Lehet virágzó párkapcsolatod

Sokan vágynak boldog párkapcsolatra.

Némelyikünknél már a kezdeteknél elakad a folyamat, és meg sem találjuk azt, aki igazán hozzánk való lenne.

Néha rátalálunk az igazira, és azt hisszük, innen már örök boldogság és harmónia vár ránk.

Ám nehézségek azonban éppen ott kezdődnek, ahol annak idején a ündérmeség végetértek.

Hogyan oldjuk meg a konfliktusokat?
Hogyan tartsuk fenn az érdeklődést, a szexuális vágyat?
Mit tehetünk, ha a kapcsolat ellaposodását tapasztaljuk?

Erre találhatsz tippeket ebben a videóban.

Na, most menjek vagy maradjak? – Mi a megoldás konfliktus esetén?

Nemrégiben az Érdekel a kineziológia csoportban kaptam egy kérdést.

Engem különösen foglalkoztat az a kérdés, hogy hol vannak a “határaink”, hol végződünk mi magunk és hol kezdődnek mások. smile hangulatjel Gondolok itt arra, hogy egy konfliktusos helyzet elméletileg egy feladat, egy tükör, egy jel, egy figyelmeztetés számunkra, hogy valamit integrálnunk kellene. Ezen gondolatmenet alapján a konfliktusos helyzet megoldása a valódi megoldás, nem az abból való kifordulás, kilépés. De akkor valóban ott kell maradnom pl. egy munkahelyen, ahol a főnököm nem becsüli meg a munkámat és lekezelően bánik velem, mindaddig, amíg az integrálni való dolgaimat fel nem fedeztem és be nem építettem magamba? Ha ezt megteszem, akkor – elméletileg – már megszűnik ez a konfliktus, és akkor már teljesen szükségtelenné válik, hogy eljöjjek onnan. Viszont amíg ezt nem találom meg, addig a konfliktus fennál, ha kilépek, akkor meg – a fenti elmélet alapján – újra és újra meg fog ismétlődni… Szóval meddig maradjunk egy ilyen helyzetben? Ha kilépünk belőle, akkor az valójában menekülés vagy csak logikus lépés, hogy “ennyi elég volt”? Valójában amikor bántanak, akkor nem én bántom -e saját magamat? És ha így van, akkor minek kilépni egy ilyen helyzetből? Remélem sikerült érthetően megfogalmaznom a lényeget.  Szép napot kívánok!”


Ez a kérdés csak racionális megközelítéssel nem válaszolható meg.
Általában a stressz az, ami miatt nem tudjuk eldönteni, hogy van-e még tanulni valónk az adott helyzetben, vagy végképp megérett a szituáció a változtatásra. 
Ilyenkor két altarnatíva harcol bennünk:
  1. Akarom és bízom is képességeimben, hogy képes vagyok ezt a konfliktust megoldani. Ha ezen nincs stresszem, akkor beleadok apait anyait, tanácsokat kérek a barátaimtól, coach-hoz fordulok, hogy felmérjem a bennem levő erősségeket, amivel helyt tudok állni a konfliktusban.
  2. Már nem akarom ezt a helyzetet és nem is bízom képességeimben, hogy ezt a helyzetet kezelni tudom. Úgy érzem minden tőlem telhetőt megtettem. Ha nincs rajta stresszem, akkor simán továbbállok a helyzetből bízva abbam, hogy tanultam belőle, és ha elő is jön, már egy magasabb szintről futok neki a megoldásnak.
Mi történik akkor, ha stresszben vagy?
Elindul egy belső polemizálás. Egyik részed azt mondja:
“Elegem van. Új munkát, új kapcsolatot, új minőséget szeretnék az életembe!”
Erre a másik: “De talán még nem használtad ki a lehetőségeidet. Mi van, ha ugyanez fog folytatódni máshol is? Jobb, ha nem változtatsz, hanem megpróbálod ebből kihozni a legjobbat.”
Vagy: “Talán megpróbálhatnád elmondani a problémádat. Vagy megérteni őt, hogy mi a gond.”
A válasz: “Úgyis tudom mit fog mondani. Meg sem hallgat. És különben is miért mindig én alaklmazkodjak?”
Így aztán pontról pontra fogy az energiád, egyre jobban összezavarodsz, aztán már azt sem tudod, hogy fiú vagy-e vagy lány, nemhogy mit tegyél az adott ügyben.
Mi a megoldás?
Minden esetben a stressz oldása. Ugyanis, ha nincs negatív stressz a döntésemen, akkor racionálisan mérlegelhetem, hogy az adott helyzetben megéri-e még maradnom. (Közgazdász vénájúak gondoljanak a költség-haszon elemzésekre!) Vagy azt, hogy ez már túl sokba van nekem, ezért inkább békességgel elengedem ezt a helyzetet. A lényeges dolog itt az a belső nyugalom, amivel cselekedni tudok. Ilyenkor nemcsak a racionális részeim működnek, hanem az úgy nevezett hatodik érzékem is. Gyakran mintegy véletlenül elém bukkan a megoldás pl. egy új állás képében, vagy a rádióban egy beszélgetésben pont egy olyan történetet hallok, ami megadja a választ arra, hogy hogyan oldjam meg a konfliktusomat.

