Verni vagy nem verni – ez itt a kérdés

 

Történet egy régi gyerekverésről

Hosszú évekkel ezelőtt egy idősebb hölgy keresett fel azzal, hogy súlyos nyelési problémái vannak, és ezzel szeretne oldásra jönni. Az oldás során 2 éves korába vezetett a tesztelés. A stresztkiváltó érzelmek a harag/hisztéria, félelem a veszteségtől/nem szívesen látottság érzése valamint az elkülönültség/elhagyottság volt. Streszokozóként az édesapa jött fel. A hölgy azonnal heves, mondhatnám hisztérikus tiltakozásba kezdett, hogy ő SOHA nem haragudott az apukájára, aki egy falusi tanító volt, és akitől csupa szépet és jót tanult, SOHA SEMMI negatívum a papa részéről nem érte. Én rákérdeztem, hogy a papa vajon hogy kezelte a dacot? (2 éves kor a dackorszak, a hisztik kezdete lehet), a hölgy először nem emlékezett semmire, majd homlok/tarkó tartásban feljött egy kép, amelyben a papa egy mogyoró pálcával csap a kicsi tenyerére, ami ettől fölhasad és vérezni kezd… “Biztosan megérdemeltem.” kommentálta a hölgy a látottakat. Feloldva a verés traumáját, elmúlt a nyelési gond – szerencsére.
“Verni vagy nem verni – ez itt a kérdés” bővebben

Az örökbefogadás stresszei

Nemrég azt kérdezte egy kedves ismerősöm, hogy vajon egy örökbefogadásnál nem lehet-e nagyobb a szokásosnál is a stressz mind a baba, mind a szülők részéről? Hogyan lehet ezt a stresszt kezelni?

Vizsgáljuk meg a helyzetet közelebbről a gyermek és a szülő oldaláról is.
“Az örökbefogadás stresszei” bővebben

Értjük egy mást???? – avagy a kommunikációs szakadékok áthidalása 4 lépésben.

A kommunikáció feladata, hogy kapcsolatot teremtsen két különálló létező között. Ennek a kapcsolatteremtésnek úgy az emberi mint az állatvilágban megvan a maga jelrendszere.

Ám csak az emberi kommunikáció sajátossága az, hogy a szóbeli közlendő mást mond, más üzenetet hordoz, mint az úgynevezett metakommunikáció által közvetített érzelmeket is kódoló üzenet.

A végeredmény: zavaros üzenetek és még zavarosabb kapcsolatok.

Nemrégiben egy oldáson került elő egy párkapcsolati ügy, amelyben a hölgy, nevezzük Jolinak, már annyira nem látott kiutat, hogy a váláson törte a fejét. Ám erről egy szót sem szólt a férjének. Azt gondolta, hogy elegendő elmondania, ha benne már “megérett” a helyzet, ha ő már eldöntötte, hogy mit szeretne igazából.

Hogyan is mondhatod el a régen kimondatlan dolgokat?

Először is tudd, hogy a teljes információ egy ügyben az érzések és tények keverékéből áll. Ahhoz, hogy a teljes képet lássuk, mindkét rész tisztázására szükség van.

1. Tisztázd a helyzetet magaddal!

Ehhez fogj egy darab papírt, és írd le az alábbi kérdésekre a válaszokat!
Kinek a gondja valójában, amit érzékelek?
Mit tapasztalok pontosan? Mi az, ami zavar?
Hogyan érzek ebben a helyzetben?
Hogyan szeretném érezni magam, amikor ez a szituáció előkerül?
Mit tehetnék, azért, mit vagyok hajlandó megtenni azért, hogy úgy érezzem magam, ahogy szeretném?

2. Tedd meg, amit elhatároztál!

Adj időt magadnak. Néhány hetet, 1 hónapot, és következetesen tedd meg azokat a dolgokat, amelyeket az 1. pontban elhatároztál. Figyeld meg, hogyan változnak az érzéseid! Figyeld meg, hogy érzéseid változása hogyan hat a kapcsolatodra! Vezess naplót erről. Elég, ha napi 1-2 mondatot leírsz magadnak!

3. Hogyan mondd el a másik félnek a gondodat?

Kérj időpontot attól, akinek el akarod mondani, hogy mi bánt! Lényeges mondanivalódat ne mondd el csakúgy “mellékesen”. Éreztesd a másikkal, hogy itt nem a szokásos zsörtölődésről lesz szó. Beszéljetek meg tehát egy időpontot, és írjátok is be a naptáratokba.
Amikor eljön az időpont, kérd meg párodat, hogy közbeszólás nélkül hallgasson végig.
Mondd el most mindazt, amit problémaként tapasztalsz, amit érzel ezzel kapcsolatban, amit szeretnél érezni és amit hajlandó vagy megtenni.
Kérj visszajelzést! Kérd meg, hogy modja el, mit hallott, mit értett meg mindabból, amit elmondtál neki. Fontos, hogy ne vitassátok meg, hogy jogosak-e az észrevételeid. Hallgasd meg nyugodtan a visszajelzést, köszönd meg a rád szánt időt. Jelezd, hogy te is nyitott vagy arra, hogy meghallgasd, ha valamilyen gondja van.

