Minden, amit a kinez tanulásról tudni szeretnél

Az idén (2019-ben) 11 éve, hogy oktatom a kineziológia One Brain ágát. Ezalatt az idő alatt rengeteg kérdést kaptam az oktatással kapcsolatosan. A leggyakoribb kérdésekre az alábbi cikkben foglaltam össze a válaszokat.

Érdemes kineziológiát tanulni nekem? Kell hozzá valamilyen különleges képesség?

Érdemes elkezdened a tanulást, ha…

  • Kineziológusként képzeled el a hivatásod;
  • Már segítőként dolgozol és hatékonyabb eszközökkel bővítenéd a tudásod;
  • Mélyebb önismeretre vágysz;
  • Szeretnéd jobban kézben tartani az életed;
  • Szeretnél segíteni gyermeke(i)dnek a mindennapi stresszek, tanulási és egészségügyi problémák kapcsán
  • Pedagógus vagy, és eszközöket keresel a hatékony tanításhoz;
  • Eddig is „lelki szemetesládaként” működtél és most hatékony eszközöket szeretnél kapni önmagad és szeretteid támogatáshoz.

Nem, érdemes kineziológiát tanulnod, ha…

  • nem érdekelnek az emberek;
  • nem szeretsz önismerettel foglalkozni;
  • türelmetlen vagy, és mindent egyből akarsz tudni. A tudás megszerzéséhez sok gyakorlat szükséges;
  • azt gondolod, hogy életünk eleve elrendeltetett, sorsunk előre meg van írva, és nem változtathatunk rajta.

A kineziológia tanuláshoz az érdeklődésen és az elszántságon kívül semmilyen különleges képesség nem kell. Bátran mondhatom, hogy bárki meg tudja tanulni az izomtesztelést. Van, aki hamarabb ráérez, van, akinek kicsit több idő kell hozzá. A gyakorlás viszont, mint minden képességnél, elengedhetetlen itt is.

Hol kezdj el tanulni?

Ez a kérdés sokakat foglalkoztat, akik szeretnék elkezdeni a kineziológia tanulást. Mindannyian szeretnénk a legjobb helyen, a leghatékonyabban elsajátítani azt a tudást, amire támaszkodva hatékony segítőkké válhatunk.

Fontos tehát, hogy utána nézz az oktatóknak és a Stúdióknak, ahol ezzel foglalkoznak. Szerencsére Magyarországon sok lehetőség közül választhatunk, különösen, ha a One Brain kineziológiai ágat szeretnénk tanulni. Az oktatók közül többen ajánlják szolgáltatásaikat a weboldalaikon és a FB-on keresztül is. Ám, mint minden szakmában, sajnos itt is vannak olyanok, akik visszaélnek mások bizalmával, és jogosulatlanul oktatnak. Itt ellenőrizheted, hogy kik a naprakész, feljogosított One Brain oktatók Magyarországon. Ezen a linken az oktatók elérhetőségét is megtalálod.

Természetesen mi “feljogosított és update-elt” oktatók sem vagyunk egyformák. Különbözik a stílusunk, eltérőek lehetnek az oktatási módszereink, a motivációs és kommunikációs eszközeink, ám ez a sokféleség nagyon is jó, mert segíthet abban, hogy megtaláld a neked megfelelő oktatót.

Nézz körül az interneten. Kérdezd meg azokat az ismerőseidet, akik már tanultak kineziológiát, akik jártak kineziológushoz, hogy milyen tapasztalataik vannak. Ha magad is jársz oldásokra, akkor a kineziológusodtól is kérhetsz ajánlást.

Ha szeretnél a Chiron Stúdióban Simon Katától (Dr. Simon Katalin) tanulni, itt iratkozhatsz fel, hogy elsőként értesülj a tanfolyamokról.

Milyen körülmények között tanulhatsz velem?

Kezdő tanfolyamokon alapvetően szeretem a kisebb (8-12 fős) csoportokat. 10-12 főnél nagyobb kezdő csoportnál számomra már nincs meg az a személyes figyelem és kapcsolódási lehetőség, ami szakmai véleményem szerint elengedhetetlen a helyes és magabiztos izomtesztelés megtanulásához. Márpedig ez adja a munkánk alapját, tehát elsajátítása a legfontosabb feladatok egyike a kezdő tanfolyamok során.
Ha mégis többen lennénk, akkor valamelyik oktató kollégámmal együtt visszük a csoportot, hogy a kellő személyes figyelmet is megkapjátok.