Hogyan segíthetsz önmagadon?

Sokszor már az is segít, ha kimondod a számodra érzelmi stresszt okozó szituációt vagy ügyet.

  1. Fogalmazd meg az ügyedet egyes szám első személyben. Pl. tudom kezelni a konfliktus helyzeteket a főnökömmel.
  2. Mondd ki hangosan a következő mondatot: “Akarom és bízom képességeimben, hogy tudom kezelni a konfliktus helyzeteket a főnökömmel.” Figyeld meg milyen érzés van a testedben. Nyugodt, laza vagy feszült?
  3. Mondd ki a mondat második variációját: “Nem akarom és nem bízom képességeimben, hogy tudom kezelni a konfliktus helyzeteket a főnökömmel.” Megint figyeld meg az érzéseidet, érzeteidet. 
  4. Melyiknél tapasztaltás feszültséget? Csak az elsőnél? Csak a másodiknál? Mindkettőnél? Ahol feszültség volt, ott a stressz. Fogd meg a homlokod és a tarkódat, mondogasd a feszültség okozó mondatot lassan, közben lélegezz mélyen. Folytasd addig, ameddig érzed, hogy van még benned feszültség. Utána folytasd a másik mondattal, ami stresszt okozott.
  5. Mi van, ha egyik mondat sem okoz feszültséget? Menj vissza az 1. ponthoz, és fogalmazd újra az ügyet! Próbáld minél pontosabban megfogni, megfogalmazni mi a te problémád az ügyben!
És mi van, ha nem csökken a stressz, bár végigcsináltad a 4. pontot? 
Akkor ez azt mutatja, hogy ügyed gyökerei mélyebben rejtőznek, érdemes felkeresni egy szakavatott kineziológust, akivel az ügy mélyére hatolhattok.
Téged is szívesen feltennéd kérdéseidet? Zárt felületen beszélgethetünk a téged is érintő stresszt okzó kérdésekről!
Jelentkezz a csoportba! Kattints rá a linkre: Érdekel a kineziológia

5 tévhit az ÉLETről, amivel folyamatos stresszben tarthatod magad

  1.   Gondtalan életet kellene élnünk


    Sokan vágyunk arra, hogy gondjaink megszűnjenek, és problémáinktól megszabadulva könnyedén, az életet élvezve, boldogan éljük mindennapjainkat. Ez pillanatok, időszakosan létre is jön, de aztán legtöbben azon kapjuk magunkat, hogy megint “jönnek a problémák”, hogy soha nem lesz vége a gondjainknak. 

