Lehet virágzó párkapcsolatod

Sokan vágynak boldog párkapcsolatra.

Némelyikünknél már a kezdeteknél elakad a folyamat, és meg sem találjuk azt, aki igazán hozzánk való lenne.

Néha rátalálunk az igazira, és azt hisszük, innen már örök boldogság és harmónia vár ránk.

Ám nehézségek azonban éppen ott kezdődnek, ahol annak idején a ündérmeség végetértek.

Hogyan oldjuk meg a konfliktusokat?
Hogyan tartsuk fenn az érdeklődést, a szexuális vágyat?
Mit tehetünk, ha a kapcsolat ellaposodását tapasztaljuk?

Erre találhatsz tippeket ebben a videóban.

Hogyan béküljünk ki?

Mostanában az oldásokban nagyon gyakran kerültek elő a kapcsolati problémák.
Másképp gondolkodunk helyzetekről, mások a prioritásaink, és sértettségeinket hosszú ideig magunkban hurcolva várjuk a csodát, hogy egyszercsak a másik “észreveszi magát”, vagy talán, végre, észrevesz minket.
Nem ritkán elhangzik olyan is, hogy évek óta nem beszéltem anyámmal, apámmal, a testvéremmel, nem tartjuk a kapcsolatot.
Elvált házastársak a legegyszerűbb ügyekben sem képesek nyugodtan szóbaállni egymással, mert bekapcsolnak a régi sérelmek, indulatok.
Barátságok szakadnak meg amiatt, hogy képtelenek vagyunk túllépni problémáinkon, és rendezni kapcsolatainkat.
Ugyanakkor tudnunk kell, hogy emberek vagyunk. Lehet rossz napunk, nehéz periódus az életünkben, amikor akaratunkon kívűl is megbánthatjuk a hozzánk közelállókat. És persze emberi természetünkből fakad az is, hogy néha akarattal, bántó szándékkal szúrunk oda valamit.

Mit tehetünk, ha megtörtént a baj?

  1. Vegyük észre, hogy gond van a kapcsolattal!
    A legtöbb ember érzéketlennek mutatkozik a kapcsolati problémák iránt. Esetleg kifogásként használja, hogy a másik sem volt makulátlan az ügyben. Hosszú napok, hetek, hónapok, néha évek vagy évtizedek telhetnek el a sértett hallgatásban, mert senki nem vállalja fel a felelősséget a helyzet rendezéséért. Márpedig, ha rendezni szeretnéd a kapcsolatodat valakivel, ki akarsz békülni, akkor bizony neked kell felvállalni ennek teljes felelősségét.
  2. Keress kapcsolatot a másik féllel. 
    Hívd fel, vagy ha már hosszú ideje megszakadt a kapcsolat írj neki egy emailt, esetleg levelet, amelyben elmondod, hogy fontos számodra, hogy rendeződjön a kapcsolatotok, és szeretnéd, ha elmondaná, hogy mi a gondja, mi az ami bántja.
  3. Hallgasd meg értő figyelemmel!
    Az értő figyelem mibenlétéről és alakalmazásáról itt írtam bővebben. Most csak annyit mondanék, hogy igyekezz minél pontosabban megérteni, amit a másik mond neked, és visszajelzéssel kérj megerősítést, hogy jól értetted-e, hogy min bántódott meg. Ez még akkor is fontos, ha úgy gondolod, hogy nemcsak te hibáztál, hanem ő is, vagy ha a fájdalma egy félreértésen alapult. Derítsd ki, hogy milyen mélységű a másik haragja, fájdalma vagy éppen magánya.
  4. Fejezd ki, hogy sajnálod, hogy ennyi negatív érzést kellett átélnie!
    Fontos, hogy bocsánatkérésed ne csak üres szó legyen. Kérdezd meg azt is, hogy mit tehetnél, hogy jóvá tedd a helyzetet. Csak a tetteid támasztják alá, teszik hitelessé megváltozott hozzáállásodat.
  5. Ha szükséges, többször is menj végig a folyamaton!
    Ha régi, nehéz ügyekkel van dolgunk, akkor nem biztos, hogy egyszeri beszélgetés elég lesz. Gondold csak el: ha mondjuk egy apuka 20 évig nem kereste a lányát, és most szeretné feléleszteni a kapcsolatot, nem valószínű, hogy ehhez egyetlen email elegendő lesz, igaz?

