Hogyan találjuk meg a kliens problémája mögött az ügyet?

A tanítás során a hallgatók számára az egyik legnehezebben megérthető, megtanulható rész, hogy hogyan találjuk meg a kliensünk ügyét, amikor eljön hozzánk, és mesélni kezd arról az élethelyzetről, ami éppen a gondjait okozza. Sokszor valóban nem könnyű a rengeteg érzelem aló kihámozni azt a részt, amin a kliensünk akar, tud és hajlandó is változtatni. Ebben a cikkeemben ehhez szeretnék támogatást adni.

“A probléma sohasem a probléma,
hanem az, ahogy érzünk a problémánk iránt.”
Gordon Stokes

Miért ügy és miért nem cél?

A One Brain módszer érzelmi stresszek oldásával foglalkozik. Ez azt jelenti, hogy nem célban, hanem folyamatban gondolkodunk. Azaz abban szeretnénk segíteni a klienseinket, hogy meglássák mi lehet a következő lépésük a problémájukkal kapcsolatosan. Emiatt nem azt keressük, hogy az adott probléma kapcsán mi lehetne a cél, hiszen sokszor olyan erős negatív érzések kapcsolódnak ahhoz a helyzethez, kapcsolathoz, amiben vannak, hogy még az oldás elején néha azt is képtelenek meglátni, hogy egyáltalán lehetséges-e a javulás az adott szituációban. Emiatt mi inkább a probléma olyan specifikus meghatározására törekszünk, amiről el tudja képzelni, hogy hatalma lehet a változtatásra.

Az ügy megfogalmazásának kritériumai

  • Legyen specifikus: Néha a klienseink éppen a nagy stressz ,miatt hajlamosak általánosságokban megfogalmazni az ügyüket. Ilyenkor feltáró kérdésekkel segítjük őket, hogy minél konkrétabban, specifikusabban meg tudják határozni az a helyzetet, problémát, ami számukra a stresszt okozza. A feltáró kérdések olyan típusú kérdések, amelyekre nem lehet igen/nem kérdéssel válaszolni. Tehát kérdőszavakat használunk bennük. (Mit, mikor, hogyan, hányszor, kivel, mivel, stb.)
  • Legyen “saját”: szintén gyakori, hogy a kliensek a stressz miatt nem önmagukról beszélnek, hanem valaki másról, aki számukra a stresszt okozza. Ilyenkor fontos, hogy a kérdéseinkkel a klienseinket visszazökkentsük a saját felelősségükhöz, hiszen másokon nem áll módunkban változtatni. Jó kérdés lehet ezekben az esetekben az, hogy hogy érzed magad, amikor ez történik? Mit teszel, amikor ezt a problémát tapasztalod az illetővel kapcsolatban? Hiszen, ami történik, ahogy a másik viselkedik az nem az én felelősségem, de ahogyan erre reagálok érzelmileg, vagy amit ennek hatására teszek, az bizony már az én dolgom. Ráadásul, ha változtatok ezen, könnyen lehet, hogy az egész helyzet megváltozik.
  • Nem kell, hogy pozitív legyen: erről fentebb írtam már. Sokan ott nehezítik meg a dolgukat, hogy minden áron pozitív mondatot akarnak kicsikarni a kliensből. Néha sikerül a kliensnek már az elején átfókuszálni arra, hogy mit is szeretne az ügyében tapasztalni, néha pedig csak azt tudja mondani pl., hogy “gyomoridegem van, ha a gyerekem 15 perccel később jön meg az iskolából”. Vagy: “nem szólok hozzá a páromhoz három napig, ha este nem mosogat el”. Ezek egyáltalán nem pozitív dolgok, ám a problémát pontosan kifejezik.
  • A jól megfogalmazott ügy kimondásakor a jelzőizom enged: ez egy fontos ellenőrzési lehetőség a számunkra: amikor a kliens kimondja az ügyét, akkor teszteljük a jelzőizmot, aminek egyértelműen engednie kell. Ezt minden tesztelési pozícióban megismételjük. Ha bárhol nem egyértelmű az engedés: a kliensnek újra kell fogalmaznia az ügyet.