4. Vedd észre a változásokat!

Néha ez a legnehezebb.
Figyeld az apró jeleket a másik viselkedésének változásában! Írd le ezeket is a naplódba. Jelezd vissza, és köszönd meg, hogy jobban odafigyel a kéréseidre.
Sok sikert kívánok a megvalósításhoz!
Megosztanád tapasztalataidat? Kérdésed van? Beszéljük meg az Érdekel a kineziológia csoportban.

Nincs kudarc! – Tanulj a hibáidból, és tiéd lehet a siker!

 “A kudarcainkból lehetnek a legnagyobb sikereink, ha tanulunk a hibáinkból.”
/Gordon Stokes/

Volt már úgy, hogy sokat készültél egy feleletre, dolgozatra, vizsgára, és megbuktál?
Volt már olyan, hogy életed nagy szerelme elhagyott?
Érezted már azt, hogy a világ legnagyobb lúzere vagy?

És mit tettél, amikor ezt tapasztaltad?

Bántottad magad? Szidtad magad? Elhortad magad minden elképzelhető borzalomnak, ami csak eszedbe jutott?

Igen, legtöbben ezt tesszük, amikor valami nem sikerül. Ezt tettem én is, amikor 23 évesen egy szörnyű főnök irányítása alatt kezdő mérnökként annyit sem kerestem, hogy új téli cipőt tudjak venni magamnak a kilyukadt régi helyett. Szégyenszemre kölcsön kellett kérnem apukámtól, hogy legyen mit a lábamra húzni… És bizony szidtam magam, a főnökömet, a kezdő fizetésemet – ám, sajnos, ettől nem változott lényegében semmi.

Mennyivel gyorsabban kijöhettem volna ebből a helyzetből, ha akkor már tudom azt, amit ma tudok!
Ha már akkor ismerem a One Brain módszer tanulást támogató gyakorlatait!

Mert valójában kudarc nem létezik.
Csak visszajelzés van arról, hogy amit tettünk az közelebb visz-e a célunkhoz, vagy éppen nem.

A tanulás ugyanis egy folyamat. Ha már tudnánk, amit még nem tudunk, akkor nem is lenne szükségünk a tanulásra.

Bármely kompetencia megszerzésének, azaz a tanulásnak, 4 szintje van.

Sokan tudnak biciklizni. Nézzük meg most ezen keresztül a tanulás lépcsőfokait!

  1. Tudattalan inkompetencia – amikor még nem tudod, hogy nem tudod.
    Ez az a szakasz, amikor még soha nem ültél biciklin, és csak látod az embereket magad körül, akik már könnyedén bicikliznek. Kívűlről ez erőfeszítés nélkülinek látszik, csak tekerik a pedált, a bicikli meg gurul, ők pedig szépen haladnak.
  2. Tudatos inkompetencia – már tudod, hogy nem tudod.
    Ez az a pillanat, amikor először felülsz a biciklire. Az eredmény? Legtöbbünk szinte azonnal leesik róla…
    Mondhatjuk, hogy tudunk biciklizni? Hát azt egyáltalán nem!
    Mégis, ez már a tudás megszerzésének 2. fokozata.
  3. Tudatos kompetencia – ha nagyon figyelesz, már tudod. 
    Ilyenkor már elég hosszú ideig képes vagy fennmaradni a biciklin. De még a figyelmed jelentős részét leköti az egyensúlyozás. Ha váratlan körülmények közé kerülsz vagy túl hosszú az út, akkor még mindig könnyen leeshetsz.
  4. Tudattalan kompetencia – már álmodból felkeltve is tudod.
    A tudásod magabiztossá vált. könnyedén biciklizel a megszokott utakon. Élvezed, sőt keresed az új kihívásokat tudásod fejlesztésére. Egy-egy nehéz terep nem riaszt vissza, sőt!
    Most már te vagy az, akit vágyakozva figyelnek azok, akik még nem tudnak biciklizni…

Mitől jut el az egyik ember a 4. fokozatba, míg mások a 2. fokozatnál feladják?

Ez nem más, mint a kudarc kezelésének képessége.
Hogyan kommentálod magadnak azt, amikor nem sikerül egy munka, egy kapcsolat vagy egy vizsga?
Ha szidod magad megrekedsz ott, ahol vagy. Feladod a továbblépés lehetőségét.
Ha tudatosítod, hogy egy tanulási folyamatban vagy, sőt, megvizsgálod, hogy az esetből mit tanultál, akkor gyakorlással eljuthatsz a tudásnak arra szintjére, amire vágysz.
Ha azonban nem tudsz túljutni a kudarcaidon, blokkolva érzed magad a tanulási folyamataidban, akkor érdemes szakemberhez fordulnod. A kineziológia One Brain módszere, amivel magam is dolgozom, nagyszerű segítséget jelenthet neked ebben. Keress meg bátran elérhetőségeimen!
Sikeres tanulást kívánok!

