Miért fontos a gyengéd oldás a One Brain kineziológiában?

Ebben a cikkemben a tanítványaimnak szeretnék némi háttérinformációt adni egy fontos szakmai kérdésről. Akit a szakmai finomságok nem annyira érdekelnek, az nyugodtan keressen más, népszerűbb olvasnivalót a blogban.

 

Mit jelent a gyengédség?

Bevallom vesszőparipám, hogy kedvenc kineziológiai módszerem alapelveiről beszéljek. Ez az a filozófia, ami miatt olyannyira szeretem és különlegesnek tartom ezt a módszert. Az alapelveket egyszer már összefoglaltam itt.

Ez alkalommal a gyengédségről szeretnék egy kicsit bővebben írni.

Ha megnézed az értelmező szótárt, valami ilyesmit találsz a gyengédségről:

„Kedves, nyájas, (barátságos), jámbor, nem zord vagy erőszakos.
A külvilágban gyengéd tiszteletünk szelíd érintést, ölelést, vagy életünk szereplői és eseményei iránt szelíd magatartást eredményez.”

Ha kliensünk hajlandó a gyengéd oldásra, akkor szó szerint magához öleli az ügyét szelíden, elnézően néz arra az önmagára, amelyik “problémát okoz” a számára. Így megbocsátva önmagának könnyebben túl is lép az ügyön, könnyedén változtat.

“Miért fontos a gyengéd oldás a One Brain kineziológiában?” bővebben

Oldható-e kineziológiai módszerekkel egy hiperaktív kisgyerek?

Nemrégiben az egyik tanítványom szembesült az alábbi problémával:

“A kérdésem az lenne, hogy egy ismerősöm 8 éves kisfia születéskor sérült, normális iskolába jár, viszont figyelemzavaros és a barátnőm szerint hiperaktívnak titulálták. Jár fejlesztő tornákra és fejlesztő foglalkozásokra. Megkeresett, hogy megpróbálnánk e együtt a one brain módszert. Ebben az esetben is (bár a kisfiút nem ismerem) a gyermekkel próbáljuk meg az oldást? Ha túlzottan figyelemzavaros akkor hogy kivitelezhető az 1-1,5 órát is igénybevevő oldás? Ennyi évesen lehet még anyán keresztül oldani ha nem együttműködő a gyermek? Vagy akkor anya-ügyet kell keresni?”

Az ő kérdéseire olvashatjátok a választ a blogbejegyzésben.

Vigyázat! nehezebb, szakmai tartalom!

Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszolhassam, még másik 3 kérdést is tisztáznunk kell.

  1. Tesztelhető-e a gyermek?

    A kineziológia egyik fő jellemzője, hogy a probléma beazonosításához, a korrekciók megtalálásához, a blokkok oldódásának igazolásához izomtesztelésre van szükségünk. Ennek alapvető feltétele, hogy valaki akratlagosan tartani tudja a karját, lábát, fejét vagy a törzsét egy bizonyos pozícióban. Egy gyermek akkor oldható, ha ezt kérésre hajlandó és képes megtenni.
  2. Akarja-e  a gyermek az oldást?
    Az együttműködés hiánya sokszor abban gyökerezik, hogy a gyermek nem akarja az oldást. Igazából neki az adott helyzet nem jelent problémát. Amit a szülő nehézségnek érez, azt a gyerek könnydén kezeli a maga módján. Ilyen esetben inkább a szülőnek kell(ene) oldásra jönni. Erről még alább fogunk többet is beszélni.
  3. Soha nem a tünetet oldjuk!
    A kineziológia soha nem a tünetekre koncentrál, hanem a stressz oldására. Tehát, ha valaki a hiperaktivitás miatt keres fel bennünket, akkor azt kell feltárnunk, hogy hogyan okoz ez az állapot stresszt a számára. Esetleg milyen stresszek erősítik fel a tüneteit. Ezeket a stresszeket oldjuk, ami akár a tünetek enyhüléséhez is vezethet, de soha nem közvetlenül a tünetek elmulasztása a cél. Ez orvosi vagy pszichoterápiás feladat lehet.

“Oldható-e kineziológiai módszerekkel egy hiperaktív kisgyerek?” bővebben

Hogyan dolgozz kineziológusként sikeresen gyerekekkel?

Sokan szeretnek gyerekekkel dolgozni, és sokan félnek is tőle. Ebben az élő videóban 5 olyan titkot osztok meg veletek, amelyeket évek óta sikeresen használok a gyerekek oldásánál.

