Na, most menjek vagy maradjak? – Mi a megoldás konfliktus esetén?

Nemrégiben az Érdekel a kineziológia csoportban kaptam egy kérdést.

Engem különösen foglalkoztat az a kérdés, hogy hol vannak a “határaink”, hol végződünk mi magunk és hol kezdődnek mások. smile hangulatjel Gondolok itt arra, hogy egy konfliktusos helyzet elméletileg egy feladat, egy tükör, egy jel, egy figyelmeztetés számunkra, hogy valamit integrálnunk kellene. Ezen gondolatmenet alapján a konfliktusos helyzet megoldása a valódi megoldás, nem az abból való kifordulás, kilépés. De akkor valóban ott kell maradnom pl. egy munkahelyen, ahol a főnököm nem becsüli meg a munkámat és lekezelően bánik velem, mindaddig, amíg az integrálni való dolgaimat fel nem fedeztem és be nem építettem magamba? Ha ezt megteszem, akkor – elméletileg – már megszűnik ez a konfliktus, és akkor már teljesen szükségtelenné válik, hogy eljöjjek onnan. Viszont amíg ezt nem találom meg, addig a konfliktus fennál, ha kilépek, akkor meg – a fenti elmélet alapján – újra és újra meg fog ismétlődni… Szóval meddig maradjunk egy ilyen helyzetben? Ha kilépünk belőle, akkor az valójában menekülés vagy csak logikus lépés, hogy “ennyi elég volt”? Valójában amikor bántanak, akkor nem én bántom -e saját magamat? És ha így van, akkor minek kilépni egy ilyen helyzetből? Remélem sikerült érthetően megfogalmaznom a lényeget.  Szép napot kívánok!”


Ez a kérdés csak racionális megközelítéssel nem válaszolható meg.
Általában a stressz az, ami miatt nem tudjuk eldönteni, hogy van-e még tanulni valónk az adott helyzetben, vagy végképp megérett a szituáció a változtatásra. 
Ilyenkor két altarnatíva harcol bennünk:
  1. Akarom és bízom is képességeimben, hogy képes vagyok ezt a konfliktust megoldani. Ha ezen nincs stresszem, akkor beleadok apait anyait, tanácsokat kérek a barátaimtól, coach-hoz fordulok, hogy felmérjem a bennem levő erősségeket, amivel helyt tudok állni a konfliktusban.
  2. Már nem akarom ezt a helyzetet és nem is bízom képességeimben, hogy ezt a helyzetet kezelni tudom. Úgy érzem minden tőlem telhetőt megtettem. Ha nincs rajta stresszem, akkor simán továbbállok a helyzetből bízva abbam, hogy tanultam belőle, és ha elő is jön, már egy magasabb szintről futok neki a megoldásnak.
Mi történik akkor, ha stresszben vagy?
Elindul egy belső polemizálás. Egyik részed azt mondja:
“Elegem van. Új munkát, új kapcsolatot, új minőséget szeretnék az életembe!”
Erre a másik: “De talán még nem használtad ki a lehetőségeidet. Mi van, ha ugyanez fog folytatódni máshol is? Jobb, ha nem változtatsz, hanem megpróbálod ebből kihozni a legjobbat.”
Vagy: “Talán megpróbálhatnád elmondani a problémádat. Vagy megérteni őt, hogy mi a gond.”
A válasz: “Úgyis tudom mit fog mondani. Meg sem hallgat. És különben is miért mindig én alaklmazkodjak?”
Így aztán pontról pontra fogy az energiád, egyre jobban összezavarodsz, aztán már azt sem tudod, hogy fiú vagy-e vagy lány, nemhogy mit tegyél az adott ügyben.
Mi a megoldás?
Minden esetben a stressz oldása. Ugyanis, ha nincs negatív stressz a döntésemen, akkor racionálisan mérlegelhetem, hogy az adott helyzetben megéri-e még maradnom. (Közgazdász vénájúak gondoljanak a költség-haszon elemzésekre!) Vagy azt, hogy ez már túl sokba van nekem, ezért inkább békességgel elengedem ezt a helyzetet. A lényeges dolog itt az a belső nyugalom, amivel cselekedni tudok. Ilyenkor nemcsak a racionális részeim működnek, hanem az úgy nevezett hatodik érzékem is. Gyakran mintegy véletlenül elém bukkan a megoldás pl. egy új állás képében, vagy a rádióban egy beszélgetésben pont egy olyan történetet hallok, ami megadja a választ arra, hogy hogyan oldjam meg a konfliktusomat.

