“És ámulok, hogy elmúlok”

Pontosan emlékszem a pillanatra, amikor 14 éves kamaszként álltam a tükör előtt – talán pont ilyen taknyos ősz volt akkor is – és azon merengtem, hogy vajon milyen lesz, ha egyszer meghalok? Ha ez az arc, ami a tükörből visszanéz rám, már nem lesz többé. Hogy akkor is lesz ősz, akkor is élnek majd emberek. De hová leszek én?

Néhány napra rá elővettem kedvenc József Attila kötetemet, és szokás szerint csakúgy találomra felültettem valahol. Azonnal a a szemembe ötlött két sor:

“És ámulok,
hogy elmúlok”

Olyan pontossággal fejezte ki ez a két sor azt, amit pár nappal azelőtt éreztem, hogy könnyek szöktek a szemembe.

Azóta is minden évben, így Mindenszentek táján eszembe jutnak mindazok, akik előttünk már itt jártak a Földön, tették a dolgukat, örültek, bánkódtak, szerettek, gyűlöltek.

Hálás vagyok nekik. Hálás vagyok, hogy itt lehetek, hogy én is hozzátehetek a Föld fejlődéséhez, hogy segíthetek békét hozni a lelkekbe.

Hiszem, hogy van olyan részünk, ami nem múlik el, ami itt marad, itt rezeg akkor is, amikor már egy másik dimenzióból figyeljük a történéseket.

Gyújts ma te is egy gyertyát mindazokért, akik éltek előttünk a Földön. Az őseidért, a szeretteidért, akik mind-mind hozzátettek valamit a világunkhoz.

~Kata

Hogyan mondjunk NEM-et?

Sokaknak okoz problémát, hogy megszabják a határaikat, és nemet merjenek mondani azokra a programokra, helyzetekre, feladatokra, amelyeket nem tudnak vagy nem akarnak elvégezni, vagy amelyekre éppenséggel nincs idejük pillanatnyilag. Így aztán túlterheltté és frusztrálttá válnak, amit vagy azzal kompenzálnak, hogy a számukra értékes emberektől, tevékenységektől vonják meg az időt és a figyelmet.

Néha pedig egyenesen megbetegítik magukat, hogy elfogadható módon igazolják, most tényleg nem képesek semmire.

Hogyan mondhatunk udvariasan nemet? Hogyan ragaszkodhatunk a határainkhoz stressz nélkül? Ez a blogbejegyzés különösen a segítőknek szól, mert mi sokkal könnyebben ráhangolódunk mások javára, mintsem, hogy a saját érdekeinket tartanánk szem előtt

A határok megszabása

Ebből a szempontból három kategóriába sorolhatjuk az embereket:

  1. Akik nagyon keményen megszabják és tartják a határokat. Számukra nem okoz nehézséget nemet mondani, ám ezt sokszor átgondolatlanul teszik. Így gyakran védekezőnek, rugalmatlannak, túl keménynek tűnnek, ami rombolhatja a kapcsolataikat, és gátolhatja, hogy új impulzusok indítsák be a kreativitásukat. Számukra nagyobb stresszt okoz átgondolni, hogy mire mondhatnának igent. A kihívást az jelenti nekik, hogy merjenek igent mondani olyan új helyzetekre, ami érdekli, inspirálja őket.
  2. Akik könnyen mondanak igent és nemet is attól függően, hogy mit kíván az érdekük. Ezek az emberek rugalmasan kezelik az idejüket, ám nem hajlandóak lemondani a számukra fontos teendőkről csupán azért, hogy megfeleljenek valakinek.
  3. Akiknek a nem kimondásának gondolatára is izzadni kezd a tenyerük vagy megremeg a hangjuk. Általában kedves és segítőkész embertársainkról van itt szó, akiket hatalmas empátiával áldott meg az ég. Túlzottan átérezve a fájdalmat, amit elutasításuk esetleg okozna a másiknak, inkább igent mondanak. Gyakran felborítják ezzel a már másokkal lefixált programjaikat, vagy kimerítik erőforrásaikat túlterheltté válnak. Számukra a kihívás, hogy megtanuljanak indulatok és bűntudat nélkül NEM-et mondani, amikor más dolguk van, vagy valamihez nincs kedvük vagy idejük.