A helyszínt igyekszünk úgy megválasztani, hogy az Budapesten belül, tömegközlekedéssel könnyen megközelíthető helyen legyen. Így nem szükséges parkolóhely kereséssel bajlódnod, és a környezetet is kíméljük.

Világos teremben, asztalokkal, székekkel berendezkedve, kényelmes körülmények között tanulunk. A tanfolyamok reggel 9-től 17,30 óráig tartanak. A tanulást 1 órás ebédszünet és délelőtt-délután 15-15 perces kisebb szünet szakítja meg. A szünetekben kávé, tea, némi rágcsálni való rendelkezésetekre áll, a nap folyamán forrásvízzel enyhíthetjük szomjúságunkat. A környéken sokféle ebédlő helyet találhattok, ám ha valaki otthonról hozna magával harapnivalót, akkor a Stúdióban hűtő és mikró is rendelkezésetekre áll.

Milyen oktatásra számíthatsz, ha velem tanulsz?

19 éve dolgozom kineziológusként, 11 éve oktatom a One Brain módszert. Erős hívásom van arra, hogy a megszerzett tudást továbbadjam a segítők következő nemzedékének.

A legnagyobb erényem az alaposság. Számomra nagyon fontos, hogy pontosan értsem, hogy mit miért úgy teszek, ahogyan teszem. Emiatt így is szeretem átadni az anyagot: lépésről lépésre, megmutatva az okokat, miérteket is a megfelelő helyeken. Azt is vallom, hogy legjobban az élet tanít minket, ezért az oktatást gyakran fűszerezem az elmúlt évtizedek izgalmas oldási példáival, hogy világossá tegyem számotokra egy-egy korrekció, oldási technika, kommunikációs eszköz működését.

Szeretem a kérdéseket. Nálam nem ciki kérdezni, sőt! Hiszem, hogy nincs „hülye” kérdés. Valójában akkor állunk valóban készen egy dolog megtanulására, amikor megszületett bennünk a kérdés.

Vigyázat! Maximalista vagyok! Ez azt jelenti, hogy maximálisan megteszek mindent, hogy a legfrissebb tudást kapd a tőlem telhető legalaposabb módon.
Ezzel együtt szívesen beszélek azokról a „hibákról”, nehézségekről a tanfolyamokon, amelyeket „elkövettem” oldásaimban az elmúlt évek során. Maximalizmusom nem abban merül ki, hogy nem hibázom, hanem abban, hogy igyekszem észrevenni a hibákat, és tanulni belőlük. Célom, hogy megtanítsam Neked is ezt a fajta gyengéd hozzáállást: önmagaddal légy elfogadó, ám, ha észreveszed a hibát, a félreértést, akkor javítsd olyan hamar, ahogyan csak tudod.

Tapasztalatból tudom, hogy nehéz fenntartani a tanuláshoz a motivációt. Emiatt nem engedem el a kezedet a tanfolyam után sem. Motiváló leveleket, tanulási tippeket fogsz kapni tőlem a tanfolyamok közötti időszakokban. Az időnkénti gyakorló napok, kérdezős alkalmak lehetővé teszik, hogy a két tanfolyam közötti időben is választ kaphass a felmerült kérdésekre.

A tanfolyam után tagjává válhatsz a FB csoportomnak is, ahol találhatsz gyakorló partnert magadnak, kihívásokban vehetsz részt, speciális lehetőségekkel ismertetlek meg.

Mennyibe kerülnek a kineziológia tanfolyamok?

Sokan aggódnak amiatt, hogy magasak a tanfolyami díjak. Fontos lehet itt a szemlélet változás! Tekintsd úgy a tanfolyami díjakat, hogy ez egy olyan befektetést önmagadba, ami bőséges megtérülést hoz a számodra. Vagy úgy, hogy segítve a klienseidet tiszteletdíjként tér vissza hozzád, vagy úgy, hogy megismerve önmagad boldogabb, hatékonyabb, stresszmentesebb, gazdagabb életet élhetsz, ami a neked és környezetednek is óriási erőforrást jelent.

A tanfolyamainknak egységes díjszabása van, ami az idén 15 240 Ft-os napidíjat jelent. Ehhez jön még hozzá a jegyzetek díja, ami jelenleg tanfolyami szintenként 4000 Ft-ba kerül.