Hogyan segíthetsz önmagadon?

Sokszor már az is segít, ha kimondod a számodra érzelmi stresszt okozó szituációt vagy ügyet.

  1. Fogalmazd meg az ügyedet egyes szám első személyben. Pl. tudom kezelni a konfliktus helyzeteket a főnökömmel.
  2. Mondd ki hangosan a következő mondatot: “Akarom és bízom képességeimben, hogy tudom kezelni a konfliktus helyzeteket a főnökömmel.” Figyeld meg milyen érzés van a testedben. Nyugodt, laza vagy feszült?
  3. Mondd ki a mondat második variációját: “Nem akarom és nem bízom képességeimben, hogy tudom kezelni a konfliktus helyzeteket a főnökömmel.” Megint figyeld meg az érzéseidet, érzeteidet. 
  4. Melyiknél tapasztaltás feszültséget? Csak az elsőnél? Csak a másodiknál? Mindkettőnél? Ahol feszültség volt, ott a stressz. Fogd meg a homlokod és a tarkódat, mondogasd a feszültség okozó mondatot lassan, közben lélegezz mélyen. Folytasd addig, ameddig érzed, hogy van még benned feszültség. Utána folytasd a másik mondattal, ami stresszt okozott.
  5. Mi van, ha egyik mondat sem okoz feszültséget? Menj vissza az 1. ponthoz, és fogalmazd újra az ügyet! Próbáld minél pontosabban megfogni, megfogalmazni mi a te problémád az ügyben!
És mi van, ha nem csökken a stressz, bár végigcsináltad a 4. pontot? 
Akkor ez azt mutatja, hogy ügyed gyökerei mélyebben rejtőznek, érdemes felkeresni egy szakavatott kineziológust, akivel az ügy mélyére hatolhattok.
Téged is szívesen feltennéd kérdéseidet? Zárt felületen beszélgethetünk a téged is érintő stresszt okzó kérdésekről!
Jelentkezz a csoportba! Kattints rá a linkre: Érdekel a kineziológia

Párkapcsolati gondok – Mit tegyünk? Válás vagy terápia

Magyar pszichológusok szerint a válások többsége nem megoldhatatlan érték különbségek, családon belüli erőszak, egymás testi lelki bántalmazása miatt történik, hanem egyszerű kommunikációs hiba okozza. A konfliktus helyzetekben való értő figyelem használatával egész cikksorozatban foglalkoztam, így most inkább arra térnék ki, hogy mit tehetünk, milyen külső segítőket vonhatunk be, ha magunk között nem sikerült tisztázni, méltó kompromisszummal megoldani a helyzetet.
Sokunkban él az az elképzelés, hogy csak a hülyék nem tudják megoldani a konfliktusokat, így nagyon kis százaléka fordul csak a pároknak, családoknak szakemberhez, amikor elakad a konfliktusok megoldásában. Pedig, ha körülnézünk szüleink, barátaink, ismerőseink kapcsolataiban alig-alig látunk jól működő, egyenrangú kommunikáción alapuló kapcsolatokat. Többnyire az én nyerek/te veszítesz alapon oldják meg a helyzeteket, miközben némi megértéssel és engedékenységgel, illetve a “vesztes fél” felől kellő önérvényesítéssel nyertes/nyertes helyzeteket is kialakíthatnánk.

Ezt a fajta kommunikációt tanulni kell, legtöbbünknek a hétköznapokban nem a sajátja még akkor sem, ha munkahelyi szituációkban, tréningekben rendszeresen alkalmazzák.

Milyen módszerek segíthetnek?