A cél az, hogy az egyensúly felé törekedjünk, és minél inkább átgondoltan egyezzünk bele abba, ami nekünk fontos és inspiráló lehet, és bátran utasítsuk el mindazt, ami nem érdekel minket, amit csak azért tennénk, hogy megfeleljünk egy, talán csak a fejünkben létező, elvárásnak.

Félreértett udvariasság

Kiskorunkban gyakran hallhattuk a szüleinktől, hogy legyünk jó kisfiúk, jó kislányok, ami egyet jelentett azzal, hogy tegyük meg azt mások kedvéért, amihez éppenséggel semmi kedvünk nem volt. Írjuk meg a leckét, bár játszani lenne kedvünk. Adjunk puszit Rózsika néninek, aki kellemetlen „öreg szagot” árasztott. Játsszunk a vendég család undok Lacikájával, bár semmi közös pont nem volt bennünk. Ha meg is próbáltunk ellenállni, akkor enyhébb vagy erősebb nyomással rávettek minket, hogy mégis csak tegyük meg, ami az adott helyzetben „elvárható”. „Csak a kedvemért!” „A jó gyerek megteszi, amire a szülei kérik.” – az enyhébbek közül. Vagy még rosszabb esetben az érzelmi zsarolás is befigyelt: „Ha nem teszed meg, nem is szeretlek.” „Ha te nem teszed meg, akkor én sem teszek meg neked semmit. (Nem nézhetsz mesét, nem kapsz édességet…)”

A szülők részéről ezek a mondatok gyakran „nevelési célzattal” hangzanak el, ám mélyen belül elraktározódnak bennünk, és felnőttként olyan automatikusan futnak le, hogy már fel sem figyelünk a belső beszéddé vált nyomást kifejtő mondatainkra, csak azt vesszük észre, hogy kimondtuk az igent egy 400 ezer Ft-os mágneses ágyra, egy kollégánk helyett elvégzendő feladatra vagy egy koncertre, ahová semmi kedvünk nincs elmenni.

Nem = bűntudat és harag

Amikor egy helyzetben negatív érzéseket élünk át, akkor az érzelmi fájdalom hatására gyakran inkább a visszahúzódást választjuk, hogy elkerülhessük a nem kívánatos érzéseket. Ám ez a választásunk általában nem tudatos, vagy pedig erős önigazolásokkal bástyázzuk körül, hogy elfogadhatóvá tegyük az önmagunkkal szembeni árulást. Pedig a bűntudat vagy a harag ebben az esetben is jelentkezik. Legfeljebb önmagunk ellen irányul.

Mit tehetünk?

Tudatosítsuk az érzéseinket! Bármilyen nehéznek is tűnik szembenézni velük, a legjobb stratégia az érzéseink elfogadása. Amint megengedjük az érzéseinknek, hogy érezzük őket, elkezdenek enyhülni. Könnyítheti ezt a folyamatot, ha néhány percig tartjuk a homlokunkat és a tarkónkat, és lassan egyenletesen igyekszünk lélegezni, amikor ezek a érzések elborítanak minket. Ez az érzelmi stresszoldó technika nagyszerű segítséget jelenthet abban, hogy ne a feltörő negatív érzések vagy ezek elkerülése vezesse cselekedeteinket. Visszanyerve higgadtságunkat, mondhatni józan eszünket, sokkal könnyebb lesz eldönteni, hogy az adott szituációban nemet kell-e mondanunk vagy nyugodt szívvel mondhatunk igent.

A szelíd NEM

Tisztázva érzéseinket könnyebben átlátjuk érdekeinket. Így azt is, hogy ebben a pillanatban mi a legfontosabb a számunkra.

Nézzük meg most néhány udvarias formáját az elutasításnak.