 

Milyen szinten vagy tudatos? – avagy a kineziológiai oldás szintjei

Nemrégiben egy olyan kliens keresett fel, aki láthatóan nagyon kevéssé volt tudatában a saját problémájának a tudatos szinten. Eredetileg azért jött, hogy kiskamasz fiát hogyan tudná támogatni abban, hogy könnnyebben boldoguljon a kapcsolatokban, főleg, hogy jobban megértsék egymást a kishúgával.
Ám bármennyire igyekeztem kérdésekkel feltárni, hogy számára mi okozza a gondot a helyzetben, csak körtönfalazást, mellébeszélést, az elkerülés és a tagadás legkülönbözőbb válfajait tapasztaltam meg. Tehát a kliens tudatos szintű tudatosságát nem nagyon sikerült első körben növelnem:)
Így aztán a testhez fordultunk segítségért. A gyengéd oldásnál nagyon hamar felmerült a közel tíz éve lazajlott válás, és ahogy erről beszélni kezdtünk, a kliensem szinte azonnal zokogásban tört ki. Így aztán tudatosodott is benne, hogy az az ügy (a válás), amit ő régen lezártnak hitt, bizony még erősen munkál benne.
Aztán a korrekcióknál előkerültek a motivációs kártyák. Ezek sajátossága, hogy a kártyákat használva ki kell mondanunk fennhangon, hogy hogyan érzünk, és mire vágyunk az adott helyzetben. A tudatosság tudatos szintjén kliensem kevéssé tudott kapcsolódni a kártyák szövegéhez, hiszen a sok eltagadott érzelmi fájdalom megakadályozta ezt. Ám a tudatalatti és a testi szint elkezdte a régi érzéseket elengedni. Ahogy az érzelmi állapotot kezdte mondani most nem sírni, hanem nevetni kezdett. Hiába próbálta fegyelmezni magát, a nevetés csak jött, és jött, és jött. Én örültem ennek, mert ismét csak tudatosodott benne, hogy korántsem tudja annyira uralni az érzéseit, mint amennyire ezt hitte magáról.

Milyen szinteken is zajlik tehát egy kineziológia oldás?

Amikor oldásra érkezik egy kliens, akkor általában a problémájának a tudatos részéről kezd mesélni. Arról, amit tapasztal, ami nehézséget okoz, amivel nap mint nap küszködik. 
Ez a tudatosság nagyon sokszor még csak nem is önmagáról szól, hanem a munkahelyen tapasztalt konfliktusokról, a férj aggressziójáról, a feleség hisztériáiról, a gyerek kezelhetetlenségéről vagy éppen az anyós idegesítő “mindentudásáról”.

A kineziológiai oldás célja minden esetben a tudatosság növelése

A kineziológiai oldás viszonylag korai szakaszában elkerülhetetlenül meg kell tapasztalnod az izomtesztelést. A kineziológus, ha igazán jó szakember, akkor megmutatja neked, hogy hogyan reagál a tested, az izom a téged ért stresszre, és hogyan reagál arra, amikor minden rendben van, sőt örömteli, pozitív tapasztalatok érnek. Ezzel már önmagában növeli a tudatosságodat a tested jelzései iránt. Aztán megvizsgál bizonyos alapvető egyensúlyokat, amelyeknél szintén növekedhet a tested iránti érzékenységed, amennyiben megfigyeled a változásokat, amelyeket a testedben, energiaszintedben tapasztalsz a kiegyensúlyozás hatására.
Ezután egy beszélgetés során növelitek a tudatos szint tudatosságát a problémád kapcsán. Itt a cél rátalálni arra, hogy hogyan okoz számodra ez a helyzet nehézséget. Mi az, ami a TE problémád? Mi az a rekció, amit a munkahelyre, az anyósra, a férjedre, feleségedre, gyerekedre adsz? Hogyan érzed magad ezekben a helyzetekben? Mit várnál el magadtól? Mi az, amit elvárnak tőled? Mi az, amit te elvárnál a munkahelyedtől, a férjedtől, a feleségedtől, az anyósodtól, a gyeredkedtől?
Amikor tudatosan sikerült megfogalmaznod az ügyedet, akkor a test tudatosságához, az izomteszteléshez fordulunk, hogy lássuk, valóban okoz-e stresszt az általad megfogalmazott probléma.
Az oldás során megvizsgáljuk az ügyedhez tartozó tudatalatti komponenseket is: Hajlandó vagy-e gyengéden kapcsolódni az ügyedhez? Hajlandó vagy-e az ügy oldódásából fakadó előnyöket, hasznokat elfogadni? Milyen érzelmi és testi blokkok gátolják, hogy a hozzáállásodon pozitív módon változtass?
A testi szint tudatosságát nagymértékben segíti az izmok tesztelése. Láthatjuk így testünk reakcióját az ügyünkre, és azt is, ahogy az oldás végén, a stressz oldódásával visszanyeri erejét.