    A feladat: vegyük tudomásul, hogy a probléma nem az, amit problémának látok, hanem a probléma a félelem, a kisebbrendűségi érzés, az önbizalom hiány, a harag, amit érzek. A “nem tudom, mit akarok tenni”, a “mikor lesz már vége ennek” hozzáállás. Szembe kell néznünk azzal, hogy mit akarok tenni az ügyben? Mi az, amit megtehetek, hogy az általam vágyott pozitív célállapotot elérjem. És, ha nem látom tisztán a kérdést, akkor érdemes segítséget kérnem, mert egy kineziológiai oldás oldhatja ezeket a negatív érzelmeket, és egy új, gyümölcsözőbb hozzáállás választását teheti lehetővé.

  2. A konfliktusok nem az élet természetes velejárói

    Nem szeretjük a konfliktusokat. Szeretnénk megúszni, hogy ütköztetni kelljen érdekeinket. Ameddig lehet, megpróbáljuk elkerülni a “vitát” a nyugalom és a harmónia érdekében.. 

    A feladat: tudomásul venni a problémát, és kommunikálni. Valódi harmónia csak abból alakulhat ki, ha megismerjük egymás álláspontját, és nyitottan keresünk olyan megoldásokat, amelyek mindkettőnk számára elfogadhatóak.
     

  3. A konfliktusok csak veszekedésekkel oldhatók meg

    Ezt sokan gyanítják. A tapasztalat, a hozott minta azt mutatja, hogy az erősebb kutya … khm, khm, …nyer. Tehát vagy lenyomom a másikat, vagy feladom magam. A cél pedig a win-win helyzetek kialakítása a fontos kapcsolatokban.

    A feladat: elsajátítani és gyakorolni az én közléseket és az értő figyelmet. Hogy mik ezek?
    Itt olvashatsz az én közlések technikájáról, itt pedig az értő figyelemről.
    A témában figyelmedbe ajánlom Thomas Gordon könyveit is.

  4. Másoknak könnyebb

    Ez a kedvencem! Kicsi korunktól kezdve hozzászokunk ahhoz, hogy összehasonlítanak bennünket másokkal, majd felnőve kitartóan folytatjuk azt, ami már régen is sok érzelmi fájdalmat okozott. Pedig nincs két egyforma ember (lásd a következő pontot), nincs két egyforma életút, tehetség. És sokszor nem látjuk, hogy a többieknek mibe kerül az a siker, amit elértek látszólag olyan könnyedén.

    A feladat: elfogadni az életünket, sorsunkat, tehetségeinket. Befejezni az összehasonlítgatás önromboló szokását. Ha látok valaki, akinek tetszenek a sikerei, vizsgáljam meg, hogyan hozhatom ki itt és most a legjobbat abból, amim van. Ahogy anyukám szokta mondani: a kamrából főzünk! 
    Vagy hajlandó vagyok-e erőfeszítéseket tenni azért, hogy elérjem mindazt, ami másnál látszólag olyan természetesen működik.

  5. Nem normális, hogy mások másmilyenek!

     

    Mindannyian egyedi, individuális lények vagyunk. Genetikailag is különbözünk egymástól, még az egypetéjű ikrek sem teljesen egyformák. Mégis van egy közös dolog bennünk: mindannyian abból indulunk ki, hogy az a NORMÁLIS, ahogy mi gondolkodunk, az a NORMÁLIS, ahogy mi cselekszünk. Emiatt el is várjuk másoktól, hogy úgy gondolkodjanak, cselekedjenek, reagáljanak, ahogy azt mi szeretnénk. Ha pedig nem ezt teszik, akkor mélységesen csalódottakká válunk, és vagy megpróbáljuk meggyőzni őket, hogy nekünk van igazunk, vagy lenyeljük a békát, és feladjuk a saját igazságunkat.

    A feladat: fogadjuk el a másik gondolkodásmódját. Ha a személyes vagy szakmai életemben ez nem befolyásol, akkor lépjünk túl rajta. Ha a személyes vagy szakmai életemre jelentős hatása van az illetőnek, akkor elfogadva a különbségeket, addig kell “gyúrnunk” az ügyet, amíg olyan egyezségre nem jutunk, amelyik minden fél számára elfogadható, megfelelő. 