Ez az összeg január 1-től, 11 év után, változni fog. A napidíj 19 050 Ft-ra emelkedik. Ám még így is jóval elmarad sok, ma divatos módszer tanulásának díjai mögött.

A kineziológia One Brain ágának tanulásával egy nagyon jól felépített képzési úton egy olyan módszert ismerhetsz meg, ami már több mint 30 éve segít világszerte javítani az életminőséget a test-elme-lélek egységének megteremtésével. Biztos lehetsz benne, hogy nagyszerű eszközöket kapsz a stressz felismeréséhez, oldásához, a kommunikációhoz és a vizualizációhoz. Ráadásul ezeket az eszközöket könnyedén használhatod a saját magad javára is. Kommunikációs készségeid fejlődéséből pedig a családod és a környezeted is profitálni fog.

Tehetnek-e hivatalos vizsgát a hallgatóim? Mikor érdemes vizsgázni?

One Brain oktatóként a hallgatóim jogosultak vizsgát tenni az ÁEEK-nál, ha az általuk előírt egyéb feltételeket is teljesítik. (Természetgyógyászati- és Egészségügyi modul elvégzése, részvétel az életmód táborban, valamint a One Brain 1-3. szint elvégzése) A nálam elvégzett tanfolyamokról ilyenkor igazolást állítok ki. 

Sokszor kapom azt a kérdést is, hogy mikor érdemes vizsgát tenni?

Mind a kineziológia tanulása, mind a vizsgafeltételek teljesítése nem kevés pénzt, figyelmet, időbeli befektetést igényel. Személyes véleményem szerint elsőbbsége van az alapos szakmai tudásnak, és csak akkor javaslom a vizsgát, amikor valaki már teljesen elkötelezett abban, hogy ő hivatalosan kineziológusként szeretne dolgozni.

Hallgatóimat vizsgafelkészítő tanfolyam lehetőségével is támogatom abban, hogy sikeresen vizsgázzanak.

Sikeres tanulást kívánok! ha szeretnéd velem kezdeni a kineziológia tanulást, iratkozz fel ebbe a speciális csoportba.

Hogyan mondjunk NEM-et?

Sokaknak okoz problémát, hogy megszabják a határaikat, és nemet merjenek mondani azokra a programokra, helyzetekre, feladatokra, amelyeket nem tudnak vagy nem akarnak elvégezni, vagy amelyekre éppenséggel nincs idejük pillanatnyilag. Így aztán túlterheltté és frusztrálttá válnak, amit vagy azzal kompenzálnak, hogy a számukra értékes emberektől, tevékenységektől vonják meg az időt és a figyelmet.

Néha pedig egyenesen megbetegítik magukat, hogy elfogadható módon igazolják, most tényleg nem képesek semmire.

Hogyan mondhatunk udvariasan nemet? Hogyan ragaszkodhatunk a határainkhoz stressz nélkül? Ez a blogbejegyzés különösen a segítőknek szól, mert mi sokkal könnyebben ráhangolódunk mások javára, mintsem, hogy a saját érdekeinket tartanánk szem előtt

A határok megszabása

Ebből a szempontból három kategóriába sorolhatjuk az embereket:

  1. Akik nagyon keményen megszabják és tartják a határokat. Számukra nem okoz nehézséget nemet mondani, ám ezt sokszor átgondolatlanul teszik. Így gyakran védekezőnek, rugalmatlannak, túl keménynek tűnnek, ami rombolhatja a kapcsolataikat, és gátolhatja, hogy új impulzusok indítsák be a kreativitásukat. Számukra nagyobb stresszt okoz átgondolni, hogy mire mondhatnának igent. A kihívást az jelenti nekik, hogy merjenek igent mondani olyan új helyzetekre, ami érdekli, inspirálja őket.
  2. Akik könnyen mondanak igent és nemet is attól függően, hogy mit kíván az érdekük. Ezek az emberek rugalmasan kezelik az idejüket, ám nem hajlandóak lemondani a számukra fontos teendőkről csupán azért, hogy megfeleljenek valakinek.
  3. Akiknek a nem kimondásának gondolatára is izzadni kezd a tenyerük vagy megremeg a hangjuk. Általában kedves és segítőkész embertársainkról van itt szó, akiket hatalmas empátiával áldott meg az ég. Túlzottan átérezve a fájdalmat, amit elutasításuk esetleg okozna a másiknak, inkább igent mondanak. Gyakran felborítják ezzel a már másokkal lefixált programjaikat, vagy kimerítik erőforrásaikat túlterheltté válnak. Számukra a kihívás, hogy megtanuljanak indulatok és bűntudat nélkül NEM-et mondani, amikor más dolguk van, vagy valamihez nincs kedvük vagy idejük.