Minden előkerülő információt igyekszünk a tudatos szinten is tudatosítani, hogy kliensünk egyre szélesebb érzékeléssel és nagyobb tudatossággal keresse a választ az ügyére.

A nagyobb tudatosság haszna

Minél tudatosabb vagy az ügyedben, annál tágasabb perspektívából láthatsz rá. Kinyílnak a lehetőségek, megszűnik a tehetelenség érzés, újra visszanyerheted legfontosabb emberi képességeid egyikét: a választás hatalmát.
Két dolgot ne feledj:
  1. A probléma soha nem a probléma, a probléma mindig az, ahogy érzünk a problémánk iránt.
  2. Nem abban van választásod, hogy milyen helyzetet hoz eléd az élet, hanem abban, hogy hogyan válaszolod meg ezeket a helyzeteket, hogyan viselkedsz benne.
Ha szeretnél nagyobb tudatosságot az ügyeid megoldásához, jelentkezz be kineziológiai oldásra elérhetőségeimen.
Ha szeretnéd megtanulni, hogyan kell segíteni mások tudatosságának a növelésében, gyere, és tanuld meg a kineziológiát! A tanfolyamok időpontjait itt találod meg.
Több információ kellene? Iratkozz fel hírlevelemre!

3 gyakori kifogás a kinez tanulás abbahagyására

Mindig fáj a szívünk Zsuzsival, amikor egy-egy tehetséges hallgatónk különféle indokok és nehézségek miatt abbahagyja a kineziológiai képzést. Nekik (is) szól most ez a bejegyzés, hogy könnyebben átgondolhassák döntésüket, és további kitűnő segítőkkel gazdagodhasson a magyar One Brain közösség.

A kineziológia, ezen belül is a One Brain módszer, tanulása hosszú és fárasztó út lehet. Ezt az is jól mutatja, hogy egy kezdő 8-10 fős csoportból jó, ha 1-2 ember eljut odáig, hogy konzultáns facilitátor, azaz hivatásos segítő legyen belőle. (A képzési út részleteiről itt olvashatsz)

Néhányan – szerencsére ez a kisebbség – levizsgáznak az első 3 szint után, majd praktizálni kezdenek, anélkül, hogy valaha is folytatnák a tanulást.
Mások a 6-os szint után érzik úgy, hogy most már elég a tanulásból.
Míg a hallgatók egy jelentős része a célegyenesben, a 10-es tanfolyam után adja fel, hogy megvalósítsa álmait.

Pedig ekkorra már rengeteg időt, energiát, pénzt belefektettek abba, hogy ezt a csodálatos segítő módszert megtanulják, és már csak a koronát kellene feltenniük az addigi munkájukra. És bizony itt is, mint minden szakmánál, fontos, hogy jól képzett szakemberek foglalkozzanak kineziológusként a hozzájuk fordulókkal. Azt hiszem egyikünk sem szeretné, ha olyan orvos műtené, aki csak 2 esetleg 5 félévet végzett el az orvosi egyetm 12 félévéből. Vagy nem akarnánk olyan buszra szállni, ahol a sofőr ugyan nem szerzett jogosítványt, de azért vett egy pár órát vezetésből. Pedig a mi felelősségünk is ugyanakkora, mint az övék!

Neked szól ez a cikk, ha te is elbizonytalanodtál az út során, hogy érdemes-e folytatnod. Ha szeretnél néhány szempontot kapni ahhoz, hogy át tudd gondolni: valóban megéri-e számodra a folytatás?

Nézzük meg először, hogy ki milyen indokokkal hagyja abba leggyakrabban a tanulást!