A folyamat akadályai

  1. A büszkeség. Mondhatnánk: az egónk. Mert bizony hajlamosak vagyunk kifogásként használni a saját nem megfelelő viselkedésünkre, hogy a másik sem volt tökéletes. Ő is megbántott, ő sem tett semmit a javulásért! Ám, ha te akarod a változást, akkor bizony neked is kell érte tenned!
  2. A félelem. Félelem attól, hogy visszautasít, hogy dühösen vagy sértetten reagál, hogy megint felébreszti bennünk a fájdalmas emlékeket.
    Ha félünk, vag még nem számoltunk le a saját dühünkkel, fájdalmunkkal, akkor bizony először ezt kell rendezni. Imádkozhatunk, meditálhatunk rajta vagy beszélhetünk egy barátunkkal. Amennyiben a “házilagos módszerek nem segítenek felkereshetünk egy szakembert, elmehetünk kineziológushoz, aki segíthet feloldani negatív érzéseinket.
Ha tehát rendezni szeretnéd egy régi sérelmekkel teli kapcsolatodat, vágj bele bátran.
Kezdd azzal, hogy rendezed saját fájdalmas, zavaros vagy éppen haragos érzéseidet. Ha nem megy egyedül, keress meg bátran, hogy kineziológiai oldással, Bach virág terápiával vagy sprituális tanácsadással segíthesselek a folyamatban.

Kapcsolatok útvesztőjében

Számos kliensemnél, sőt a családomban, baráti körömön belül is látom, hogy sokan elvesznek a kapcsolatok útvesztőjében. Megpróbálnak megfelelni a másik elvárásainak, miközben feladják önmagukat, vagy olyan, sokszor ellentmondó elvárásokkal fordulnak a társuk felé, amit az természeténél fogva képtelen teljesíteni. Olyan, mintha a gyönyörű almát termő almafánktól egyszer csak elkezdenénk azt kívánni, hogy mostantól körtét teremjen, mert mi azt jobban szeretjük.

Mindannyian boldog kapcsolatokra vágyunk. 

Amikor még gyerekek vagyunk, akkor szeretnénk, hogy a szüleinkkel, barátainkkal legyen jó a kapcsolatunk. Később boldog szerelemre, párkapcsolatra éhezünk. Emellett jó lenne, ha olyan munkát találhatnánk, ami örömmel tölt el, elegendő bevételt biztosít, és még a szakmai fejlődésünket is szolgálja.

Ám mindannyiunknak vannak olyan élményei, amikor már fájdalmas csalódás érte az életében. Volt kliensem, akit az esküvő reggelén hagyott el a vőlegénye, egy másik esetben 10 év és két gyerek után szakadt meg a kapcsolat, és végződött válással a házasság.

És van amikor éppen az áhított munkahelyről küldenek el valakit vagy éppen nem minket választanak a felvételi interjúk után.

Sokan bezárkóznak egy-egy csalódás után. Inkább már nem is próbálkoznak újabb kapcsolatok kialakításával, mert félnek a kudarctól, kisebbrendűségi érzésekkel küszködnek.

Önmagunkká válni

“Pedig,  én is vagyok olyan jó, mint más!” – szoktuk mondogatni magunknak. Ám kevesen látjuk be, hogy nem elég jónak lenni, hanem ömagunknak kell lennünk ahhoz, hogy azokat a kapcsolatokat “vonzzuk be”, alakítsuk ki, amelyekre vágyunk. Hiszen legfontosabb kapcsolatunk az önmagunkhoz fűződő kapcsolatunk. Ennek javítása, önmagunk megismerése helyett pedig gyakorta megjátszuk azt, akiről azt gondoljuk, hogy a másik számára elfogadható lenne.