A cél az, hogy az egyensúly felé törekedjünk, és minél inkább átgondoltan egyezzünk bele abba, ami nekünk fontos és inspiráló lehet, és bátran utasítsuk el mindazt, ami nem érdekel minket, amit csak azért tennénk, hogy megfeleljünk egy, talán csak a fejünkben létező, elvárásnak.

Félreértett udvariasság

Kiskorunkban gyakran hallhattuk a szüleinktől, hogy legyünk jó kisfiúk, jó kislányok, ami egyet jelentett azzal, hogy tegyük meg azt mások kedvéért, amihez éppenséggel semmi kedvünk nem volt. Írjuk meg a leckét, bár játszani lenne kedvünk. Adjunk puszit Rózsika néninek, aki kellemetlen „öreg szagot” árasztott. Játsszunk a vendég család undok Lacikájával, bár semmi közös pont nem volt bennünk. Ha meg is próbáltunk ellenállni, akkor enyhébb vagy erősebb nyomással rávettek minket, hogy mégis csak tegyük meg, ami az adott helyzetben „elvárható”. „Csak a kedvemért!” „A jó gyerek megteszi, amire a szülei kérik.” – az enyhébbek közül. Vagy még rosszabb esetben az érzelmi zsarolás is befigyelt: „Ha nem teszed meg, nem is szeretlek.” „Ha te nem teszed meg, akkor én sem teszek meg neked semmit. (Nem nézhetsz mesét, nem kapsz édességet…)”

A szülők részéről ezek a mondatok gyakran „nevelési célzattal” hangzanak el, ám mélyen belül elraktározódnak bennünk, és felnőttként olyan automatikusan futnak le, hogy már fel sem figyelünk a belső beszéddé vált nyomást kifejtő mondatainkra, csak azt vesszük észre, hogy kimondtuk az igent egy 400 ezer Ft-os mágneses ágyra, egy kollégánk helyett elvégzendő feladatra vagy egy koncertre, ahová semmi kedvünk nincs elmenni.

Nem = bűntudat és harag

Amikor egy helyzetben negatív érzéseket élünk át, akkor az érzelmi fájdalom hatására gyakran inkább a visszahúzódást választjuk, hogy elkerülhessük a nem kívánatos érzéseket. Ám ez a választásunk általában nem tudatos, vagy pedig erős önigazolásokkal bástyázzuk körül, hogy elfogadhatóvá tegyük az önmagunkkal szembeni árulást. Pedig a bűntudat vagy a harag ebben az esetben is jelentkezik. Legfeljebb önmagunk ellen irányul.

Mit tehetünk?

Tudatosítsuk az érzéseinket! Bármilyen nehéznek is tűnik szembenézni velük, a legjobb stratégia az érzéseink elfogadása. Amint megengedjük az érzéseinknek, hogy érezzük őket, elkezdenek enyhülni. Könnyítheti ezt a folyamatot, ha néhány percig tartjuk a homlokunkat és a tarkónkat, és lassan egyenletesen igyekszünk lélegezni, amikor ezek a érzések elborítanak minket. Ez az érzelmi stresszoldó technika nagyszerű segítséget jelenthet abban, hogy ne a feltörő negatív érzések vagy ezek elkerülése vezesse cselekedeteinket. Visszanyerve higgadtságunkat, mondhatni józan eszünket, sokkal könnyebb lesz eldönteni, hogy az adott szituációban nemet kell-e mondanunk vagy nyugodt szívvel mondhatunk igent.

A szelíd NEM

Tisztázva érzéseinket könnyebben átlátjuk érdekeinket. Így azt is, hogy ebben a pillanatban mi a legfontosabb a számunkra.

Nézzük meg most néhány udvarias formáját az elutasításnak.

