Hogyan találjuk meg a kliens problémája mögött az ügyet?

A tanítás során a hallgatók számára az egyik legnehezebben megérthető, megtanulható rész, hogy hogyan találjuk meg a kliensünk ügyét, amikor eljön hozzánk, és mesélni kezd arról az élethelyzetről, ami éppen a gondjait okozza. Sokszor valóban nem könnyű a rengeteg érzelem aló kihámozni azt a részt, amin a kliensünk akar, tud és hajlandó is változtatni. Ebben a cikkeemben ehhez szeretnék támogatást adni.

“A probléma sohasem a probléma,
hanem az, ahogy érzünk a problémánk iránt.”
Gordon Stokes

Miért ügy és miért nem cél?

A One Brain módszer érzelmi stresszek oldásával foglalkozik. Ez azt jelenti, hogy nem célban, hanem folyamatban gondolkodunk. Azaz abban szeretnénk segíteni a klienseinket, hogy meglássák mi lehet a következő lépésük a problémájukkal kapcsolatosan. Emiatt nem azt keressük, hogy az adott probléma kapcsán mi lehetne a cél, hiszen sokszor olyan erős negatív érzések kapcsolódnak ahhoz a helyzethez, kapcsolathoz, amiben vannak, hogy még az oldás elején néha azt is képtelenek meglátni, hogy egyáltalán lehetséges-e a javulás az adott szituációban. Emiatt mi inkább a probléma olyan specifikus meghatározására törekszünk, amiről el tudja képzelni, hogy hatalma lehet a változtatásra.

Az ügy megfogalmazásának kritériumai

  • Legyen specifikus: Néha a klienseink éppen a nagy stressz ,miatt hajlamosak általánosságokban megfogalmazni az ügyüket. Ilyenkor feltáró kérdésekkel segítjük őket, hogy minél konkrétabban, specifikusabban meg tudják határozni az a helyzetet, problémát, ami számukra a stresszt okozza. A feltáró kérdések olyan típusú kérdések, amelyekre nem lehet igen/nem kérdéssel válaszolni. Tehát kérdőszavakat használunk bennük. (Mit, mikor, hogyan, hányszor, kivel, mivel, stb.)
  • Legyen “saját”: szintén gyakori, hogy a kliensek a stressz miatt nem önmagukról beszélnek, hanem valaki másról, aki számukra a stresszt okozza. Ilyenkor fontos, hogy a kérdéseinkkel a klienseinket visszazökkentsük a saját felelősségükhöz, hiszen másokon nem áll módunkban változtatni. Jó kérdés lehet ezekben az esetekben az, hogy hogy érzed magad, amikor ez történik? Mit teszel, amikor ezt a problémát tapasztalod az illetővel kapcsolatban? Hiszen, ami történik, ahogy a másik viselkedik az nem az én felelősségem, de ahogyan erre reagálok érzelmileg, vagy amit ennek hatására teszek, az bizony már az én dolgom. Ráadásul, ha változtatok ezen, könnyen lehet, hogy az egész helyzet megváltozik.
  • Nem kell, hogy pozitív legyen: erről fentebb írtam már. Sokan ott nehezítik meg a dolgukat, hogy minden áron pozitív mondatot akarnak kicsikarni a kliensből. Néha sikerül a kliensnek már az elején átfókuszálni arra, hogy mit is szeretne az ügyében tapasztalni, néha pedig csak azt tudja mondani pl., hogy “gyomoridegem van, ha a gyerekem 15 perccel később jön meg az iskolából”. Vagy: “nem szólok hozzá a páromhoz három napig, ha este nem mosogat el”. Ezek egyáltalán nem pozitív dolgok, ám a problémát pontosan kifejezik.
  • A jól megfogalmazott ügy kimondásakor a jelzőizom enged: ez egy fontos ellenőrzési lehetőség a számunkra: amikor a kliens kimondja az ügyét, akkor teszteljük a jelzőizmot, aminek egyértelműen engednie kell. Ezt minden tesztelési pozícióban megismételjük. Ha bárhol nem egyértelmű az engedés: a kliensnek újra kell fogalmaznia az ügyet.