Kapcsolataink siker vagy kudarca egyaránt tanít minket. Megtanít minket arra, hogy kik is vagyunk valójában és milyen kapcsolatban érezzük jól magunkat. Választási lehetőséget ad ahhoz, hogy megtaláljuk azokat az embereket, akik hozzánk valóak. Ehhez a tudáshoz vezetnek el a néha keserű tapasztalatok. Minden egyes boldog vagy éppen nehéz pillanata a kapcsolatainknak közelebb visz annak átéléséhez, hogy kik is vagyunk valójában. Hosszú kapcsolataink csodája, hogy megélhetjük egy kapcsolatban önmagunkat, és megtanulhatjuk társunkat akként szeretni aki ő, és nem akként, akinek mi látni szeretnénk. Ez a fajta látásmód az, ami világosságot teremt bennünk, és csodákat hoz létre az életünkben.
Hát nem lenne felemelő, ha átélhetnénk ezt az örömet? 

Hogyan legyek önmagam?

Sokan felteszik ezt a kérdést. A kulcs önmagam megismerése. Ennek három titka van:
  1. Önmegfigyelés
    Ahhoz, hogy önmagam lehessek tudnom kell, hogy milyen vagyok, hogy reagálok, mit szeretek vagy éppen mi az, amit ki nem állhatok emberekben, ételekben, italokban, filmekben. Miben éreztem jól magam vagy miben feszengtem?

    Nagyszerű eszköze lehet ennek esténként a napunk áttekintése. Még jobb, ha megfigyeléseinket egy naplóban is rögzítjük, mert visszaolvasva bejegyzéseinket, láthatjuk, hogy mik voltak azok amiket pillanatnyi hangulatunk miatt utasítottunk el vagy éppen rajongtunk érte, és mik voltak azok a dolgok, amelyek inkább tartoznak lényegi önmagunkhoz.

    Amikor önmegfigyelésünket végezzük fontos, hogy írjunk listát mindarról, amit mi értéknek tartunk. Mik azok az emberi értékek, amelyek vonzóak a számunkra? Milyen értékek mentén végezzük a munkánkat, éljük mindennapjainkat?

  2. Önelfogadás

    A második lépés az önelfogadás. Amikor elkezdjük megfigyelni magunkat, és őszinték merünk lenni önmagunkkal, rábukkanhatunk olyan tulajdonságainkra, amelyeket szégyellni valónak érzünk. Fontos, hogy ne ítéljük el magunkat miattuk, de ne is kezeljük ezeket megváltoztathatatlan tényként. Egyszerűen vegyük tudomásul, hogy kissé hiperaktívak vagy befelé  fordulóak, türelmetlenek vagy lassúak vagyunk ahhoz képest, amit elvárnánk magunktól.

  3. Önnevelés

    Ebben a fázisban már elkezdhetjük megváltozatatni azt az énképet, amivel már nem akarunk többé azonosulni. Adjunk magunknak megoldandó feladatokat, tűzzünk ki lelki gyakorlatokat. Ha pl. valaki hiperaktív, akkor érdekes gyakorlat lehet, ha napi 5 percre leül, és nem csinál semmit, csak próbál lazítani. Ha valaki túlságosan befelé fordulónak érzi magát, akkor jó, ha napi 1 telefonhívás erejéig beszél 1-1 ismerősével, barátjával, és megoszt vele néhány dolgot a napjából.

    Különösen fontos lehet a türelem. Énképünk nem egy nap alatt alakult ki, nem is egy nap alatt változik meg! Ha a változás nem megy egydül, alakadunk a folyamatban, érdemes jól képzett kineziológus segítségét igénybe venni, hogy oldjuk azokat a régi mintákat, amik gátolják boldogulásunkat.

Értjük egy mást???? – avagy a kommunikációs szakadékok áthidalása 4 lépésben.

A kommunikáció feladata, hogy kapcsolatot teremtsen két különálló létező között. Ennek a kapcsolatteremtésnek úgy az emberi mint az állatvilágban megvan a maga jelrendszere.

