Hogyan készítsd fel a gyermeked a kineziológussal való találkozásra?

Sok szülő szeretné a gyermekének megadni a kineziológiai oldás nyújtotta segítséget. Ebben a cikkben arról olvashatsz, hogy mit mondj a gyermekednek, ha kineziológushoz szeretnéd vinni, hogyan készítsd fel őt a találkozásra, hogy a lehető legtöbbet profitálja belőle.

Mióta csak elkezdtem a pályámat, rendszeresen keresnek meg szülők, hogy szeretnék elhozni a gyermeküket kineziológiai oldásra. Mivel a One Braines munka az önmagunkért vállalt felelősségről szól, így nagyon fontos számomra, hogy csak akkor vállalom a gyermekkel való munkát,

  1. ha ő is szeretne velem dolgozni,
  2. és, ha a szülő vállalja, hogy ő is bekapcsolódik szükség esetén az oldási folyamatba. Ez utóbbi azért szükséges, mert a gyermekek még nem rendelkeznek teljesen önálló felelősségtudattal, és az ő problémáik sok esetben csak megjelenítik a szülők elnyomott nehézségeit.

Amikor ezeket a feltételeket elmondom a szülőknek, akkor sokan elcsodálkozva kérdezik, hogy vajon a gyerek el tudja-e dönteni, hogy akar-e oldásra jönni?

Az én tapasztalatom az, hogy igen! Hiszen senki nem szeret szenvedni a problémáitól. Különösen akkor nem, ha segítséget kaphat a megoldásban. És a gyerekek kiváló hatodik érzékkel rendelkeznek ahhoz, hogy “ráharapjanak” a támogatási lehetőségre. Olyannyira, hogy azok a gyerekek, akik már jártak nálam, később gyakran maguk kérik, hogy szeretnének hozzám újra eljönni.

Mégis, mit mondhatnék neki?

… Kérdezik gyakran a szülők, megjegyezve, hogy szinte még ők sem tudnak semmit a kineziológiáról, akkor hogyan tudnák elmagyarázni a gyereknek, hogy miről is kellene dönteni.

Néhány ötlet, hogy mit mondj a gyereknek

  • Ülj le egy kicsit a gyermekeddel, hogy nyugodt körülmények között beszéljetek. Gyakran akkor kerül csak szó a problémákról, amikor egyébként is feszültek vagyunk. Ilyenkor a gyerek még akkor is ellenállással fogadhatja javaslatainkat, ha egyébként segítségre volna szüksége.
  • Mondd el neki higgadt hangnemben, hogy te milyen problémákat látsz a viselkedésében, tanulásában, kapcsolataiban, és ezek hogyan nehezíthetik meg a gyerkőc életét.
  • Mesélj arról, hogy van mód, hogy segítséget kapjon a megoldásban. Mondd el neki azt is, hogy ismersz valakit, aki segíthet neki ebben.
  • Végül kérdezd meg, hogy szeretne-e segítséget kapni. Ha a válasz igen, már kereshetsz is, hogy időpontot egyeztessünk.

Mi van, ha a gyerek nem akar segítséget kapni?

Ez gyakran arra utal, hogy ő nem igazán érzi azt problémának, amit a szülő problémának lát. Ilyenkor nagyon hasznos, ha a szülő jön oldásra, és vele dolgozunk azon, hogy jobban el tudja fogadni a gyermekét olyannak, amilyen. A képességeivel, a nehézségeivel, jó és rossz tulajdonságaival egyaránt.

Mi történik a kineziológusnál – gyereknyelven

Ha a gyermek megkérdez, hogy mi fog történni az oldáson, akkor pedig ezt mondhatod neki: A kineziológus kezelés során az izmok tesztelésén keresztül “beszélget” a testeddel. Majd olyan “játékokat” játszotok, olyan gyakorlatokat végeztek, amelyektől jobban érzed majd magad, így jobban látod, hogy mit kellene ahhoz tenned, hogy a nehézségeid jó irányban változhassanak.

