Kamasz panasz – egy fiatal srác viszontagságai

Nemrégiben egy apuka hívott fel kétségbeesetten, hogy súlyos konfliktusaik vannak a kamasz fiával. A gyerek nem törődöm, ingerült, könnyen felkapja a vizet. Nem nagyon szól otthon senkihez, viszont már az iskolában is jelezték, hogy agresszív. Ráadásul nemrégiben egy vita odáig fajult, hogy a fiú majdnem nekiment az apjának.

Mi is az oka a kamaszok kezelhetetlenségének? Mit tehetünk mi szülők, tanárok, hogy átsegítsük őket ezen a számukra sem könnyű perióduson?

Végül is a fiú eljött hozzám. Eleinte velem is zárt és bizalmatlan volt. Ám lassan megnyílt, és kiderült, hogy az arroganciájának az oka, hogy sehol nem elég jó. Az iskolában gyakran piszkálják, csúfolják és kiközösítik, míg otthon folyton a bátyjával hasonlítgatják össze, aki jobb tanuló, együtműködőbb, normálisabb, mint ő.

Oldva a stresszt, talált magának egy olyan cselekvést, amivel képes lenyugtatni önmagát a nehéz pillnatokban, hiszen  számára is fontos a békesség, még akkor is, ha az édesapjának ezt soha nem vallaná be…

“Kamasz panasz – egy fiatal srác viszontagságai” bővebben

Konfliktuskezelés – Az értő figyelem

Mi van, ha alig 9 éves gyermeked egy szép napon azzal állít haza, hogy az új mobiltelefonját elcserélte egy kedves kiskutyára? És most könnyes szemmel, félelemmel telve néz rád, ölében a kutyussal?

Az első dolog, amit a gutaütés akut elkerülése után el kell döntened, hogy kinek a problémájáról van itt szó? Bármennyire is azt gondolod, hogy a tiéd a gond, hiszen elég sok pénzedbe került a telefon, és különben is mit szól a párod, pláne az anyós, ha ez kiderül, mégsem a tiéd a gond. Hiszen a telefon a gyereké volt, onnantól kezdve, hogy nekiadtad. Így a legjobb, amit tehetsz, hogy lehiggasztod magad, például a már sokat emlegetett homlok/tarkó tartás segítségével, és gondolkodni kezdesz.

Tehát, a probléma részben a gyereké, mert az övé volt a telefon, részben a tiéd, mert neked kell eltartanod a kutyust. Kezdd azzal, hogy kideríted, mit akar a gyermeked?
Először is fordítsd teljes figyelmedet felé. Az első, amit ki kell derítened, hogy hogy érzi magát? Hangolódj most el a saját érzéseidtől, és csak rá koncentrálj, DE anélkül, hogy meg akarnád oldani a helyzetet. Csak megérteni akard! A gyermek arca, tekintet, testtartása beszél az átélt érzelemről. Amikor úgy gondolod, hogy megvan az érzés, öntsd szavakba: pl.”úgy látom megbántad ezt a cserét, mert félsz, hogy megbüntetlek érte.” Várjuk meg, hogy mit jelez vissza a gyermek. A helyes “tippet” megkönnyebbült arckifejezés jelzi. Folytassuk türelmesen, ameddig azt nem látjuk, hogy figyelmünk nyomán, egyre inkább megnyugszik a kicsi.

Amikor már megnyugodott, segítsük megtalálni, hogy mit szeretne, mire vágyik. Figyelem!!! Megint tegyük félre a mi vágyainkat.Csak őrá figyeljünk. És most jön a legnehezebb rész: kérdezzük meg, hogy mire lenne hajlandó azért amit szeretne?
Ha elakadna a gondolkodásban, a homlok tartása és a légzés segíthet neki. Lehet, hogy elmondja, hogy hajlandó lenne sétáltatni, megetetni.

Amikor már világos számodra, hogy mit akar gyermeked, akkor ismét foglald szavakba: “Ha jól értem, inkább kutyát akarsz, mint telefont, és hajlandó lennél etetni, sétáltatni őt.” Ha erre kapsz egy igent, akkor az mutatja, hogy tényleg működött.

Ám azt nagyon fontos tudnod, hogy a MEGÉRTÉS NEM BELEEGYEZÉS!!!