  1. Amikor egy nem szeretem programra vagy találkozóra hívnak: „Köszönöm, hogy gondoltál rám, de ez most sajnos nem fér bele az időmbe.”
  2. Ha egy kliens sürgősséggel kér időpontot, de csak későbbre tudsz adni. „Erre a hétre sajnos egyetlen szabad helyem sincs. A legközelebbi szabad időpontom:…”
  3. Ha egy kedves barát hív minket, de más dolgunk van: „Ma nagyon elfoglalt vagyok, de jó lenne már találkozni. Beszéljünk meg most egy időpontot, ami mindkettőnknek alkalmas.”

Mi van, ha ezek után valaki tovább „erőszakoskodik”?

Először is merj ragaszkodni az elhatározásodhoz. Ha kell ezt mondd is ki: „Végleges a döntésem, fejezzük be ezt a beszélgetést.”

Lehet olyan helyzet is, amikor még nem tudjuk, hogy igent mondjunk-e vagy nemet. Ilyenkor bátran kérjünk időt. Ha a másik fél sürgetni akar, akkor én azt szoktam mondani, hogy „Ha ebben a pillanatban kell döntenem, akkor inkább a nem-et választom, ha kapok egy kis időt, akkor szívesen átgondolom, hogy beilleszthető-e ez az időbeosztásomba.” A legkedvesebb példa erre a kamasz gyerekeimmel volt. Mivel tudták, hogy féltem őket egy-egy bulitól, kalandtól, bizonyos helyzetektől, ha szerettek volna például tovább kimaradni, mint az addig szokásos volt, gyakran így hívtak fel: „Most csak el akarom mesélni, hogy hétvégén lemennénk a Balatonra a haverokkal. Még ne mondj semmit, csak gondold át!” Így volt időm végiggondolni, hogy milyen garanciákat szeretnék a biztonságuk érdekében, és a legtöbb esetben megszületett a mindannyiunk számára megfelelő egyezség.

Gyakorolj!

Ahhoz, hogy egy új képességet kialakítsunk magunkban szükséges, hogy ne csak átgondoljuk, megértsük, hogy mit szeretnénk tenni, hanem gyakoroljuk is az új cselekvésünket, választásunkat. Még akkor is, ha néha utólag kell korrigálnunk magunkat, és kimondani azt a nemet, amit az adott pillanatban nem mertünk megtenni. Bizonyos kutatások szerint 49 sikeres ismétlés kell ahhoz, hogy egy új képesség készséggé váljon bennünk. Ne legyünk hát restek, gyakoroljunk, hogy könnyedén és stressz nélkül mondhassunk nemet, és így örömmel mondhassunk igent mindarra, ami kedvünk, érdeklődésünk szerint való.

Ha szeretnél stresszoldó tippeket kapni, akkor iratkozz fel hírlevelünkre.

Itt a tavasz, a Fa elem időszaka. Táplálkozz ennek megfelelően!

A tavasz az 5 elem tana szerint a Fa elem uralma alatt áll. Az 5 elem közül talán ezt az analógiát a legkönnyebb megérteni, annyira kézenfekvő és látványos a párhuzam a természet és a belső világunk, testi igényeink változása között.

Ez alkalommal a téma egyik szakértőjének, Farkas Vikinek az írását olvashatjátok vendégposztként a blogon.

A tavasz a növekvő jang ideje

A téli mozdulatlanság, a nagy jin után a természet megpezsdül. Ez a kezdet: minden növekedni, fejlődni kezd, feltartóztathatatlanul tör a célja felé. Kis zöld hajtások törik át a beton repedéseit – a növények kicsíráznak, hajtanak, felfelé törnek.

Az emberi életben ez az ugrásszerű fejlődés, mobilitás, növekedés a gyermekkorban figyelhető meg. A kisgyerekek állandó mozgásban vannak és térre, szabadságra van szükségük a kibontakozáshoz.

A Fa időszak mindig nagyon vérpezsdítő: az első napsugaras napokon a legtöbben kimozdulnak a lakásból, kimennek a zöldbe, a természetbe. Az ember ösztönösen több mozgásra, változásra, élményre vágyik.

Analógiásan idetartozik egy vállalkozás kezdete, az ötletelés, tervezés, az első lépések időszaka. Vagy egy kapcsolat intenzív kezdeti szakasza is Fa időszak, mely nagy energiákat mozgat meg a legtöbb emberben.