  1. Amikor egy nem szeretem programra vagy találkozóra hívnak: „Köszönöm, hogy gondoltál rám, de ez most sajnos nem fér bele az időmbe.”
  2. Ha egy kliens sürgősséggel kér időpontot, de csak későbbre tudsz adni. „Erre a hétre sajnos egyetlen szabad helyem sincs. A legközelebbi szabad időpontom:…”
  3. Ha egy kedves barát hív minket, de más dolgunk van: „Ma nagyon elfoglalt vagyok, de jó lenne már találkozni. Beszéljünk meg most egy időpontot, ami mindkettőnknek alkalmas.”

Mi van, ha ezek után valaki tovább „erőszakoskodik”?

Először is merj ragaszkodni az elhatározásodhoz. Ha kell ezt mondd is ki: „Végleges a döntésem, fejezzük be ezt a beszélgetést.”

Lehet olyan helyzet is, amikor még nem tudjuk, hogy igent mondjunk-e vagy nemet. Ilyenkor bátran kérjünk időt. Ha a másik fél sürgetni akar, akkor én azt szoktam mondani, hogy „Ha ebben a pillanatban kell döntenem, akkor inkább a nem-et választom, ha kapok egy kis időt, akkor szívesen átgondolom, hogy beilleszthető-e ez az időbeosztásomba.” A legkedvesebb példa erre a kamasz gyerekeimmel volt. Mivel tudták, hogy féltem őket egy-egy bulitól, kalandtól, bizonyos helyzetektől, ha szerettek volna például tovább kimaradni, mint az addig szokásos volt, gyakran így hívtak fel: „Most csak el akarom mesélni, hogy hétvégén lemennénk a Balatonra a haverokkal. Még ne mondj semmit, csak gondold át!” Így volt időm végiggondolni, hogy milyen garanciákat szeretnék a biztonságuk érdekében, és a legtöbb esetben megszületett a mindannyiunk számára megfelelő egyezség.

Gyakorolj!

Ahhoz, hogy egy új képességet kialakítsunk magunkban szükséges, hogy ne csak átgondoljuk, megértsük, hogy mit szeretnénk tenni, hanem gyakoroljuk is az új cselekvésünket, választásunkat. Még akkor is, ha néha utólag kell korrigálnunk magunkat, és kimondani azt a nemet, amit az adott pillanatban nem mertünk megtenni. Bizonyos kutatások szerint 49 sikeres ismétlés kell ahhoz, hogy egy új képesség készséggé váljon bennünk. Ne legyünk hát restek, gyakoroljunk, hogy könnyedén és stressz nélkül mondhassunk nemet, és így örömmel mondhassunk igent mindarra, ami kedvünk, érdeklődésünk szerint való.

Ha szeretnél stresszoldó tippeket kapni, akkor iratkozz fel hírlevelünkre.

Hogyan készítsd fel a gyermeked a kineziológussal való találkozásra?

Sok szülő szeretné a gyermekének megadni a kineziológiai oldás nyújtotta segítséget. Ebben a cikkben arról olvashatsz, hogy mit mondj a gyermekednek, ha kineziológushoz szeretnéd vinni, hogyan készítsd fel őt a találkozásra, hogy a lehető legtöbbet profitálja belőle.

Mióta csak elkezdtem a pályámat, rendszeresen keresnek meg szülők, hogy szeretnék elhozni a gyermeküket kineziológiai oldásra. Mivel a One Braines munka az önmagunkért vállalt felelősségről szól, így nagyon fontos számomra, hogy csak akkor vállalom a gyermekkel való munkát,

  1. ha ő is szeretne velem dolgozni,
  2. és, ha a szülő vállalja, hogy ő is bekapcsolódik szükség esetén az oldási folyamatba. Ez utóbbi azért szükséges, mert a gyermekek még nem rendelkeznek teljesen önálló felelősségtudattal, és az ő problémáik sok esetben csak megjelenítik a szülők elnyomott nehézségeit.

Amikor ezeket a feltételeket elmondom a szülőknek, akkor sokan elcsodálkozva kérdezik, hogy vajon a gyerek el tudja-e dönteni, hogy akar-e oldásra jönni?

Az én tapasztalatom az, hogy igen! Hiszen senki nem szeret szenvedni a problémáitól. Különösen akkor nem, ha segítséget kaphat a megoldásban. És a gyerekek kiváló hatodik érzékkel rendelkeznek ahhoz, hogy “ráharapjanak” a támogatási lehetőségre. Olyannyira, hogy azok a gyerekek, akik már jártak nálam, később gyakran maguk kérik, hogy szeretnének hozzám újra eljönni.