Két gyakori hiba az ügy megfogalmazásánál

  1. Túlságosan tág az ügy megfogalmazása: Ahelyett, hogy a specifikusság felé mennénk, megmaradunk a kliens által hozott általános megfogalmazásnál. Például, ha kliensünk azzal érkezik, hogy nincs önbizalma, akkor feltáró kérdésekkel pontosítjuk ezt: Milyen területen nincs önbizalmad? Pontosan hol tapasztalod meg éppen most az életedben ezt az önbizalom hiányt? Miben akadályoz az önbizalom hiánya? honnan tudnád, hogy elegendő az önbizalom, amivel rendelkezel? stb. Néha azt is lehet látni, hogy maga a segítő viszi el a problémát az általánosság felé: például a kliens azzal jön, hogy nem meri elvállalni a munkahelyén a felkínált vezetői pozíciót, mert nem bízik abban, hogy ezt a családja mellett hatékonyan tudná ellátni. A segítő pedig azt kérdezi, hogy: “más területeken is tapasztaltál már ilyen problémákat?” Ezzel az általánosítás síkjára tereli a kliens által viszonylag specifikusan megfogalmazott problémát. A nehézség egy nem kellően specifikus üggyel kapcsolatosan az, hogy az egész oldás kissé fókuszálatlan lesz sok kitérővel, lehetséges mellékvágánnyal, ami időben is igencsak megnyújthatja az oldást.
  2. Túlságosan sokáig tart az ügy “boncolgatása” az oldás elején: Főleg a kezdők esetében látható, hogy – helyesen – nagyon igyekeznek specifikussá tenni az ügyet. És amikor ráéreznek a feltáró kérdésekben rejlő kapcsolódási lehetőségekre, újabb és újabb rétegeket hoznak elő a beszélgetés során. Olyannyira, hogy az oldásra már szinte nem is marad idő. Fontos lehet, hogy időről időre foglaljuk össze, amit a kliensünktől hallottunk, és ha körvonalazódott egy többé-kevésbé megfelelőnek tűnő mondat, ellenőrizzük azt izom teszteléssel. Ha az izom elenged, és kapunk engedélyt, hogy az adott üggyel dolgozzunk, akkor már kezdődhet is az oldás. Nem kell aggódnunk azon, hogy valamit figyelmen kívül hagyunk, hiszen az ügy több rétegben jön fel, pontosodik az oldás során. Sőt a “valódi ügy” csak a korregresszióban fog előkerülni.

Ha szeretnél megismerkedni ennek a csodálatos módszernek az alapjaival, akkor 2019. május 2-ig jelentkezhetsz a One Brain 1-2. szintjére a jelentkezes@chironstudio.hu email címen. Szeretettel várlak: Simon Kata

Te még oldasz is, vagy csak tanitasz már?

Megint csak egy gyakori kérdésre keresem a választ. Sokszor azok kérdezik ezt meg, akik oldásra jönnének, de hallgatóm is tette már fel a fenti kérdést nekem.

A rövid válaszom erre a kérdésre az, hogy mind a kettőt nagyon szeretem csinálni. Más oldalamat mozgatja meg, amikor valakinek a speciális problémájára keressük a válaszokat egy oldás keretében. És egészen másfajta energiával dolgozom, amikor a szakmai tapasztalataimat adom tovább az új segítő generációknak.

Írtam már magamról személyes vonatkozásokban itt. Ezúttal azonban a szakmai életem egy aspaktusát szeretném megosztani.

“Aki tudja csinálja, aki nem tudja tanítja…”

Tartja a régi mondás.

Szerintem ez egy tévhit. Vagy legalábbis közhely, amiben talán van valami, de nem mindenkire vagy nem minden helyzetre vonatkozik.

Ezzel az igazsággal megy szembe az, amit a munkámban teszek. Én abban hiszek, hogy a legjobban az tud tanítani valamit, aki maga is aktívan csinálja az adott dolgot.

Különben nem tudja, hogy milyen problémákkal szembesül a gyakorlatban az, aki mondjuk a kineziológia esetében elkezd kliensekkel dolgozni.

Ezért én nem hagytam abba az oldásokat akkor sem, ha ma már a tanítás, a csoportokkal való munka egy jelentős szeletet foglal el a szakmai életemből.

“Te még oldasz is, vagy csak tanitasz már?” bővebben

Kódjaink megfejtése – avagy tényleg olyanok vagyunk, mint amilyenneklátszunk?

Ezen a hétvégén családias hangulatban ismerkedtünk önmagunkkal.

Nézz már a tükörbe! - hallottuk sokszor, amikor arra próbáltak rávenni minket, hogy lássuk tisztábban a saját szerepünket egy-egy ügyben.