Két gyakori hiba az ügy megfogalmazásánál

  1. Túlságosan tág az ügy megfogalmazása: Ahelyett, hogy a specifikusság felé mennénk, megmaradunk a kliens által hozott általános megfogalmazásnál. Például, ha kliensünk azzal érkezik, hogy nincs önbizalma, akkor feltáró kérdésekkel pontosítjuk ezt: Milyen területen nincs önbizalmad? Pontosan hol tapasztalod meg éppen most az életedben ezt az önbizalom hiányt? Miben akadályoz az önbizalom hiánya? honnan tudnád, hogy elegendő az önbizalom, amivel rendelkezel? stb. Néha azt is lehet látni, hogy maga a segítő viszi el a problémát az általánosság felé: például a kliens azzal jön, hogy nem meri elvállalni a munkahelyén a felkínált vezetői pozíciót, mert nem bízik abban, hogy ezt a családja mellett hatékonyan tudná ellátni. A segítő pedig azt kérdezi, hogy: “más területeken is tapasztaltál már ilyen problémákat?” Ezzel az általánosítás síkjára tereli a kliens által viszonylag specifikusan megfogalmazott problémát. A nehézség egy nem kellően specifikus üggyel kapcsolatosan az, hogy az egész oldás kissé fókuszálatlan lesz sok kitérővel, lehetséges mellékvágánnyal, ami időben is igencsak megnyújthatja az oldást.
  2. Túlságosan sokáig tart az ügy “boncolgatása” az oldás elején: Főleg a kezdők esetében látható, hogy – helyesen – nagyon igyekeznek specifikussá tenni az ügyet. És amikor ráéreznek a feltáró kérdésekben rejlő kapcsolódási lehetőségekre, újabb és újabb rétegeket hoznak elő a beszélgetés során. Olyannyira, hogy az oldásra már szinte nem is marad idő. Fontos lehet, hogy időről időre foglaljuk össze, amit a kliensünktől hallottunk, és ha körvonalazódott egy többé-kevésbé megfelelőnek tűnő mondat, ellenőrizzük azt izom teszteléssel. Ha az izom elenged, és kapunk engedélyt, hogy az adott üggyel dolgozzunk, akkor már kezdődhet is az oldás. Nem kell aggódnunk azon, hogy valamit figyelmen kívül hagyunk, hiszen az ügy több rétegben jön fel, pontosodik az oldás során. Sőt a “valódi ügy” csak a korregresszióban fog előkerülni.

Ha szeretnél megismerkedni ennek a csodálatos módszernek az alapjaival, akkor 2019. május 2-ig jelentkezhetsz a One Brain 1-2. szintjére a jelentkezes@chironstudio.hu email címen. Szeretettel várlak: Simon Kata

Végre újra kapható Kim da Silva és Do-Ri Rydl: Kineziológia című könyve

Hosszú évek óta hiányzott ez a könyv a gyűjteményemből. Aztán végre tavaly kiadta a Bioenergetic könyvkiadó Kim Da Silva és Do-Ri Rydl: Kineziológia című könyvét.

 

Ez a könyv nem csak azoknak hasznos, akik kineziológia vizsgára készülnek, hanem azoknak is, akik jártak már kineziológusnál, és érdekli őket a módszer háttere. Szintén nagy szeretettel ajánlom oktató kollégáom figyelmébe, mert nagy segítséget nyújt a tanfolyamokra való felkészülésben.

A könyv négy részre tagolódik.