Mégis, mit mondhatnék neki?

… Kérdezik gyakran a szülők, megjegyezve, hogy szinte még ők sem tudnak semmit a kineziológiáról, akkor hogyan tudnák elmagyarázni a gyereknek, hogy miről is kellene dönteni.

Néhány ötlet, hogy mit mondj a gyereknek

  • Ülj le egy kicsit a gyermekeddel, hogy nyugodt körülmények között beszéljetek. Gyakran akkor kerül csak szó a problémákról, amikor egyébként is feszültek vagyunk. Ilyenkor a gyerek még akkor is ellenállással fogadhatja javaslatainkat, ha egyébként segítségre volna szüksége.
  • Mondd el neki higgadt hangnemben, hogy te milyen problémákat látsz a viselkedésében, tanulásában, kapcsolataiban, és ezek hogyan nehezíthetik meg a gyerkőc életét.
  • Mesélj arról, hogy van mód, hogy segítséget kapjon a megoldásban. Mondd el neki azt is, hogy ismersz valakit, aki segíthet neki ebben.
  • Végül kérdezd meg, hogy szeretne-e segítséget kapni. Ha a válasz igen, már kereshetsz is, hogy időpontot egyeztessünk.

Mi van, ha a gyerek nem akar segítséget kapni?

Ez gyakran arra utal, hogy ő nem igazán érzi azt problémának, amit a szülő problémának lát. Ilyenkor nagyon hasznos, ha a szülő jön oldásra, és vele dolgozunk azon, hogy jobban el tudja fogadni a gyermekét olyannak, amilyen. A képességeivel, a nehézségeivel, jó és rossz tulajdonságaival egyaránt.

Mi történik a kineziológusnál – gyereknyelven

Ha a gyermek megkérdez, hogy mi fog történni az oldáson, akkor pedig ezt mondhatod neki: A kineziológus kezelés során az izmok tesztelésén keresztül “beszélget” a testeddel. Majd olyan “játékokat” játszotok, olyan gyakorlatokat végeztek, amelyektől jobban érzed majd magad, így jobban látod, hogy mit kellene ahhoz tenned, hogy a nehézségeid jó irányban változhassanak.

Ha szeretnél többet hallani a kineziológiai módszerek használatáról a mindennapokban, a kineziológia tanulásának lehetőségeiről, ha szeretnél kipróbált stresszoldó tippeket kapni, iratkozz fel hírleveünkre!

Pihenés Projekt

Aki figyelmesen nyomon követte a blog életét, az láthatta, hogy az elmúlt egy évben alig született blogbejegyzés. Nem véletlenül alakult ez így, hanem azért, mert szégyen ide vagy oda meglehetősen kimerültem, és a prioritás az volt, hogy miközben a segítői és oktatói munkámat végzem tudjak pihenni és magasabb energia szintre szert tenni.

Mi vezetett a kimerültséghez?

A segítői munka eleve predesztinál arra, hogy kifáradjunk. Én nagyon szeretem a munkám, fontos nekem, hogy jól végezzem, és mi tagadás meglehetősen maximalista is vagyok. Ráadásul nemcsak a munkámban, hanem a magánéletemben is. Szeretem, ha a jól végzett munka mellett rendben van a háztartás, minőségi időt tudok tölteni a gyerekeimmel, a férjemmel, az unokámmal. Szeretem, ha el tudunk menni színházba, moziba, ja, és a kert! A kert is legyen kigyomlálva…

Őrület, ugye? Szerintem is. Érezve a fáradtságomat, úgy döntöttem, hogy a fő fókusz most a pihenésen lesz, ameddig el nem érem azt az energiaszintet, hogy az írásra is legyen erőm.

Így aztán a fő fókusz a pihenésre került, ám most már megtalálva az egyensúlyt, úgy érzem, fokozatosan visszatérek a bloghoz és a FB videókhoz is.

Min változtattam?

  1. Felmértem, hogy mi mindenbe teszem az energiámat.
  2. Szétválogattam a teendőimet 3 kategóriába: mi az, amit mindenképp nekem kell megcsinálni? Mi az, amit másra kell hagynom? Mi az, amit nem csinálok?
  3. Rangsoroltam mindazt, amit az én felelősségi körömben akartam tartani.
  4. Segítséget kértem ahhoz, amit fontos elvégezni, de nem muszáj, hogy én tegyem.
  5. Fájó szívvel elengedtem olyan tevékenységeket, amiket fontosnak tartottam, de nem maradt rá energia a még fontosabbak mellett.
  6. Kevésbé fájó szívvel elengedtem néhány olyan dolgot, amit mindig is utáltam csinálni, de azt hittem, hogy fontos.