Szülők akadémiája – 4 ok, hogy miért szükséges tanulni a szülőséget manapság

“A gyerekneveléshez mindenki ért… – amíg meg nem születik az első gyermeke.” 

/ismeretlen szerző/ 



Sokan már annak az elképzelésnek a hallatán is felháborodnak, hogy a szülőséget tanulni kell. 
Gyakran ott él a fejekben az az elképzelés, hogy amikor megszületik egy gyermek, akkor egyből apa és anya is születik. Sőt megszületik a család.
Ezek az idealista elképzelések azonban tökéletesen figyelmen kívűl hagyják azt a tényt, hogy a gyereknevelés az egyik legösszetettebb feladat és egyben a legnagyobb kihívás az életünkben.

Jól emlékszem a pillanatra, amikor első gyermeken megszületése után kb. 2 héttel anyukám, aki addig segített az akkor még apró háztartásom ellátásában, kilépett az ajtón, és magával vitte a biztonságérzetemet. Egy pillanatra még szinte pánikba is estem, hogy  mit fogok kezdeni ezzel a pici babával, és főleg mit kezdek azzal az óriási felelősséggel, ami rám zuhant?

Szerencsére a tapasztalatokkal együtt oldódott a riadalom is valamelyest, de nem ez volt az utolsó pillanat, amikor tanácstalannak, sőt mondjuk ki: elveszettnek éreztem magam gyermekem sírását hallgatva. Úgy tűnt akkor, hogy a diplomám és az akkor már születőben lévő doktorátusom, sőt 7 éves kollégiumi tapasztalatom sem sokat segít a nehéz pillanatokban.

Aztán az viszont rengeteget segített, hogy alapítottunk egy Waldorf óvodát, ahol több, a gyermekét hozzánk hasonló szellemben nevelő szülőt, és egy csodás óvó nénit ismerhettünk meg. Bettitől, nyugodtan mondhatom, néhány év alatt többet tanultam a kisgyermekek természetéről, mint addigi életem során összesen. És a legjobb az volt, hogy amiket Betti mutatott, az működött is a gyereknevelésben.

Itt már tudtam, hogy amit a gyerekekről tudok, az nem elég. 

Tudtam, hogy ahhoz, hogy értő módon neveljem gyermekeimet folyton át kell gondoljam a stratégiáimat, tapasztalatot kell cseréljek olyanokkal, akik értenek a gyerekekhez, értenek az emberekhez, és hajlandóak támogatást nyújtani számomra krízis helyzetekben.

Ez volt a háttere annak, hogy január 12-én elindítottam egy előadás sorozatot, aminek nem titkolt célja a szülői minőség, képességek iskolázása, fejlesztése.

Nézzük meg, mi az az 4 legfontosabb szempont, ami miatt érdemes lehet csatlakoznod!

  1. Gyorsan változik a világ.
    Ezelőtt 1-2-3 generációval mindenki tudni vélte, hogy mi lesz a gyermekéből, többé-kevésbé biztosak lehettek abban, hogy milyen világra kell felkészíteniük a gyermekeket. Ma nekünk egy olyan világra kell felkészíteni kicsinyeinket, amelyről sejtelmünk sincs, hogy milyen lesz.
  2. Nagyobb tudatosság szükséges a mai gyerekek neveléséhez.
    Régen ez is egyértelmű volt: olyan gyerekeket kell nevelni, akik jól beilleszkednek a társadalomba, így anyagi biztonságban élhetnek, és nem utolsó sorban, tudják anyagilag támogatni idősődő szüleiket.
    Manapság is fontos, hogy tisztában legyünk nevelési céljainkkal. Milyen felnőttet szeretnénk látni? Nem lehet ugyanis egyszerre engedelmes, szófogadó és önállóan gondolkodó, kreatív, sőt innovatív gyerekeket nevelni!
  3. Óriási gondot jelent, hogy sokan akkor látnak először kisbabát, kisgyereket, amikor a sajátjuk megszületik. Így fogalmuk sincs, hogy mivel jár egy gyermek felnevelése, mit jelent, ha sír egy baba, hogy kezeljék, amikor nem eszik, nem alszik vagy éppen megbetegszik
  4. Új kommunikációs eszközökre van szükségünk, mert a mai gyerekek nem fogadják el automatikusan tekintélynek a felnőtteket, gyakran nem hallgatnak a parancsokra, sőt ez mérhetetlen dacot, lázadást, haragot vált ki belőlük.
Te milyen gondokat tapasztalsz a mai gyerekekkel kapcsolatban szülőként, pedagógusként? Mik azok a problémák, amielyek miatt nehezen tudsz “jó szülő” lenni? Írd meg tapasztalataidat a kommentek között!