Ha szeretnél többet hallani a kineziológiai módszerek használatáról a mindennapokban, a kineziológia tanulásának lehetőségeiről, ha szeretnél kipróbált stresszoldó tippeket kapni, iratkozz fel hírleveünkre!

Oldható-e kineziológiai módszerekkel egy hiperaktív kisgyerek?

Nemrégiben az egyik tanítványom szembesült az alábbi problémával:

“A kérdésem az lenne, hogy egy ismerősöm 8 éves kisfia születéskor sérült, normális iskolába jár, viszont figyelemzavaros és a barátnőm szerint hiperaktívnak titulálták. Jár fejlesztő tornákra és fejlesztő foglalkozásokra. Megkeresett, hogy megpróbálnánk e együtt a one brain módszert. Ebben az esetben is (bár a kisfiút nem ismerem) a gyermekkel próbáljuk meg az oldást? Ha túlzottan figyelemzavaros akkor hogy kivitelezhető az 1-1,5 órát is igénybevevő oldás? Ennyi évesen lehet még anyán keresztül oldani ha nem együttműködő a gyermek? Vagy akkor anya-ügyet kell keresni?”

Az ő kérdéseire olvashatjátok a választ a blogbejegyzésben.

Vigyázat! nehezebb, szakmai tartalom!

Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszolhassam, még másik 3 kérdést is tisztáznunk kell.

  1. Tesztelhető-e a gyermek?

    A kineziológia egyik fő jellemzője, hogy a probléma beazonosításához, a korrekciók megtalálásához, a blokkok oldódásának igazolásához izomtesztelésre van szükségünk. Ennek alapvető feltétele, hogy valaki akratlagosan tartani tudja a karját, lábát, fejét vagy a törzsét egy bizonyos pozícióban. Egy gyermek akkor oldható, ha ezt kérésre hajlandó és képes megtenni.
  2. Akarja-e  a gyermek az oldást?
    Az együttműködés hiánya sokszor abban gyökerezik, hogy a gyermek nem akarja az oldást. Igazából neki az adott helyzet nem jelent problémát. Amit a szülő nehézségnek érez, azt a gyerek könnydén kezeli a maga módján. Ilyen esetben inkább a szülőnek kell(ene) oldásra jönni. Erről még alább fogunk többet is beszélni.
  3. Soha nem a tünetet oldjuk!
    A kineziológia soha nem a tünetekre koncentrál, hanem a stressz oldására. Tehát, ha valaki a hiperaktivitás miatt keres fel bennünket, akkor azt kell feltárnunk, hogy hogyan okoz ez az állapot stresszt a számára. Esetleg milyen stresszek erősítik fel a tüneteit. Ezeket a stresszeket oldjuk, ami akár a tünetek enyhüléséhez is vezethet, de soha nem közvetlenül a tünetek elmulasztása a cél. Ez orvosi vagy pszichoterápiás feladat lehet.

“Oldható-e kineziológiai módszerekkel egy hiperaktív kisgyerek?” bővebben

Hogyan dolgozz kineziológusként sikeresen gyerekekkel?

Sokan szeretnek gyerekekkel dolgozni, és sokan félnek is tőle. Ebben az élő videóban 5 olyan titkot osztok meg veletek, amelyeket évek óta sikeresen használok a gyerekek oldásánál.

 

Milyenek a gyerekek? – Avagy mit mond el a külső megjelenés a belső tulajdonságokról? 1. rész

Hogyan gondolkodnak?

Fontos ezzel tisztában lennünk, ha szülőként vagy pedagógusként kisgyerekeknek kell információkat átadnunk.