Miből állt/áll a pihenés projektem?

  • Kitűztem egy célt: megtanulok bűntudat nélkül pihenni.
  • Este 10-kor lefeküdtem aludni.
  • Ha fáradtnak éreztem magam, napközben is szundikáltam, ha tehettem.
  • Naplóztam az energia szintem.
  • Minden héten tartottam egy “spontán napot”, ahol lehetőleg semmilyen előre eltervezett programom nem volt, hanem azt tettem, amihez éppen kedvem szottyant.
  • Rendszeresen ettem jó minőségű, gyakran saját készítésű ételeket. És minden héten mozogtam.
  • Új területként elkezdtem felfedezni a színek harmóniáját magamon, az öltözködésemben.

Meddig jutottam?

  • Ma már nyugodtabban teszek “semmit”. Az energiaszintem ezzel együtt megnőtt.
  • Könnyebben kérek segítséget.
  • Még nehezen mondok nemet, de ha nehéz is, gyakrabban megteszem.

Mi váható a blog életében?

Lassan visszatérek a blog bejegyzésekhez. Szeptemberig nagyjából heti egy posztra számíthattok, aztán meglátjuk mit enged meg az energia.

A Facebookon június végéig heti rendszerességgel tervezek élő videókat. Kövessétek oldalunkat, így értesülhettek az adásokról. Ide kattintva követhetitek az oldalunkat: https://www.facebook.com/chironstudio/?ref=hl

Szeretettel várom ötleteiteket, témajavaslataitokat a hozzászólások között.

Hogyan találjuk meg a kliens problémája mögött az ügyet?

A tanítás során a hallgatók számára az egyik legnehezebben megérthető, megtanulható rész, hogy hogyan találjuk meg a kliensünk ügyét, amikor eljön hozzánk, és mesélni kezd arról az élethelyzetről, ami éppen a gondjait okozza. Sokszor valóban nem könnyű a rengeteg érzelem aló kihámozni azt a részt, amin a kliensünk akar, tud és hajlandó is változtatni. Ebben a cikkeemben ehhez szeretnék támogatást adni.

“A probléma sohasem a probléma,
hanem az, ahogy érzünk a problémánk iránt.”
Gordon Stokes

Miért ügy és miért nem cél?

A One Brain módszer érzelmi stresszek oldásával foglalkozik. Ez azt jelenti, hogy nem célban, hanem folyamatban gondolkodunk. Azaz abban szeretnénk segíteni a klienseinket, hogy meglássák mi lehet a következő lépésük a problémájukkal kapcsolatosan. Emiatt nem azt keressük, hogy az adott probléma kapcsán mi lehetne a cél, hiszen sokszor olyan erős negatív érzések kapcsolódnak ahhoz a helyzethez, kapcsolathoz, amiben vannak, hogy még az oldás elején néha azt is képtelenek meglátni, hogy egyáltalán lehetséges-e a javulás az adott szituációban. Emiatt mi inkább a probléma olyan specifikus meghatározására törekszünk, amiről el tudja képzelni, hogy hatalma lehet a változtatásra.