  1. Még nem sajátítottam el az előző anyagot sem alaposan. Gyakorolnom kell, mielőtt folytatnám.
    Nagyon tiszteletre méltóan hangzik ez az ok, hiszen csodálatos dolog, hogy szeretnénk valamit alaposan tudni. Ám azt is jó figyelembe venni, hogy minden tanfolyamon gyakoroljuk a régebbi korrekciókat is, sőt kérdezésre is lehetőség van. Legtöbb esetben a következő tanfolyam éppenséggel inspirációt adhat a folytatáshoz, lendületet a gyakorláshoz. A legnagyobb gond azonban azzal lehet, hogyha eddig nem használtad ki a tanfolyamok közötti időt a gyakorlásra, félő, hogy ezután is csak vágyálom marad.
  2. Ez nekem túl bonyolult!
    Sokan érzik így, amikor az első tanfolyamok nagyon frappáns, hatékony és viszonylag egyszerűen kivitelezhető korrekciói után jönnek a többlépéses, finomabb energetikai eltéréseket is korrigálni tudó korrekciók. Szerencsére ezek a korrekciók is elsajátíthatók egy kis gyakorlással. Jól esik hallani, amikor 1-1 gyakorló nap után valaki felkiált a reaktív gyakorlásánál: “Ez ilyen egyszerű?!” “Ez ‘csak’ ennyi?!”
  3. Nincs pénzem a folytatásra…
    Amikor felnőttként a saját időnk, energiánk rovására tanulunk, akkor bizony nem mindig könnyű ekkora összegeket áldozni valamire, aminek még nem is látjuk világosan a hasznát. Mégis sok esetben láttam, hogy amikor valaki igazán elszántan akarta a folytatást, akkor valamilen különös módon összejött a tanfolyam ára is. Azt sem tartom ördögtől valónak, hogy születésnapunkra, névnapunkra, Karácsonyra azt kérjük szeretteinktől, hogy támogassák tanulmányainkat.
A felsorolt okok valamennyien külső okok, amelyek akár valósak is lehetnek, ám jó tudatában lenni annak, hogy a döntéseinket soha nem külső, hanem belső okok határozzák meg. Most, hogy végigvettük ezeket a látszólag elkerülhetetlen, akár nagyon is érthető külső körülményeket, nézzük meg, hogy milyen belső szempontokat vizsgálhatunk meg ahhoz, hogy meghozzuk a számunkra helyes döntést.

Mit vizsgálj meg, hogy megalapozottan tudj dönteni?

  1. Miért akartad anank idején elkezdeni a kineziológia tanulását? Mi volt az álmod, mi volt a célod vele? Vajon megváltoztak-e az álmaid azóta? Ha kapcsolódni tudsz az akkori álmodhoz, akkor rájöhetsz, hogy talán csak néhány lépés választ el attól, hogy megvalósítsd. Persze az is lehetséges, hogy már mást szeretnél az életedbe. Néha megváltozik menetközben az érdeklődésünk. Ha ez így van, mondj hálát magadban mindazért, amit eddig megtanultál, és ezzel a magasabb energiával lépj tovább.
  2. Érdekel-e most még az, amit a kineziológiában tanulsz? Ha igen, akkor érdemes folytatni a tanulmányaidat, sőt annyira elmélyülni benne, hogy tisztán lásd az egyes oldási lépések értelmét, vagy a korrekciók folyamatát. Ha már nincs ott az érdeklődésed, akkor lépj tovább affelé, ami most vonz, amire most vagy ráhangolódva.
  3. Mi az előnye annak, ha folytatod a tanulást? Sorolj fel minél több előnyt, ami abból származik, hogy folytatod a tanulást. legalább 6-8 dolog legyen a listádon első körben. Aztán képzeld is el, ahogy ezek az előnyök életr kelnek. Hogy éreznéd magad ettől?
  4. Mi az előnye annak, ha abbahagyod a tanulást? Itt is sorolj fel 6-8 előnyt, és képzeld el, hogy ennek megvalósulása milyen érzés lenne számodra. Így jobban láthatod, hogy inkább a tanulás abbahagyása vagy a folytatása felé billen-e a mérleg nyelve?
  5.  Tedd fel a kérdést magadnak: Melyik út visz közelebb életcélom megvalósításához? Ha abbahagyom a tanulást vagy ha folytatom a megkezdett utat? Aztán hunyd le szemedet, csendesítsd el gondolataidat néhány percre, és figyelj a belső hangod válaszára.
Remélem, tudtam neked segíteni abban, hogy átgondolva sokféle szempontot a döntésed meghozatalához. Hiszen életutunkhoz hozzátartozik a munkánk is, márpedig sokkal több betegség forrása lehet az, ha nem a nekünk való hivatásban dolgozunk, mint azt bármalyikünk feltételezné.