A gyerekeknek a magas homlok mögött rengeteg agysejtjük van, hogy végiggondoljanak valamit. Szeretik, ha részletes képet, magyarázatot kapnak a történésekről, ha nem csak a “lényeget”, a számunkra lényegeset mondjuk el nekik. Jó, ha az egyes logikai lépésekkel is tisztában vannak, lépésről lépésre jutunk el a végeredményig.
A magas homlokon gyakran kiemelkednek a homlokdudorok is a szemek felett. Ez a képzelőerőre utaló világos jel. Tehát a gyerekek azt tudják jól megtanulni, amit el tudunk képzeltetni velük. Ne csupán a száraz tényeket tanítsuk meg, hanem színesen, mesélve, képszerűen elmondva adjuk át az ismereteket, amiket fontosnak tartunk.
Jó néhány gyermeknél nem csak a homlokdudorok, hanem a homlok közepe is gömbölyűnek tűnik. A gyerekek szeretik a maguk eredeti módján kifejezni magukat, a világ látásukat. Ezért nem baj, ha kimennek a vonalból vagy pirosra színezik a lovat, vagy éppen nem olyan sorrendben teszik a helyükre a játékaikat, mint ahogy azt mi elvárnánk.

Hogyan cselekszenek?

A legegyszerűbb válasz: azonnal. Gondolkodás nélkül. Ezért nagyon fontos, hogy nekünk felnőtteknek kell rájuk vigyázni, és elmondani, figyelmeztetni, ha valami veszélyesbe fordulna. De nem kell zokon venni az azonnali cselekvést, és minden mögött a miérteket kutatni. Erre a gyerek, ha gazán őszinte, nem tud válaszolni, mert ha érez egy ingert, minél kisebb, annál inkább gondolkodás nélkül reagál.
Másik oldalról a gyerekeknek igencsak fejlett ráhangolódó képességük van. Ezzel szinte letapogatják a számukra fontos emberek (szülők, tanárok, barátok) elvárásait, és ezeknek megfelelően kezdenek viselkedni. Ezért jól vigyázzunk, hogy mi van a fejünkben arról a gyerekről, akivel nem bpldogulunk.  Küldjünk felé pozitív, megnyugtató képeket, figyeljük meg ítélet nélkül a gyermeket, és koncentráljunk minél inkább a pozitív tulajdonságaira.

Hogyan éreznek?

Nagyon erősen. És ráadásul ezeket az érzelmeket azonnal kifejezésre is juttatják. Azok hatalmas babaszemek! Ugye megvan? Ugye, imádjuk? Hát ez pont arra utal, hogy a gyerekeken rögtön látszik, hogy érzik magukat. Ha fáj valami sírnak, majd 5 perc múlva már nevetnek…
Nagyon erős a belső képlátó képességük is. Néha olyanokat is láthanak amik nekünk felnőtteknek már nem látható. Ezk a belső képek motiválják őket. Sőt ezeket a képeket felhasználhatjuk arra, hogy motiváljuk gyermekeinket. 
Pl. egy esti vacsoránál elhangozhat az alábbi beszélgetés a 4-5 éves Pistike szülei között. A szülők egy előre megbeszélt jelre indítják a beszélgetést. Egymással beszélnek, mintha a gyerek ott sem volna… Persze azért érdemes figyelni, hogy “nő meg” a kicsi füle:)

Anya: A mi Pistikénk már olyan nagy fiú. Egyre okosabb, ügyesebb. Lehet, hogy már nagyon hamarosan nem is kell szólnunk, magától elpakolja a játékait esténként.
Apa: Naná! Remek srác ez a mi Pistink! szerintem már simán meg tudná csinálni!
Anya: Igen, egészen biztos vagyok benne, hogy ez könnyedén menne neki. Már alig várom, hogy azt mondhassam:”Édes Pistikém, olyan büszke vagyok rád, hogy ilyen szépen elpakoltad a játékaidat!”