Arcunk, testünk szerkezetei sok mindent elárulnak rólunk:

?Mi a természetes, "normális" viselkedés számunkra?

?Mit várunk el magunktól és másoktól ez alapján?

?Milyen képességekkel rendelkezünk?

?Mi okozza a konflitusainkat?

És a legfontosabb: Ha felismerjük magunkat a tükörben, akkor meglátjatjuk, hogy mások eltérő viselkedése hogyan okoz számunkra stresszt.

Ha pedig felismerjük, hogy stresszben vagyunk, akkor oldva a stresszt, rájöhetünk, hogyan kommunikálhatunk másképp, hatékonyabban az illetővel?

Ezek az eszközök éppúgy hatásosak a mindennapi életünkben, a napi konfliktusaink megoldásában, mint oldásainkban.

Az oldásokban óriási segítséget tudunk nyújtani klienseinknek abban, hogy nyíltan és szeretettel tudják kommunikálni a saját igazságukat, meghallják és megértsék a másik igazságát és merjenek a mindenki számára legjobbra hangolódni.

Ez a csapat nagy örömmel és lelkesedéssel vett részt ebben a munkában. Gyengéden, ráhangolódva és elkötelezetten dolgozott, hogy továbbhaladjon a segítővé válás irányában.

Gratulálok Lányok, és köszönöm azt a szép adventi enrgiát, ami létrehoztunk!

3 gyakori kifogás a kinez tanulás abbahagyására

Mindig fáj a szívünk Zsuzsival, amikor egy-egy tehetséges hallgatónk különféle indokok és nehézségek miatt abbahagyja a kineziológiai képzést. Nekik (is) szól most ez a bejegyzés, hogy könnyebben átgondolhassák döntésüket, és további kitűnő segítőkkel gazdagodhasson a magyar One Brain közösség.

A kineziológia, ezen belül is a One Brain módszer, tanulása hosszú és fárasztó út lehet. Ezt az is jól mutatja, hogy egy kezdő 8-10 fős csoportból jó, ha 1-2 ember eljut odáig, hogy konzultáns facilitátor, azaz hivatásos segítő legyen belőle. (A képzési út részleteiről itt olvashatsz)

Néhányan – szerencsére ez a kisebbség – levizsgáznak az első 3 szint után, majd praktizálni kezdenek, anélkül, hogy valaha is folytatnák a tanulást.
Mások a 6-os szint után érzik úgy, hogy most már elég a tanulásból.
Míg a hallgatók egy jelentős része a célegyenesben, a 10-es tanfolyam után adja fel, hogy megvalósítsa álmait.

Pedig ekkorra már rengeteg időt, energiát, pénzt belefektettek abba, hogy ezt a csodálatos segítő módszert megtanulják, és már csak a koronát kellene feltenniük az addigi munkájukra. És bizony itt is, mint minden szakmánál, fontos, hogy jól képzett szakemberek foglalkozzanak kineziológusként a hozzájuk fordulókkal. Azt hiszem egyikünk sem szeretné, ha olyan orvos műtené, aki csak 2 esetleg 5 félévet végzett el az orvosi egyetm 12 félévéből. Vagy nem akarnánk olyan buszra szállni, ahol a sofőr ugyan nem szerzett jogosítványt, de azért vett egy pár órát vezetésből. Pedig a mi felelősségünk is ugyanakkora, mint az övék!

Neked szól ez a cikk, ha te is elbizonytalanodtál az út során, hogy érdemes-e folytatnod. Ha szeretnél néhány szempontot kapni ahhoz, hogy át tudd gondolni: valóban megéri-e számodra a folytatás?

Nézzük meg először, hogy ki milyen indokokkal hagyja abba leggyakrabban a tanulást!