1. Mi a kineziológia, és milyen eszközöket használ?

Megismerkedhetünk az izomtesztelés mibenlétével ebben a részben. Az izomteszt, a szerzők definiciója szerint, tulajdonképpen egyfajta művészet, melynek során egy izom működését a többitől elkülönítve vizsgáljuk meg. Jól megválasztott módszerekkel feltárhatjuk az izomteszteszteléssel energetikai rendszerünk gyenge pontjait.

És, hogy mi is ez a titokzatos „energia”? Röviden azt mondhatjuk róla, hogy leginkább a hiányát tapasztaljuk meg napjainkban. Az energia jelenléte egyensúlyban tartja testünk funkcióit. Amikor energiánk kiegyensúlyozott, akkor túl tudunk lépni negatív érzelmeinken, és a stressz, ami céljaink elérésének motorja lehet, pedig nem lépi túl teherbíró képességünk határát.

2. A kineziológia irányzatai

Sokan úgy gondolnak a kineziológiára, mint egy egységes rendszerre. Azt hiszik, hogy minden kineziológus ugyanazt csinálja, ugyanolyan eszköztárral ugyanazon célokért dolgozik. Pedig a kineziológiának rengeteg ága-boga van. Kis túlzással lehet állítani, hogy nap mint nap születnek újabb és újabb kineziológiai irányzatok.

Ez a könyv 7 nagy múltú kineziológiai ágat mutat be. Többek között megismerhetjük az alkalmazott kineziológiát, a Touch for Health módszerét, az Edu kineziológiát és szívem csücskét a Thrre in One Concepts-et is.

3. A kineziológia mögötti filozófia

Ritkán tekintünk annyira a dolgok mélyére, hogy elgondolkodjunk azon: egy egész gondolati rendszer lehet egy-egy segítő irányzat mögött. Pedig, ha tisztában vagyunk a minket segítő rendszer filozófiájával, akkor sokkal könnyebb eldönteni, hogy az adott módszer nekünk való-e vagy sem?

A kineziológia esetében például alapvető feltétel, hogy hajlandóak legyünk tenni magunkért, napi szinten stresszoldó gyakorlatokat végezni. Önmagában a kineziológussal való találkozás nem oldja meg a problémáinkat.

Nem utolsó sorban pedig ebben a részben írnak arról is a szerzők, hogy miről ismerhetjük meg a jó kineziológust. Szerintük – és én mélyen egyetértek ezzel a véleménnyel – a jó kineziológus mindenekelőtt saját magán alkalmazza a tanultakat. Így a saját tapasztalata alapján tudja majd úgy megmutatni másoknak a kineziológia hatásosságát, hogy az könnyen érthető és átérezhető legyen.

4. Hogyan alkalmazhatjuk a kineziológiát életünk jobbá tételére?

Jó néhány tippet kapunk erre is a könyvből, méghozzá nagyon gyakorlatias útmutatások kíséretében.

1. A kineziológia segíthet az egészségünk megörzésében.
2. Jó hasznát vehetik akár az amatőr, akár a profi sportolók, ha napi szinten kineziológiai gyakorlatokat végeznenk.
3. Éber jelenklétet biztosít számunkra, amikor autót vezetünk.
4. Segíthet abban, hogy jobban alkalmazkodjunk környezetünk változásaihoz, csökkenjen az időjárás érzékenységünk.
5. Hozzájárulhat, hogy méregtelenítve testünket elérjük a számunkra ideális testsúlyt.

Ha felkeltettem az érdeklődésedet, akkor itt tudod megrendelni a könyvet.

Meg lehet-e tanulni, hogy hogyan legyél segítő?

Sokak számára, akiket fogllakoztat a kineziológia tanulása, kérdés, hogy megtanulható-e, hogy segítővé váljanak?

Ez a bejegyzés ahhoz ad támpontot, hogy eldönthesd magadról, hogy segítő típusú ember vagy-e? És, ha igen, akkor milyen eszközöket adhat a kezedbe a One Brain kineziológiai ág, hogy hatékonyabban tudj segíteni a hozzád fordulóknak.