Figyelem! Lehetséges mellékhatásként, lehet, hogy Pistike azonnal a szobájába megy és pakolni kezd. Természetesen a dícséret ne maradjon el!
Sokkal hatékonyabb ez, mint a gyermek szidása, hibáztatása. Ekkor ugyanis a “lusta” vagy a “rossz” gyerek képét erősítjük benne. Elgondolkodtató, hogy vajon mire motiváljuk ezzel őt?
A folytatásban megtudhatod, hogy hogyan reagálnak ösztönösen a gyerekek a történésekre, milyen fizikai igényikre kell figyelemmel lennünk, és melyek azok a reakciók, amelyek a korukból fakadnak?

E-mail cím:*
Keresztnév:*
Vezetéknév:*
Végeztem One Brain tanfolyamot:

Könyvjánló – “Kineziológia gyerekeknek”

Sokak érdeklődésére tarthat számot Ludwig Koneberg és Gabriele Förder könyve, amely 2013-ban jelent meg a Móra kiadó gondozásában, “Kineziológia gyerekeknek” címmel.

A szerzők elsődlegesen a tanulási nehézségek legyőzésében kívánnak a szülők és gyerekek segítségére lenni. Módszerüket “pedagógiai kineziológiának” nevezik, amely a Brain Gym kineziológiai ág energetikai gyakorlatait összekapcsolja a modern agykutatás eredményeivel, az NLP felismeréseivel és a modern kommunikációelméletek bizonyos elemeivel.

Hasznos és jól alkalmazható leírást ad a könyv a tanulási blokkok felismeréséről és kezeléséről, agyunk működéséről, a stressz tanulást romboló hatásairól, sőt arról is, hogy szülőként hogyan ismerhetjük fel saját, a gyermekünk problémáira adott stresszreakciónkat, és utat mutatnak ezek feloldásához is.

A szerzők szerint lehetnek nyilvánvaló tanulási blokkjai egy gyereknek, amikor például írás-, olvasás, vagy számolási zavarral küzd. Ám lehetnek rejtett tanulási blokkok is, mint az álmodozás, a figyelmetlenség, a hangoskodás, az erőszakosság vagy a túlzott félénkség, betegeskedés. A könyv komplex módon közelíti meg a tanulási problémák, magatartászavarok kialakulását, a környzeti hatásoktól a táplálkozáson keresztül az érzelmi sokk hatásokig.

A gondolkodás szerintük három dimenzióban zajlik, hasonlatosan a test mozgásához. Ilyen módon lehet blokk a jobb és bal agyfélteke együttműködésében, amelyre az összes tanulási zavar mintegy 50%-a vezethető vissza. Gyakori ilyenkor a jobb és bal kezesség valamilyen zavara is.
Lehet blokk a lent-fent irányban is. A “lent” blokkoltságával küzdő gyerekek nagyon okosak, de könnyen elveszítik testi egyensúlyukat, míg a “fent” blokkosoknak kevés az önbizalmuk, és nehezen illeszkednek be a csoportokba. Az “elől” blokkoltak álmodozásukkal tűnnek ki, míg a “hátul” blokkoltak nehezen tudnak kikapcsolni, ami miatt nehézséget okozhat egy-egy helyzetet átfogóan átgondolniuk.

Kineziológusként szívből ajánlom a könyvet valamennyi kollégámnak és szülőtársamnak, mert rendkívül sok hasznos információt tartalmaz közérthető nyelven megfogalmazva, sőt konkrét gyakorlatokat is találunk benne, amelyek megkönnyíthetik gyermekünk tanulását. Hasonló gyakorlatokat tanítunk a gyerekeknek gyerektanfolyamunkon is.

Ha azt tapasztaljuk, hogy a gyakorlatok néhány héten belül nem vezetnek eredményre, érdemes elhozni őt egy “One Brain” módszer szerinti oldásra, ahol kideríthetők és oldhatok a tanulási zavarok okai. Szükség esetén szeretettel várom az érdeklődőket elérhetőségeimen.