Hogy ezt a Fa energiát életben tarthasd magadban, ahhoz szabadságra, térre, a kreativitásod megélésére van szükséged. Ha ezek a feltételek adottak, zavartalanul fog áramlani benned a Fa-energia (a “Máj csíje”). Ha azonban nincs lehetőséged az alkotó tevékenységekre, az ötleteid megvalósítására, akkor a Máj-csíd elakad, pangani fog, ami előbb-utóbb akár testi tünetekhez is vezethet.

“Itt a tavasz, a Fa elem időszaka. Táplálkozz ennek megfelelően!” bővebben

10 hiedelem, ami miatt többet eszel a kelleténél

Sokat beszélünk ma az egészséges táplálkozásról, az ideális testsúly megtalálásáról. Ám kevesen gondolnak arra, hogy a fogyás nem a diéta választásnál kezdődik. Még csak nem is a rendszeres mozgásnál. Hanem a fejünkben kell rendet tennünk ahhoz, hogy ki tudjunk tartani elhatározásunk mellett.

Ebben a cikkben 10 olyan hiedelmet veszünk sorra, amelyek miatt többet eszünk a kelleténél. Ezek a hitrendszerek gyakran leblokkolnak bennünket, amikor szeretnénk végre pár kilót leadni. Elhitetik velünk, hogy kisebb-nagyobb „kilengéseink” nem árthatnak. Önigazolást adnak ahhoz, hogy tovább folytassuk önromboló életmódunkat.

 

1. Mindent meg kell enni.

Ez egy nagyon régi hitrendszer, ami a háborúk és éhínségek idejéből maradt ránk. Mögöttes jelentése: egyél most, amennyit csak tudsz, mert nem tudhatod, hogy mikor jutsz legközelebb ételhez. Könnyen belátható, hogy legtöbbünk számára ez a mondat egyszerűen hazugság, különösen, mert manapaság minden sarkon van egy pékség, ami evésre csábít.

2. Te nem eszed meg, az afrikai gyerekek meg közben éheznek.

Egy gyakori bűntudatkeltő fogásról van itt szó, amit sokszor hallhattunk szüleinktől. A buktatót az jelenti, hogy két olyan állítást kapcsol össze ez a mondat, aminek semmi köze nincs egymáshoz. És, sajnos, attól, hogy én megeszem azt, amit nem szeretek, vagy ami már sok lenne nekem, még nem fognak az afrikai gyerekek kevésbé éhezni…

3. Ételt nem dobunk ki.

“10 hiedelem, ami miatt többet eszel a kelleténél” bővebben

Az öregedés oka a stressz

Közismert tény, hogy testünk képes a megújulásra. Ahogy egy apró horzsolás esetén behegeszti a sebet, úgy testünk minden egyes sejtjét időről időre kicseréli, megújítja az előre programozott regeneráció. Tehát önmagában az öregedés nem a testből fakad. Az öregedés oka: a stressz.

A kérdés az, hogy az évek múltával miért csökken ez a fajta regenerációs képessége a testünknek? Mit tehetünk mi magunk, hogy visszanyerjük ezt a képességet? Hogyan érhetjük el, hogy ne csak minél tovább, hanem minél egészségesebben érjük meg akár a sokadik születésnapunkat is.

 

Egyre tovább élünk, de hogyan?

 

Az közismert tény, hogy a nyugati féltekén folyamatosn növekszik a születéskor várható élettartam. Ez Magyarországon 2017-ben a férfiaknál 72,4, míg a nőknél 79,2 év volt.

Gyakran halljuk, hogy elöregedő társadalom a miénk, és fel kell készülnünk azokra a problémákra, betegségekre, amit az öregedés jelent. És persze mindannyian már könyv nélkül soroljuk is ezeket a betegségeket: rák, Alzheimer kór, Parkinson kór, izületi kopások, fájdalmak, és nem utolsó sorban a rettegett szellemi leépülés, a demencia, amelyben az érintettek lassan elveszítik a realitás érzéküket, a személyiségüket, a kapcsolataikat.

“Az öregedés oka a stressz” bővebben