  1. Család-, illetve párterápia:
    A családterápia érdeklődésének középpontjában a személyen belüli jelenségek megfigyelése helyett a személyek közötti kapcsolati összefüggések állnak. A családterápia ezáltal az egyéni problémák helyett inkább a család egészének együttes működésére összpontosít. Az egyes tüneteket a teljes családot figyelve próbálja megérteni, s a nehézséget is az egész család (mint társas kapcsolatok rendszere) megsegítésével, módosításával igyekszik megoldani. Ritkán foglalkozik az egyénekkel külön, az üléseken olykor több generáció is jelen van. Két családterapeuta, optimális esetben mindkét nemet képviseltetve, foglalkozik a családokkal, párokkal. A terápiába minél nagyobb létszámban hívják be a családot, hogy mindenkit meg tudjanak ismerni és közösen együttműködve dolgozhassanak a terápiában. 
  2. Erőszakmentes kommunikáció:
    Az erőszakmentes kommunikáció vagy együttműködő kommunikáció (EMK) Marshall Rosenberg amerikai pszichiáter/pszichológus által kifejlesztett módszer, amelynek célja, hogy az emberek nagyobb együttérzéssel és világosabban (kevesebb félreértéssel) tudjanak kommunikálni egymással. Az EMK-nak két fókusza van: az egyik az empátia, vagyis a másikra való együttérző odafigyelés, a másik az őszinte önkifejezés: oly módon, hogy az a másikat lehetőleg együttérző odafigyelésre indítsa. A EMK-nak négy fő alkotóeleme van: a megfigyelés, az érzés, a szükséglet és a kérés. Az EMK-zsargonban az erőszakmentes kommunikációt szokás zsiráfnyelvnek is nevezni, szembeállítva a hétköznapokban csaknem mindenki által használt sakálnyelvvel. Az EMK-nak mint módszernek lényeges aspektusa, hogy alkalmazásának nem feltétele, hogy a kommunikációs partner is tudjon és/vagy akarjon erőszakmentesen kommunikálni.
  3. Családállítás:
    Bert Hellinger felfigyelt arra, hogy testi-lelki bajaink kialakulását nem lehet csak a saját életünk eseményei alapján megérteni. Úgy tűnik, mintha sorsunk elválaszthatatlanul összefonódna a kibővített családunk tagjainak sorsával. Mintha lenne egy közös családi lélek, egy olyan energiamező, amelyben mindenki benne foglaltatik, aki csak a kiterjedt családhoz, az ún. klánhoz tartozik, akár tudunk a létezéséről, akár nem. A tagokból összeállt új egészt Hellinger „családi léleknek”, Albrecht Mahr „mindentudó mezőnek” nevezi. A családállítás irodalmában mindkét elnevezéssel találkozhatunk. A tagokból összeállt új egész, mint minden rendszer, több mint részeinek összege, és megvannak a maga működési mechanizmusai. Ebbe a nagy egészbe ágyazódik bele az egyes ember élete, és sokszor oly módon irányítja azt, hogy az illető arról nem is tud.
  4. Kineziológia:
    Egyéni oldásokban lehetőségünk van rátekinteni, hogy hogyan hozzuk létre mi a problémát. Nagyon hatékony lehet, ha a konfliktusban résztvevők mindegyike kér oldást a problémára. Így kiküszöbölhetik azoknak a múltból hozott negatív érzelmi stresszeknek a hatását, amelyek rombolóan hatnak a kapcsolat működésére. Ha a konfliktusban érdekelt felek készen állnak rá, akkor páros oldás is végezhető, amikor a pár egy közös célon dolgozik. Több sikeres kapcsolat rendező oldással a  hátam mögött mondhatom, hogy hatékony segítség lehet a kineziológia is a konfliktus kezelésben.

Mi tehát a teendőnk?

  1. Vegyük észre, ha sok  a konfliktus, és emiatt önmagunkban vagy párunkban nő a feszültség.
  2. Használjunk olyan kommunikációs technikákat, amelyek az értő figyelem felé vezetnek minket.
  3. Ha nem rendeződik a feszültség merjünk külső segítséget kérni.

Hiszem, hogy sok házasság megmenthető, sőt jobbá válhat, mint valaha volt, ha hajlandóak vagyunk tenni érte.

Konfliktuskezelés – Az értő figyelem

Mi van, ha alig 9 éves gyermeked egy szép napon azzal állít haza, hogy az új mobiltelefonját elcserélte egy kedves kiskutyára? És most könnyes szemmel, félelemmel telve néz rád, ölében a kutyussal?

Az első dolog, amit a gutaütés akut elkerülése után el kell döntened, hogy kinek a problémájáról van itt szó? Bármennyire is azt gondolod, hogy a tiéd a gond, hiszen elég sok pénzedbe került a telefon, és különben is mit szól a párod, pláne az anyós, ha ez kiderül, mégsem a tiéd a gond. Hiszen a telefon a gyereké volt, onnantól kezdve, hogy nekiadtad. Így a legjobb, amit tehetsz, hogy lehiggasztod magad, például a már sokat emlegetett homlok/tarkó tartás segítségével, és gondolkodni kezdesz.