Most te jössz, hogy az első cikkben leírtak alapján végig gondold a saját részedet. Hiszen felnőttként te tudod, hogy milyen felelősséget és költségeket jelent egy kis állat tartása.  Tedd világossá gyermekednek hogy gondolkodási időre van szükséged . Például így: “Kicsim, megértem, hogy szeretnél egy kutyust, és hajlandó lennél gondozni őt. Ám ez váratlanul ért engem,  végig kell gondolnom, hogy van-e erre most lehetőségünk. Sőt Apával is meg kell beszélnünk. Este döntünk róla, addig velünk lehet a kutya.”

És amikor világosak az álláspontok, akkor lehet, hogy közösen úgy döntötök, hogy egy kutyussal gyarapodik a család. Bár lehet, hogy én még mobilt egy jó ideig nem vennék ezután a gyermekemnek…:)

Konfliktuskezelés – kommunikáció vagy süketek párbeszéde 1. rész

Emberi kapcsolataink szerves részét alkotják konfliktusaink. Téves, idealista elképzelés az, hogy a jó kapcsolatokban nincs konfliktus, hiszen mindannyian egyedi, különleges lények vagyunk, akik a magunk egyedi és különleges módjukon látják a világot, és a különböző helyzeteket.
legtöbbünk számára azonban a konfliktushelyzetek komoly stresszel járnak, hiszen felnövekedésünk során megtanulruk, hogy mindig a nagyobbnak, erősebbnek, hatalmasabbnak van igaza.

Így aztán ahelyett, hogy megpróbálnánk megérteni az álláspontokat, és egy mindkét fél számára elfogadható megoldást találni, mindenképpen arra törekszünk, hogy legyőzzük (vélt) ellenfelünket.Ha ez nem sikerül, akkor pedig legyőzöttnek érezzük magunkat, és csak az alkalomra várunk, hogy visszavághassunk sérelmeinkért.

Mit tehetünk?

Az első dolog, amit el kell döntenünk, hogy az adott konfliktusban kié a probléma? Bármilyen szokatlanul is hangzik, valaki más problémája miatt is lehetünk stresszben, miközben tenni csak saját problémáink megoldásáért tudunk. Természetesen vannak olyan problémák, amelyeknek csak egy része a miénk. Itt tudnunk kell, hogy a teljes probléma megoldása nemcsak rajtunk múlik, mi csupán a magunk részéért vállalhatjuk a felelősséget.

Ha a saját problémánkról van szó, akkor szerencsés, ha először magunkban tisztázzuk a helyzetet. Ám gyakran a másik felet hibáztatjuk, aki látszólag nem adja meg számunkra azt, ami szükséges számunkra.

A tisztázáshoz vegyünk elő egy darab papírt és egy tollat. Az írás segíti, hogy világosan lássuk gondolatainkat.

Először rögzítsük, hogy mi történt. Utána koncentráljunk arra, hogy mit érzünk a történtekkel kapcsolatban. Fontos, hogy az érzéseinket vegyük elő, és ne a másik viselkedése legyen figyelmünk középpontjában. Szánjunk érzéseinkre kb. 3 percet. Ha nagyon erőteljesen törnek fel érzelmeink, (sírunk, csapkodunk) alkalmazzunk homlok/tarkó tartást az erős érzelmi hatás csillapítására, majd, amikor megnyugodtunk, térjünk vissza az íráshoz.

A következő 3 percet szánjuk arra, hogy felfedezhessük, mit szeretnénk, mire vágyunk az adott helyzetben. Figyelem! Tévútra vihet minket, ha a másik félre koncentrálunk! (Pl. “szeretném, ha a főnököm felemelné a fizetésem”, vagy “szeretném, ha a férjem/feleségem megtenné, amit kérek”) Ha ilyen megoldási javaslatok, vágyak jutnak eszünkbe, akkor tegyük fel a kérdést: hogyan érezném magam, ha ez megtörténne? És az itt felfedezett érzés az a mélyebb vágyunk, amit meg akarunk valósítani.

Végül következik a legnehezebb rész:mire vagyok hajlandó azért, hogy az általam vágyott állapot bekövetkezzen? Erre szintén szánjunk 3-5 percet. Három kérdésre keressük a választ: Mit teszek meg még ma? Mi az, amit egy héten belül? Mi az amit 1 hónapon belül?