Ám csak az emberi kommunikáció sajátossága az, hogy a szóbeli közlendő mást mond, más üzenetet hordoz, mint az úgynevezett metakommunikáció által közvetített érzelmeket is kódoló üzenet.

A végeredmény: zavaros üzenetek és még zavarosabb kapcsolatok.

Nemrégiben egy oldáson került elő egy párkapcsolati ügy, amelyben a hölgy, nevezzük Jolinak, már annyira nem látott kiutat, hogy a váláson törte a fejét. Ám erről egy szót sem szólt a férjének. Azt gondolta, hogy elegendő elmondania, ha benne már “megérett” a helyzet, ha ő már eldöntötte, hogy mit szeretne igazából.

Hogyan is mondhatod el a régen kimondatlan dolgokat?

Először is tudd, hogy a teljes információ egy ügyben az érzések és tények keverékéből áll. Ahhoz, hogy a teljes képet lássuk, mindkét rész tisztázására szükség van.

1. Tisztázd a helyzetet magaddal!

Ehhez fogj egy darab papírt, és írd le az alábbi kérdésekre a válaszokat!
Kinek a gondja valójában, amit érzékelek?
Mit tapasztalok pontosan? Mi az, ami zavar?
Hogyan érzek ebben a helyzetben?
Hogyan szeretném érezni magam, amikor ez a szituáció előkerül?
Mit tehetnék, azért, mit vagyok hajlandó megtenni azért, hogy úgy érezzem magam, ahogy szeretném?

2. Tedd meg, amit elhatároztál!

Adj időt magadnak. Néhány hetet, 1 hónapot, és következetesen tedd meg azokat a dolgokat, amelyeket az 1. pontban elhatároztál. Figyeld meg, hogyan változnak az érzéseid! Figyeld meg, hogy érzéseid változása hogyan hat a kapcsolatodra! Vezess naplót erről. Elég, ha napi 1-2 mondatot leírsz magadnak!

3. Hogyan mondd el a másik félnek a gondodat?

Kérj időpontot attól, akinek el akarod mondani, hogy mi bánt! Lényeges mondanivalódat ne mondd el csakúgy “mellékesen”. Éreztesd a másikkal, hogy itt nem a szokásos zsörtölődésről lesz szó. Beszéljetek meg tehát egy időpontot, és írjátok is be a naptáratokba.
Amikor eljön az időpont, kérd meg párodat, hogy közbeszólás nélkül hallgasson végig.
Mondd el most mindazt, amit problémaként tapasztalsz, amit érzel ezzel kapcsolatban, amit szeretnél érezni és amit hajlandó vagy megtenni.
Kérj visszajelzést! Kérd meg, hogy modja el, mit hallott, mit értett meg mindabból, amit elmondtál neki. Fontos, hogy ne vitassátok meg, hogy jogosak-e az észrevételeid. Hallgasd meg nyugodtan a visszajelzést, köszönd meg a rád szánt időt. Jelezd, hogy te is nyitott vagy arra, hogy meghallgasd, ha valamilyen gondja van.

4. Vedd észre a változásokat!

Néha ez a legnehezebb.
Figyeld az apró jeleket a másik viselkedésének változásában! Írd le ezeket is a naplódba. Jelezd vissza, és köszönd meg, hogy jobban odafigyel a kéréseidre.
Sok sikert kívánok a megvalósításhoz!
Megosztanád tapasztalataidat? Kérdésed van? Beszéljük meg az Érdekel a kineziológia csoportban.

A hosszú párkapcsolat 5 titka

“A házasság nem arra szolgál, hogy kiküszöbölje az élet fájdalmas megpróbáltatásait és veszeteségeit, inkább arra, hogy nagyon alaposan, nagyon emberi módon szembenézzünk és megbirkózzunk velük.” (Mike Mason)

Manapság egyre több a válás, a párkapcsolati krízis. Nehezen kapcsolódunk, nehezen köteleződünk el, miközben a lelkünk legmélyéről vágyunk egy igaz társra. De mégha meg is találjuk, sok esetben hagyjuk kihűlni a lángot, megrettenünk a konfliktusoktól és feladva a küzdelmet kimenekülünk a kapcsolatból. 