    Mi lehet a megoldás?

    Ha azt látod, hogy a feladatoknál leírtakat lépésről-lépésre meg tudod valósítani, be tudod építeni az életedbe, és ilyen módon kiegyensúlyozottabban érzed magad, akkor semmi más dolgod nincs, mint gyakorolni, csiszolni, fejleszteni, kiegészíteni ezeket a technikákat a saját szájad íze szerint.

    Ha azt látod, hogy hiába próbálod, neked nem megy, vagy eleve reménytelennek érzed, hogy a feladatoknál leírtakat megvalósítsd, akkor érdemes felkeresni egy jó kineziológust, aki segít feltárni a gátló múltbeli mintákat, és oldani a mintát fogva tartó blokkokat.

5 tévhit az ÉLETről, amivel folyamatos stresszben tarthatod magad

  1.   Gondtalan életet kellene élnünk


    Sokan vágyunk arra, hogy gondjaink megszűnjenek, és problémáinktól megszabadulva könnyedén, az életet élvezve, boldogan éljük mindennapjainkat. Ez pillanatok, időszakosan létre is jön, de aztán legtöbben azon kapjuk magunkat, hogy megint “jönnek a problémák”, hogy soha nem lesz vége a gondjainknak. 

    A feladat: vegyük tudomásul, hogy a probléma nem az, amit problémának látok, hanem a probléma a félelem, a kisebbrendűségi érzés, az önbizalom hiány, a harag, amit érzek. A “nem tudom, mit akarok tenni”, a “mikor lesz már vége ennek” hozzáállás. Szembe kell néznünk azzal, hogy mit akarok tenni az ügyben? Mi az, amit megtehetek, hogy az általam vágyott pozitív célállapotot elérjem. És, ha nem látom tisztán a kérdést, akkor érdemes segítséget kérnem, mert egy kineziológiai oldás oldhatja ezeket a negatív érzelmeket, és egy új, gyümölcsözőbb hozzáállás választását teheti lehetővé.

  2. A konfliktusok nem az élet természetes velejárói

    Nem szeretjük a konfliktusokat. Szeretnénk megúszni, hogy ütköztetni kelljen érdekeinket. Ameddig lehet, megpróbáljuk elkerülni a “vitát” a nyugalom és a harmónia érdekében.. 

    A feladat: tudomásul venni a problémát, és kommunikálni. Valódi harmónia csak abból alakulhat ki, ha megismerjük egymás álláspontját, és nyitottan keresünk olyan megoldásokat, amelyek mindkettőnk számára elfogadhatóak.
     

  3. A konfliktusok csak veszekedésekkel oldhatók meg

    Ezt sokan gyanítják. A tapasztalat, a hozott minta azt mutatja, hogy az erősebb kutya … khm, khm, …nyer. Tehát vagy lenyomom a másikat, vagy feladom magam. A cél pedig a win-win helyzetek kialakítása a fontos kapcsolatokban.

    A feladat: elsajátítani és gyakorolni az én közléseket és az értő figyelmet. Hogy mik ezek?
    Itt olvashatsz az én közlések technikájáról, itt pedig az értő figyelemről.
    A témában figyelmedbe ajánlom Thomas Gordon könyveit is.

  4. Másoknak könnyebb

    Ez a kedvencem! Kicsi korunktól kezdve hozzászokunk ahhoz, hogy összehasonlítanak bennünket másokkal, majd felnőve kitartóan folytatjuk azt, ami már régen is sok érzelmi fájdalmat okozott. Pedig nincs két egyforma ember (lásd a következő pontot), nincs két egyforma életút, tehetség. És sokszor nem látjuk, hogy a többieknek mibe kerül az a siker, amit elértek látszólag olyan könnyedén.

    A feladat: elfogadni az életünket, sorsunkat, tehetségeinket. Befejezni az összehasonlítgatás önromboló szokását. Ha látok valaki, akinek tetszenek a sikerei, vizsgáljam meg, hogyan hozhatom ki itt és most a legjobbat abból, amim van. Ahogy anyukám szokta mondani: a kamrából főzünk! 
    Vagy hajlandó vagyok-e erőfeszítéseket tenni azért, hogy elérjem mindazt, ami másnál látszólag olyan természetesen működik.