Az ügy megfogalmazásának kritériumai

  • Legyen specifikus: Néha a klienseink éppen a nagy stressz ,miatt hajlamosak általánosságokban megfogalmazni az ügyüket. Ilyenkor feltáró kérdésekkel segítjük őket, hogy minél konkrétabban, specifikusabban meg tudják határozni az a helyzetet, problémát, ami számukra a stresszt okozza. A feltáró kérdések olyan típusú kérdések, amelyekre nem lehet igen/nem kérdéssel válaszolni. Tehát kérdőszavakat használunk bennük. (Mit, mikor, hogyan, hányszor, kivel, mivel, stb.)
  • Legyen “saját”: szintén gyakori, hogy a kliensek a stressz miatt nem önmagukról beszélnek, hanem valaki másról, aki számukra a stresszt okozza. Ilyenkor fontos, hogy a kérdéseinkkel a klienseinket visszazökkentsük a saját felelősségükhöz, hiszen másokon nem áll módunkban változtatni. Jó kérdés lehet ezekben az esetekben az, hogy hogy érzed magad, amikor ez történik? Mit teszel, amikor ezt a problémát tapasztalod az illetővel kapcsolatban? Hiszen, ami történik, ahogy a másik viselkedik az nem az én felelősségem, de ahogyan erre reagálok érzelmileg, vagy amit ennek hatására teszek, az bizony már az én dolgom. Ráadásul, ha változtatok ezen, könnyen lehet, hogy az egész helyzet megváltozik.
  • Nem kell, hogy pozitív legyen: erről fentebb írtam már. Sokan ott nehezítik meg a dolgukat, hogy minden áron pozitív mondatot akarnak kicsikarni a kliensből. Néha sikerül a kliensnek már az elején átfókuszálni arra, hogy mit is szeretne az ügyében tapasztalni, néha pedig csak azt tudja mondani pl., hogy “gyomoridegem van, ha a gyerekem 15 perccel később jön meg az iskolából”. Vagy: “nem szólok hozzá a páromhoz három napig, ha este nem mosogat el”. Ezek egyáltalán nem pozitív dolgok, ám a problémát pontosan kifejezik.
  • A jól megfogalmazott ügy kimondásakor a jelzőizom enged: ez egy fontos ellenőrzési lehetőség a számunkra: amikor a kliens kimondja az ügyét, akkor teszteljük a jelzőizmot, aminek egyértelműen engednie kell. Ezt minden tesztelési pozícióban megismételjük. Ha bárhol nem egyértelmű az engedés: a kliensnek újra kell fogalmaznia az ügyet.

Két gyakori hiba az ügy megfogalmazásánál

  1. Túlságosan tág az ügy megfogalmazása: Ahelyett, hogy a specifikusság felé mennénk, megmaradunk a kliens által hozott általános megfogalmazásnál. Például, ha kliensünk azzal érkezik, hogy nincs önbizalma, akkor feltáró kérdésekkel pontosítjuk ezt: Milyen területen nincs önbizalmad? Pontosan hol tapasztalod meg éppen most az életedben ezt az önbizalom hiányt? Miben akadályoz az önbizalom hiánya? honnan tudnád, hogy elegendő az önbizalom, amivel rendelkezel? stb. Néha azt is lehet látni, hogy maga a segítő viszi el a problémát az általánosság felé: például a kliens azzal jön, hogy nem meri elvállalni a munkahelyén a felkínált vezetői pozíciót, mert nem bízik abban, hogy ezt a családja mellett hatékonyan tudná ellátni. A segítő pedig azt kérdezi, hogy: “más területeken is tapasztaltál már ilyen problémákat?” Ezzel az általánosítás síkjára tereli a kliens által viszonylag specifikusan megfogalmazott problémát. A nehézség egy nem kellően specifikus üggyel kapcsolatosan az, hogy az egész oldás kissé fókuszálatlan lesz sok kitérővel, lehetséges mellékvágánnyal, ami időben is igencsak megnyújthatja az oldást.
  2. Túlságosan sokáig tart az ügy “boncolgatása” az oldás elején: Főleg a kezdők esetében látható, hogy – helyesen – nagyon igyekeznek specifikussá tenni az ügyet. És amikor ráéreznek a feltáró kérdésekben rejlő kapcsolódási lehetőségekre, újabb és újabb rétegeket hoznak elő a beszélgetés során. Olyannyira, hogy az oldásra már szinte nem is marad idő. Fontos lehet, hogy időről időre foglaljuk össze, amit a kliensünktől hallottunk, és ha körvonalazódott egy többé-kevésbé megfelelőnek tűnő mondat, ellenőrizzük azt izom teszteléssel. Ha az izom elenged, és kapunk engedélyt, hogy az adott üggyel dolgozzunk, akkor már kezdődhet is az oldás. Nem kell aggódnunk azon, hogy valamit figyelmen kívül hagyunk, hiszen az ügy több rétegben jön fel, pontosodik az oldás során. Sőt a “valódi ügy” csak a korregresszióban fog előkerülni.

Ha szeretnél megismerkedni ennek a csodálatos módszernek az alapjaival, akkor 2019. május 2-ig jelentkezhetsz a One Brain 1-2. szintjére a jelentkezes@chironstudio.hu email címen. Szeretettel várlak: Simon Kata