Pedig sok gyönyörűséget tartogat számunkra egy hosszú kapcsolat. Belepillantani egy másik ember világába, a szó konkrét és átvitt értelmében levetkőzni előtte, folyamatosan keresni a megoldásokat – ez egy olyan csodája a világnak, amelyet más módon nem tapasztalhatunk meg.

Nézzük meg, melyek azok a titkok, amelyeknek birtokában kell lennünk egy párkapcsolatban?

1. Elkötelezettség:

Amikor mások előtt is, sőt hivatalosan is felvállalom a páromat, amikor kimondom, hogy veled akarom leélni az életemet, akkor tudatosítom a szándékomat: akarom ezt a kapcsolatot az összes konfliktusával, nehézségével és szépségével együtt. Ha probléma van, akkor nem futok el, hanem megoldásokat keresek, beszélni próbálok az ügyeimről, vállalom a felelősséget azért a részért, ami az én részem a gondjainkból.

2. Kiváncsiság: milyen ember a másik

Közhelynek hangzik, hogy mások másmilyenek. Mások a férfiak és mások a nők. És ez igaz is. Ráadásul más családokból jövünk, más neveltetéssel, más szokásokkal. Ám az elvárás egy párkapcsolatban az, hogy értsen meg engem a másik. Pedig a jó irány, ha mindketten megpróbáljuk megérteni egymást és magunkat is. Mit szeretnék ebben a helyzetben? Mit szeretne ő? Így ráhangolódhatunk fokról fokra arra a megoldásra, ami mind a kettőnknek elég jó. A jó megoldás szinte soha nem felúton van. Van, amikor nekem kell többet engedni, van, amikor a páromnak…
Nagyon jó, ha néha belepillantok a párom világába. Megismerem a barátait, a kedvteléseit. És megengedem, hogy ő is velem tartson néha az én társaságomba.

3. Közös értékek

Erre még az ismerkedés szakaszában jó gondolni. Vajon az az ember, aki mindig azon gondolkodik, hogy hogyan kereshetne minél előbb minél több pénzt, vajon mit szól majd az én állandó tanulási vágyamhoz? Vagy, ha én kiskorom óta több gyermekre vágyom, őt viszont idegesítik a gyerekek, beszélni sem hajlandó a témáról, akkor vajon tényleg egymáshoz valók vagyunk-e? Tudjuk-e ezeket a különbségeket hosszú távon kezelni? Ha a válasz nem, akkor az a kapcsolat nem lesz működő képes, mert nem várhatjuk, hogy a másik értékei alapjaiban megváltozzanak. Ilyenkor másik párt jó keresni magunknak, akivel több a közös pont.

4. Nyitottság a másik és önmagunk változásaira

Bármennyire is szeretnénk megszokott sémák szerint kezelni valakit, az nem fog menni. Egy hosszú kapcsolatban szembe kell néznünk azzal, hogy változunk az életünk során. Változik a külsőnk, az érdeklődésünk, a jellemünk. Ahhoz, hogy követni tudjuk egymás változásait, érdeklődéssel kell figyelni egymást és magunkat, megosztani egymással a napi történéseket, a vágyainkat, a terveinket. Egymás barátaivá kell válnunk.

5. Szexuális vonzódás fenntartása partnerünkhöz

Sokan, egy hosszú párkapcsolatban elfelejtik az összebújás, a kézenfogva sétálás, a csókolózás örömeit. Néha már csak az aktus marad vagy még az is kikopik a hétköznapok szürkeségében.
Fontos, hogy őrizzük meg játékainkat. Egy-egy sms csak úgy, egy kis romantika, titkos símítások, bókok mindenkinek jól esnek. Ám az állandó zsörtölődés, kritizálás, féltékenykedés bizony lelohasztja a vágyakat.
Intő jel, ha a kapcsolaton belül apának és anyának kezdjük el szólítani egymást. Térjünk vissza kedvesünk becenevéhez, keresztnevéhez!

Boldog és hosszú párkapcsolatot kívánok!