Így már a saját kezünkben van a hatalom, hogy megvalósítsuk életünkben azt, amit szeretnénk.

A cikk következő részében arról lesz szó, hogy mit tegyünk, hogyan kommunikáljunk, amikor problémánk a másik felet is érinti?

      Ó, az azok a szörnyű kamaszok!

       

      Mások a mai kamaszok, mert…


      … mi másképp állunk hozzájuk, mint velünk tették a szüleink. 
      Személyes példámból azt szeretném megosztani, hogy kezdettől fogva az volt a célom, hogy a gyermekeimből önálló gondolkodású, céltudatos embert neveljek. Ezért általában kikértem a véleményüket, sok mindent közösen döntöttünk el és sok dologban hagytam őket önállósodni. Így a kamaszkorban, amikor az individuális törekvéseik felerősödtek, bizony nem hagyják magukat parancs szóval iránytani, sőt ki is fejezik ellenérzéseiket. Ezt szülőként nem könnyű elviselni/kezelni, hiszen mi a töredékét sem engedhettük meg magunknak a szüleinkkel szemben. Nincs mintánk az ilyen típusú konfliktusok kezeléséhez. Tehát a modern nevelési elveink nagyon jól működnek, amíg nincs probléma, ám, ha stresszbe kerülünk, visszanyúlunk a régi mintáinkhoz, ami persze szintén eredménytelen, mert más az alapja a nevelésnek. Bizony, ilyenkor teljes zavarodottság uralkodhat el rajtunk.
      … Mi, ilyen korunkban, utáltuk a felnőtteket, amikor parancsolgattak vagy prédikáltak, és nem akarjuk, hogy a gyerekeink bennünket is utáljanak.
      Előfordulhat, hogy a fentiek miatt nem szabunk megfelelő határokat, hanem hagyjuk, hogy gyermekeink a fejünkre nőjenek. Persze minden gyerek és minden család más! Így a határok is mások lehetnek, de fontos, hogy legyenek. A határ egy kapaszkodót jelent a kamaszoknak, ami ellen lázadnak ugyan, mégis biztonságot ad számukra. A határt olyan szorosra szabjuk, hogy amikor megszegi se „essen” túl nagyot. Ha általában jó a kapcsolatunk, akkor kamaszunk elfogad 1-1 szigorúbb szabályt. Morogni persze neki is joga van. Nekünk kell tisztában lennünk azzal, hogy mennyire és meddig tartunk fenn egy korlátot.
      … Nincs pozitív jövőképük, bennünket is bizonytalanak látnak.
      A mai világban sok a bizonytalanság minden tekintetben. Gazdasági válság van, bizonytalan a munkahelyünk, a pénzügyi helyzetünk, rengeteget dolgozunk azért, hogy az egyáltalán nem kicsi igényeket ki tudjuk elégíteni. Az utóbbi időben bekerült a köztudatba a 2012-es dátum, mint aktuális világvége időpont, és ez is keltheti azt az érzést gyermekeinkben, hogy nincs értelme tanulni, inkább csak bulizzunk, úgymond „érezzük jól magunkat”, hiszen ki tudja, lesz-e egyáltalán jövő, ahol számít a ma megtanult tudás?
      … Ők már nem tudják, nem akarják elrejteni „sérültségüket”.
      Ez a lázadásuk. Amíg mi igyekeztünk nem mutatni, hogy mennyire érdektelen egy tanár vagy egy tantárgy, ők már nyilvánvalóvá teszik a tagadásainkat, és sms-eznek, körmöt festenek, esznek, beszélgetnek az órákon. Mi meg próbálunk magyarázkodni a szülőiken…
      Hogyan bánjunk velük?
      … nincs pontos recept, egyedi, kreatív megoldásokat kell kidolgozni családunk számára. 
      … Merjünk segítséget kérni, ha kell más szülőktől, vagy szakemberektől.
      …  Emlékezzünk vissza saját kamaszkori vágyainkra, félelmeinkre.
      … Tűzzünk ki közösen célokat kamaszunkkal.
      … Tartsuk fenn a jó személyes kapcsolatot konfliktusaink közepette is.

      És persze nem árt a jó humorérzék sem:)