  1. Még nem sajátítottam el az előző anyagot sem alaposan. Gyakorolnom kell, mielőtt folytatnám.
    Nagyon tiszteletre méltóan hangzik ez az ok, hiszen csodálatos dolog, hogy szeretnénk valamit alaposan tudni. Ám azt is jó figyelembe venni, hogy minden tanfolyamon gyakoroljuk a régebbi korrekciókat is, sőt kérdezésre is lehetőség van. Legtöbb esetben a következő tanfolyam éppenséggel inspirációt adhat a folytatáshoz, lendületet a gyakorláshoz. A legnagyobb gond azonban azzal lehet, hogyha eddig nem használtad ki a tanfolyamok közötti időt a gyakorlásra, félő, hogy ezután is csak vágyálom marad.
  2. Ez nekem túl bonyolult!
    Sokan érzik így, amikor az első tanfolyamok nagyon frappáns, hatékony és viszonylag egyszerűen kivitelezhető korrekciói után jönnek a többlépéses, finomabb energetikai eltéréseket is korrigálni tudó korrekciók. Szerencsére ezek a korrekciók is elsajátíthatók egy kis gyakorlással. Jól esik hallani, amikor 1-1 gyakorló nap után valaki felkiált a reaktív gyakorlásánál: “Ez ilyen egyszerű?!” “Ez ‘csak’ ennyi?!”
  3. Nincs pénzem a folytatásra…
    Amikor felnőttként a saját időnk, energiánk rovására tanulunk, akkor bizony nem mindig könnyű ekkora összegeket áldozni valamire, aminek még nem is látjuk világosan a hasznát. Mégis sok esetben láttam, hogy amikor valaki igazán elszántan akarta a folytatást, akkor valamilen különös módon összejött a tanfolyam ára is. Azt sem tartom ördögtől valónak, hogy születésnapunkra, névnapunkra, Karácsonyra azt kérjük szeretteinktől, hogy támogassák tanulmányainkat.
A felsorolt okok valamennyien külső okok, amelyek akár valósak is lehetnek, ám jó tudatában lenni annak, hogy a döntéseinket soha nem külső, hanem belső okok határozzák meg. Most, hogy végigvettük ezeket a látszólag elkerülhetetlen, akár nagyon is érthető külső körülményeket, nézzük meg, hogy milyen belső szempontokat vizsgálhatunk meg ahhoz, hogy meghozzuk a számunkra helyes döntést.

Mit vizsgálj meg, hogy megalapozottan tudj dönteni?

  1. Miért akartad anank idején elkezdeni a kineziológia tanulását? Mi volt az álmod, mi volt a célod vele? Vajon megváltoztak-e az álmaid azóta? Ha kapcsolódni tudsz az akkori álmodhoz, akkor rájöhetsz, hogy talán csak néhány lépés választ el attól, hogy megvalósítsd. Persze az is lehetséges, hogy már mást szeretnél az életedbe. Néha megváltozik menetközben az érdeklődésünk. Ha ez így van, mondj hálát magadban mindazért, amit eddig megtanultál, és ezzel a magasabb energiával lépj tovább.
  2. Érdekel-e most még az, amit a kineziológiában tanulsz? Ha igen, akkor érdemes folytatni a tanulmányaidat, sőt annyira elmélyülni benne, hogy tisztán lásd az egyes oldási lépések értelmét, vagy a korrekciók folyamatát. Ha már nincs ott az érdeklődésed, akkor lépj tovább affelé, ami most vonz, amire most vagy ráhangolódva.
  3. Mi az előnye annak, ha folytatod a tanulást? Sorolj fel minél több előnyt, ami abból származik, hogy folytatod a tanulást. legalább 6-8 dolog legyen a listádon első körben. Aztán képzeld is el, ahogy ezek az előnyök életr kelnek. Hogy éreznéd magad ettől?
  4. Mi az előnye annak, ha abbahagyod a tanulást? Itt is sorolj fel 6-8 előnyt, és képzeld el, hogy ennek megvalósulása milyen érzés lenne számodra. Így jobban láthatod, hogy inkább a tanulás abbahagyása vagy a folytatása felé billen-e a mérleg nyelve?
  5.  Tedd fel a kérdést magadnak: Melyik út visz közelebb életcélom megvalósításához? Ha abbahagyom a tanulást vagy ha folytatom a megkezdett utat? Aztán hunyd le szemedet, csendesítsd el gondolataidat néhány percre, és figyelj a belső hangod válaszára.
Remélem, tudtam neked segíteni abban, hogy átgondolva sokféle szempontot a döntésed meghozatalához. Hiszen életutunkhoz hozzátartozik a munkánk is, márpedig sokkal több betegség forrása lehet az, ha nem a nekünk való hivatásban dolgozunk, mint azt bármalyikünk feltételezné.

Tanfolyam után… avagy hogyan tanuljam a kineziológiát otthon?

Sokan állítják, hogy a kineziológiát nem kell tanulni. Hogy elég, ha csupán részt veszel a tanfolyamokon, és végzed az oldásokat.
Ám tudd, hogy hatékonyabb leszel a munkában, gyorsabbak lesznek az oldásaid, jobban látod az összefüggéseket, ha a korrekciók nagy része a “mellényzsebből” előhúzható.
Olyan ez, mint az autóvezetés: hiába van jogosítványod, a vezetést csak akkor fogod igazán elkezdeni élvezni, ha már nem gond az autó kezelése.