Tehát, a probléma részben a gyereké, mert az övé volt a telefon, részben a tiéd, mert neked kell eltartanod a kutyust. Kezdd azzal, hogy kideríted, mit akar a gyermeked?
Először is fordítsd teljes figyelmedet felé. Az első, amit ki kell derítened, hogy hogy érzi magát? Hangolódj most el a saját érzéseidtől, és csak rá koncentrálj, DE anélkül, hogy meg akarnád oldani a helyzetet. Csak megérteni akard! A gyermek arca, tekintet, testtartása beszél az átélt érzelemről. Amikor úgy gondolod, hogy megvan az érzés, öntsd szavakba: pl.”úgy látom megbántad ezt a cserét, mert félsz, hogy megbüntetlek érte.” Várjuk meg, hogy mit jelez vissza a gyermek. A helyes “tippet” megkönnyebbült arckifejezés jelzi. Folytassuk türelmesen, ameddig azt nem látjuk, hogy figyelmünk nyomán, egyre inkább megnyugszik a kicsi.

Amikor már megnyugodott, segítsük megtalálni, hogy mit szeretne, mire vágyik. Figyelem!!! Megint tegyük félre a mi vágyainkat.Csak őrá figyeljünk. És most jön a legnehezebb rész: kérdezzük meg, hogy mire lenne hajlandó azért amit szeretne?
Ha elakadna a gondolkodásban, a homlok tartása és a légzés segíthet neki. Lehet, hogy elmondja, hogy hajlandó lenne sétáltatni, megetetni.

Amikor már világos számodra, hogy mit akar gyermeked, akkor ismét foglald szavakba: “Ha jól értem, inkább kutyát akarsz, mint telefont, és hajlandó lennél etetni, sétáltatni őt.” Ha erre kapsz egy igent, akkor az mutatja, hogy tényleg működött.

Ám azt nagyon fontos tudnod, hogy a MEGÉRTÉS NEM BELEEGYEZÉS!!!

Most te jössz, hogy az első cikkben leírtak alapján végig gondold a saját részedet. Hiszen felnőttként te tudod, hogy milyen felelősséget és költségeket jelent egy kis állat tartása.  Tedd világossá gyermekednek hogy gondolkodási időre van szükséged . Például így: “Kicsim, megértem, hogy szeretnél egy kutyust, és hajlandó lennél gondozni őt. Ám ez váratlanul ért engem,  végig kell gondolnom, hogy van-e erre most lehetőségünk. Sőt Apával is meg kell beszélnünk. Este döntünk róla, addig velünk lehet a kutya.”

És amikor világosak az álláspontok, akkor lehet, hogy közösen úgy döntötök, hogy egy kutyussal gyarapodik a család. Bár lehet, hogy én még mobilt egy jó ideig nem vennék ezután a gyermekemnek…:)

Konfliktuskezelés – kommunikáció vagy süketek párbeszéde? 2. rész

Előző cikkemben arról írtam, hogy hogyan tisztázhatjuk egy konfliktus helyzetben a saját érzéseinket, hogy mire vágyunk, és mit vagyunk hajlandóak megtenni a kívánt cél érdekében. Így a hatalom a saját kezünkbe kerül, figyelmünk nem a másik viselkedésére irányul többé, hanem önmagunkra, ami megszünteti a kiszolgáltatottságunkat.

Mit tegyünk azonban akkor, ha a probléma mást (is) érint? Hiszen lehetünk amiatt is stresszben, hogy párunknál, szüleinknél vagy gyermekeinknél újra és újra megtapasztalunk egy-egy romboló, netán önromboló viselkedési formát?

Ilyenkor az előzőekben leírt módon járunk el: meghatározzuk az érzést, a vágyott állapotot és a hajlandóságot.Ezután homlok/tarkó tartásban magunk elé képzeljük párunkat, gyermekünket, stb. és képzeletben elmondjuk mindazt, amit a magunk számára meghatároztunk. Gyakran ez önmagában elegendő a változáshoz.

Ha mégis úgy látjuk, hogy szükség van a direkt kommunikációra is, akkor nagyon fontos, hogy NE zúdítsuk váratlanul társunk nyakába mindazt, amivel mi már napok óta foglalkozunk, hiszen a cél az, hogy befogadja amit mondunk, és elgondolkodjon rajta. Ezért első lépésként kérjünk 5 perc teljes figyelmet tőle.
Mindegy, hogy ez holnap vagy két hét múlva van, az a fontos, hogy társunk felkészülve hallgathasson meg minket. A megbeszélt időpontot mindketten rögzítsük a naptárunkba. Tudom, ez túl formalistának tűnik pl. egy családon belül, ám nagy szükség van rá amiatt, hogy a mondandónk személyes élét csökkentsük. Amikor eljön a nagy nap, akkor mondjuk el amit érzünk, amire vágyunk, és amire hajlandóak vagyunk. Kérjük meg társunkat, hogy jelezze vissza, hogy mit értett meg abból, amit elmondtunk, majd köszönjük meg a figyelmét.