  5. Nem normális, hogy mások másmilyenek!

     

    Mindannyian egyedi, individuális lények vagyunk. Genetikailag is különbözünk egymástól, még az egypetéjű ikrek sem teljesen egyformák. Mégis van egy közös dolog bennünk: mindannyian abból indulunk ki, hogy az a NORMÁLIS, ahogy mi gondolkodunk, az a NORMÁLIS, ahogy mi cselekszünk. Emiatt el is várjuk másoktól, hogy úgy gondolkodjanak, cselekedjenek, reagáljanak, ahogy azt mi szeretnénk. Ha pedig nem ezt teszik, akkor mélységesen csalódottakká válunk, és vagy megpróbáljuk meggyőzni őket, hogy nekünk van igazunk, vagy lenyeljük a békát, és feladjuk a saját igazságunkat.

    A feladat: fogadjuk el a másik gondolkodásmódját. Ha a személyes vagy szakmai életemben ez nem befolyásol, akkor lépjünk túl rajta. Ha a személyes vagy szakmai életemre jelentős hatása van az illetőnek, akkor elfogadva a különbségeket, addig kell “gyúrnunk” az ügyet, amíg olyan egyezségre nem jutunk, amelyik minden fél számára elfogadható, megfelelő. 

    Mi lehet a megoldás?

    Ha azt látod, hogy a feladatoknál leírtakat lépésről-lépésre meg tudod valósítani, be tudod építeni az életedbe, és ilyen módon kiegyensúlyozottabban érzed magad, akkor semmi más dolgod nincs, mint gyakorolni, csiszolni, fejleszteni, kiegészíteni ezeket a technikákat a saját szájad íze szerint.

    Ha azt látod, hogy hiába próbálod, neked nem megy, vagy eleve reménytelennek érzed, hogy a feladatoknál leírtakat megvalósítsd, akkor érdemes felkeresni egy jó kineziológust, aki segít feltárni a gátló múltbeli mintákat, és oldani a mintát fogva tartó blokkokat.

Párkapcsolati gondok – Mit tegyünk? Válás vagy terápia

Magyar pszichológusok szerint a válások többsége nem megoldhatatlan érték különbségek, családon belüli erőszak, egymás testi lelki bántalmazása miatt történik, hanem egyszerű kommunikációs hiba okozza. A konfliktus helyzetekben való értő figyelem használatával egész cikksorozatban foglalkoztam, így most inkább arra térnék ki, hogy mit tehetünk, milyen külső segítőket vonhatunk be, ha magunk között nem sikerült tisztázni, méltó kompromisszummal megoldani a helyzetet.
Sokunkban él az az elképzelés, hogy csak a hülyék nem tudják megoldani a konfliktusokat, így nagyon kis százaléka fordul csak a pároknak, családoknak szakemberhez, amikor elakad a konfliktusok megoldásában. Pedig, ha körülnézünk szüleink, barátaink, ismerőseink kapcsolataiban alig-alig látunk jól működő, egyenrangú kommunikáción alapuló kapcsolatokat. Többnyire az én nyerek/te veszítesz alapon oldják meg a helyzeteket, miközben némi megértéssel és engedékenységgel, illetve a “vesztes fél” felől kellő önérvényesítéssel nyertes/nyertes helyzeteket is kialakíthatnánk.

Ezt a fajta kommunikációt tanulni kell, legtöbbünknek a hétköznapokban nem a sajátja még akkor sem, ha munkahelyi szituációkban, tréningekben rendszeresen alkalmazzák.

Milyen módszerek segíthetnek?

