még nem tudjuk, hogy igent mondjunk-e vagy nemet. Ilyenkor bátran kérjünk időt. Ha a másik fél sürgetni akar, akkor én azt szoktam mondani, hogy „Ha ebben a pillanatban kell döntenem, akkor inkább a nem-et választom, ha kapok egy kis időt, akkor szívesen átgondolom, hogy beilleszthető-e ez az időbeosztásomba.” A legkedvesebb példa erre a kamasz gyerekeimmel volt. Mivel tudták, hogy féltem őket egy-egy bulitól, kalandtól, bizonyos helyzetektől, ha szerettek volna például tovább kimaradni, mint az addig szokásos volt, gyakran így hívtak fel: „Most csak el akarom mesélni, hogy hétvégén lemennénk a Balatonra a haverokkal. Még ne mondj semmit, csak gondold át!” Így volt időm végiggondolni, hogy milyen garanciákat szeretnék a biztonságuk érdekében, és a legtöbb esetben megszületett a mindannyiunk számára megfelelő egyezség.

Gyakorolj!

Ahhoz, hogy egy új képességet kialakítsunk magunkban szükséges, hogy ne csak átgondoljuk, megértsük, hogy mit szeretnénk tenni, hanem gyakoroljuk is az új cselekvésünket, választásunkat. Még akkor is, ha néha utólag kell korrigálnunk magunkat, és kimondani azt a nemet, amit az adott pillanatban nem mertünk megtenni. Bizonyos kutatások szerint 49 sikeres ismétlés kell ahhoz, hogy egy új képesség készséggé váljon bennünk. Ne legyünk hát restek, gyakoroljunk, hogy könnyedén és stressz nélkül mondhassunk nemet, és így örömmel mondhassunk igent mindarra, ami kedvünk, érdeklődésünk szerint való.

Ha szeretnél stresszoldó tippeket kapni, akkor iratkozz fel hírlevelünkre.

Itt a tavasz, a Fa elem időszaka. Táplálkozz ennek megfelelően!

A tavasz az 5 elem tana szerint a Fa elem uralma alatt áll. Az 5 elem közül talán ezt az analógiát a legkönnyebb megérteni, annyira kézenfekvő és látványos a párhuzam a természet és a belső világunk, testi igényeink változása között.

Ez alkalommal a téma egyik szakértőjének, Farkas Vikinek az írását olvashatjátok vendégposztként a blogon.

A tavasz a növekvő jang ideje

A téli mozdulatlanság, a nagy jin után a természet megpezsdül. Ez a kezdet: minden növekedni, fejlődni kezd, feltartóztathatatlanul tör a célja felé. Kis zöld hajtások törik át a beton repedéseit – a növények kicsíráznak, hajtanak, felfelé törnek.

Az emberi életben ez az ugrásszerű fejlődés, mobilitás, növekedés a gyermekkorban figyelhető meg. A kisgyerekek állandó mozgásban vannak és térre, szabadságra van szükségük a kibontakozáshoz.

A Fa időszak mindig nagyon vérpezsdítő: az első napsugaras napokon a legtöbben kimozdulnak a lakásból, kimennek a zöldbe, a természetbe. Az ember ösztönösen több mozgásra, változásra, élményre vágyik.

Analógiásan idetartozik egy vállalkozás kezdete, az ötletelés, tervezés, az első lépések időszaka. Vagy egy kapcsolat intenzív kezdeti szakasza is Fa időszak, mely nagy energiákat mozgat meg a legtöbb emberben.

Hogy ezt a Fa energiát életben tarthasd magadban, ahhoz szabadságra, térre, a kreativitásod megélésére van szükséged. Ha ezek a feltételek adottak, zavartalanul fog áramlani benned a Fa-energia (a “Máj csíje”). Ha azonban nincs lehetőséged az alkotó tevékenységekre, az ötleteid megvalósítására, akkor a Máj-csíd elakad, pangani fog, ami előbb-utóbb akár testi tünetekhez is vezethet.

“Itt a tavasz, a Fa elem időszaka. Táplálkozz ennek megfelelően!” bővebben