Nagyon fontos, hogy NE VITASSUK MEG, hogy igaz-e, amire jutottunk. Esetleg, megbeszélhetünk még egy időpontot, amikor folytatjuk.


A cikk harmadik részében arról lesz szó, hogy hogyan hallgassunk meg valakit, ha Neki van problémája, és ennek szerinte mi is részesei vagyunk.

Konfliktuskezelés – kommunikáció vagy süketek párbeszéde 1. rész

Emberi kapcsolataink szerves részét alkotják konfliktusaink. Téves, idealista elképzelés az, hogy a jó kapcsolatokban nincs konfliktus, hiszen mindannyian egyedi, különleges lények vagyunk, akik a magunk egyedi és különleges módjukon látják a világot, és a különböző helyzeteket.
legtöbbünk számára azonban a konfliktushelyzetek komoly stresszel járnak, hiszen felnövekedésünk során megtanulruk, hogy mindig a nagyobbnak, erősebbnek, hatalmasabbnak van igaza.

Így aztán ahelyett, hogy megpróbálnánk megérteni az álláspontokat, és egy mindkét fél számára elfogadható megoldást találni, mindenképpen arra törekszünk, hogy legyőzzük (vélt) ellenfelünket.Ha ez nem sikerül, akkor pedig legyőzöttnek érezzük magunkat, és csak az alkalomra várunk, hogy visszavághassunk sérelmeinkért.

Mit tehetünk?

Az első dolog, amit el kell döntenünk, hogy az adott konfliktusban kié a probléma? Bármilyen szokatlanul is hangzik, valaki más problémája miatt is lehetünk stresszben, miközben tenni csak saját problémáink megoldásáért tudunk. Természetesen vannak olyan problémák, amelyeknek csak egy része a miénk. Itt tudnunk kell, hogy a teljes probléma megoldása nemcsak rajtunk múlik, mi csupán a magunk részéért vállalhatjuk a felelősséget.

Ha a saját problémánkról van szó, akkor szerencsés, ha először magunkban tisztázzuk a helyzetet. Ám gyakran a másik felet hibáztatjuk, aki látszólag nem adja meg számunkra azt, ami szükséges számunkra.

A tisztázáshoz vegyünk elő egy darab papírt és egy tollat. Az írás segíti, hogy világosan lássuk gondolatainkat.

Először rögzítsük, hogy mi történt. Utána koncentráljunk arra, hogy mit érzünk a történtekkel kapcsolatban. Fontos, hogy az érzéseinket vegyük elő, és ne a másik viselkedése legyen figyelmünk középpontjában. Szánjunk érzéseinkre kb. 3 percet. Ha nagyon erőteljesen törnek fel érzelmeink, (sírunk, csapkodunk) alkalmazzunk homlok/tarkó tartást az erős érzelmi hatás csillapítására, majd, amikor megnyugodtunk, térjünk vissza az íráshoz.

A következő 3 percet szánjuk arra, hogy felfedezhessük, mit szeretnénk, mire vágyunk az adott helyzetben. Figyelem! Tévútra vihet minket, ha a másik félre koncentrálunk! (Pl. “szeretném, ha a főnököm felemelné a fizetésem”, vagy “szeretném, ha a férjem/feleségem megtenné, amit kérek”) Ha ilyen megoldási javaslatok, vágyak jutnak eszünkbe, akkor tegyük fel a kérdést: hogyan érezném magam, ha ez megtörténne? És az itt felfedezett érzés az a mélyebb vágyunk, amit meg akarunk valósítani.

Végül következik a legnehezebb rész:mire vagyok hajlandó azért, hogy az általam vágyott állapot bekövetkezzen? Erre szintén szánjunk 3-5 percet. Három kérdésre keressük a választ: Mit teszek meg még ma? Mi az, amit egy héten belül? Mi az amit 1 hónapon belül?

Így már a saját kezünkben van a hatalom, hogy megvalósítsuk életünkben azt, amit szeretnénk.

A cikk következő részében arról lesz szó, hogy mit tegyünk, hogyan kommunikáljunk, amikor problémánk a másik felet is érinti?