Három dolgot mindenképpen tarts szem előtt:

  1. Kis idő is számíthat, hiszen napi 5 perc tanulás 1 hét alatt már 25 percet jelent még akkor is, ha hétvégén pihensz. Egy hónap alatt pedig már több mint másfél óra kineziológia tanulást tudhatsz magad mögött.
  2. Tedd rutinná, építsd be a rendszereid közé a kineziológiával való foglalkozást. Legyenek napi, heti, havi rutinjaid.
  3. A kineziológiára szánt időt rögzítsd előre a naptáradba.

Nézzük a rutinokat: 

  1. Napi rutin: a mindennapokba legegyszerűbb az önsegítő korrekciók begyakorlása. Reggelente kezdheted ezekkel. Vedd végig szisztematikusan őket a jegyzetből. Ha az Alap Egy Agyat végezted, akkor bármelyik korrekció lehet ez. Ha a Haladó Egy Agynál tartasz, akkor az egyszerűbbekből válassz: polarizált egyensúly, összeszűkült koponya korrekció, kloakális energia, szimbólumok, stb. Ha a Szerkezeti idegtannál tartasz, mozgasd meg a 14 fő meridiánhoz tartozó izmokat, így bekapcsolod a meridián rendszeredet is. A Testáramkörök után vagy egy-egy izmot mozgass meg, vagy haladj végig 1-1 izomáramkör izmainak mozgássávján. De bármely szinten is vagy visszanyúlhatsz a régebbi korrekciókhoz is.
  2. Heti rutin: Minden héten jelölj ki egy hosszabb, zavartalan időszakot, amikor elmélyülhetsz az anyagban. Ez lehet akár a hét végén is. Jó, ha legalább 1/2-1 óra rendelkezésedre áll. 2 óra tökéletes! Ilyenkor kezdőként mélyedj el a korrekciók hátterében. Vedd elő a tanfolyami jegyzeteidet, és nézd át, amit azokhoz a korrekciókhoz kapcsolódóan jegyeztél fel, amiket a héten gyakoroltál. Vesd össze a leírtakat a tapasztalataiddal. Hogyan egészítik ki egymást? Te milyen személyes dolgot, megtapasztalást írnál még mellé? Milyen kérdésed merült fel a korrekció kapcsán? Ezeket jegyezd is fel, hogy a következő tanfolyamon megoszthasd a többiekkel, vagy feltehesd a kérdéseidet.

    Gyakorold a tiszta izomáramkört és az előzetes kiegyensúlyozást. Lehet egy családtagon, baráton, barátnőn. Vagy gyakorolj egy-egy összetettebb korrekciót.

  3. Havi rutin: Havi egy alkalommal szentelj egy egész délelőttöt vagy délutánt a kineziológiának. Ilyenkor végezz oldást. Az elején ideális gyakorló partner egy csoporttárs. Később lehet ismerősökön, barátokon gyakorolni. Amikor már magasabb szinteken tartasz, mondjuk a Szerkezeti Idegtannál vagy afelett, akkor akár heti szinten is végezhetsz oldásokat. De kezdőként is jó havi 1-1 oldást végezni, hogy rutint szerezz, lásd, hogy hogyan áll össze a kép.
  4. Az oldások feldolgozása: Ez az egyik leghasznosabb tippem: Minden oldás után nézd át az oldólapot. Mi volt az ügy? Milyen alügyek merültek fel? Mit tett hozzá a Viselkedési Barométer? Milyen korrekciók jöttek fel? Vajon miért pont azok? Mi volt az emlék, ami feljött az oldás korában? Az hogyan kapcsolódott az ügyhöz?
    Nézd át a korrekciókat! Pontosan végezted el vagy valami kimaradt?

    Én magam ebből tanultam a legtöbbet a praxisom elején. Elkezdtem megérteni és felismerni az oldás egyes lépéseinek értelmét. Így egy egészen más szintű tudatossággal kezdhettem dolgoznia  következő oldásban, vagy pontosan tudtam, mit kell megkérdeznem a legközelebbi tanfolyamon.

Oldásaidhoz, tanulásodhoz sok sikert kívánok!
Ha kérdésed van, keress meg bátran az elérhetőségeimen!