  1. Család-, illetve párterápia:
    A családterápia érdeklődésének középpontjában a személyen belüli jelenségek megfigyelése helyett a személyek közötti kapcsolati összefüggések állnak. A családterápia ezáltal az egyéni problémák helyett inkább a család egészének együttes működésére összpontosít. Az egyes tüneteket a teljes családot figyelve próbálja megérteni, s a nehézséget is az egész család (mint társas kapcsolatok rendszere) megsegítésével, módosításával igyekszik megoldani. Ritkán foglalkozik az egyénekkel külön, az üléseken olykor több generáció is jelen van. Két családterapeuta, optimális esetben mindkét nemet képviseltetve, foglalkozik a családokkal, párokkal. A terápiába minél nagyobb létszámban hívják be a családot, hogy mindenkit meg tudjanak ismerni és közösen együttműködve dolgozhassanak a terápiában. 
  2. Erőszakmentes kommunikáció:
    Az erőszakmentes kommunikáció vagy együttműködő kommunikáció (EMK) Marshall Rosenberg amerikai pszichiáter/pszichológus által kifejlesztett módszer, amelynek célja, hogy az emberek nagyobb együttérzéssel és világosabban (kevesebb félreértéssel) tudjanak kommunikálni egymással. Az EMK-nak két fókusza van: az egyik az empátia, vagyis a másikra való együttérző odafigyelés, a másik az őszinte önkifejezés: oly módon, hogy az a másikat lehetőleg együttérző odafigyelésre indítsa. A EMK-nak négy fő alkotóeleme van: a megfigyelés, az érzés, a szükséglet és a kérés. Az EMK-zsargonban az erőszakmentes kommunikációt szokás zsiráfnyelvnek is nevezni, szembeállítva a hétköznapokban csaknem mindenki által használt sakálnyelvvel. Az EMK-nak mint módszernek lényeges aspektusa, hogy alkalmazásának nem feltétele, hogy a kommunikációs partner is tudjon és/vagy akarjon erőszakmentesen kommunikálni.
  3. Családállítás:
    Bert Hellinger felfigyelt arra, hogy testi-lelki bajaink kialakulását nem lehet csak a saját életünk eseményei alapján megérteni. Úgy tűnik, mintha sorsunk elválaszthatatlanul összefonódna a kibővített családunk tagjainak sorsával. Mintha lenne egy közös családi lélek, egy olyan energiamező, amelyben mindenki benne foglaltatik, aki csak a kiterjedt családhoz, az ún. klánhoz tartozik, akár tudunk a létezéséről, akár nem. A tagokból összeállt új egészt Hellinger „családi léleknek”, Albrecht Mahr „mindentudó mezőnek” nevezi. A családállítás irodalmában mindkét elnevezéssel találkozhatunk. A tagokból összeállt új egész, mint minden rendszer, több mint részeinek összege, és megvannak a maga működési mechanizmusai. Ebbe a nagy egészbe ágyazódik bele az egyes ember élete, és sokszor oly módon irányítja azt, hogy az illető arról nem is tud.
  4. Kineziológia:
    Egyéni oldásokban lehetőségünk van rátekinteni, hogy hogyan hozzuk létre mi a problémát. Nagyon hatékony lehet, ha a konfliktusban résztvevők mindegyike kér oldást a problémára. Így kiküszöbölhetik azoknak a múltból hozott negatív érzelmi stresszeknek a hatását, amelyek rombolóan hatnak a kapcsolat működésére. Ha a konfliktusban érdekelt felek készen állnak rá, akkor páros oldás is végezhető, amikor a pár egy közös célon dolgozik. Több sikeres kapcsolat rendező oldással a  hátam mögött mondhatom, hogy hatékony segítség lehet a kineziológia is a konfliktus kezelésben.

Mi tehát a teendőnk?

  1. Vegyük észre, ha sok  a konfliktus, és emiatt önmagunkban vagy párunkban nő a feszültség.
  2. Használjunk olyan kommunikációs technikákat, amelyek az értő figyelem felé vezetnek minket.
  3. Ha nem rendeződik a feszültség merjünk külső segítséget kérni.

Hiszem, hogy sok házasság megmenthető, sőt jobbá válhat, mint valaha volt, ha hajlandóak vagyunk tenni érte.