 

Egyszer, régebben, beszélgettünk anyósommal a különböző pedagógiai módszerekről. Ő, aki egy kiváló pedagógus, a szakmájában nagyon elismert ember, azt mondta erről a kérdésről: „Ha valaki pedagógusnak született, akkor taníthatsz neki jobbnál jobb módszereket, amelyek segítenek neki, hogy sikerre vigye a benne élő pedagógust. Ha nem született annak, akkor hiába tanítasz neki bármilyen módszert, nem fogja tudni használni.”

Azóta rájöttem, hogy ez a meglátás a segítő szakmában éppúgy helytálló a meglátása.

Emiatt először megvizsgáljuk, hogy miről ismerheted fel, hogy segítő vagy-e, majd mutatok néhány eszközt, amelyekkel megismerkedhetsz a kineziológiai képzésen, hogy hatékonyabban segíthess.

“Meg lehet-e tanulni, hogy hogyan legyél segítő?” bővebben

Miért fontos a gyengéd oldás a One Brain kineziológiában?

Ebben a cikkemben a tanítványaimnak szeretnék némi háttérinformációt adni egy fontos szakmai kérdésről. Akit a szakmai finomságok nem annyira érdekelnek, az nyugodtan keressen más, népszerűbb olvasnivalót a blogban.

 

Mit jelent a gyengédség?

Bevallom vesszőparipám, hogy kedvenc kineziológiai módszerem alapelveiről beszéljek. Ez az a filozófia, ami miatt olyannyira szeretem és különlegesnek tartom ezt a módszert. Az alapelveket egyszer már összefoglaltam itt.

Ez alkalommal a gyengédségről szeretnék egy kicsit bővebben írni.

Ha megnézed az értelmező szótárt, valami ilyesmit találsz a gyengédségről:

„Kedves, nyájas, (barátságos), jámbor, nem zord vagy erőszakos.
A külvilágban gyengéd tiszteletünk szelíd érintést, ölelést, vagy életünk szereplői és eseményei iránt szelíd magatartást eredményez.”

Ha kliensünk hajlandó a gyengéd oldásra, akkor szó szerint magához öleli az ügyét szelíden, elnézően néz arra az önmagára, amelyik “problémát okoz” a számára. Így megbocsátva önmagának könnyebben túl is lép az ügyön, könnyedén változtat.

“Miért fontos a gyengéd oldás a One Brain kineziológiában?” bővebben

Te még oldasz is, vagy csak tanitasz már?

Megint csak egy gyakori kérdésre keresem a választ. Sokszor azok kérdezik ezt meg, akik oldásra jönnének, de hallgatóm is tette már fel a fenti kérdést nekem.

A rövid válaszom erre a kérdésre az, hogy mind a kettőt nagyon szeretem csinálni. Más oldalamat mozgatja meg, amikor valakinek a speciális problémájára keressük a válaszokat egy oldás keretében. És egészen másfajta energiával dolgozom, amikor a szakmai tapasztalataimat adom tovább az új segítő generációknak.

Írtam már magamról személyes vonatkozásokban itt. Ezúttal azonban a szakmai életem egy aspaktusát szeretném megosztani.

“Aki tudja csinálja, aki nem tudja tanítja…”

Tartja a régi mondás.

Szerintem ez egy tévhit. Vagy legalábbis közhely, amiben talán van valami, de nem mindenkire vagy nem minden helyzetre vonatkozik.

Ezzel az igazsággal megy szembe az, amit a munkámban teszek. Én abban hiszek, hogy a legjobban az tud tanítani valamit, aki maga is aktívan csinálja az adott dolgot.

Különben nem tudja, hogy milyen problémákkal szembesül a gyakorlatban az, aki mondjuk a kineziológia esetében elkezd kliensekkel dolgozni.

Ezért én nem hagytam abba az oldásokat akkor sem, ha ma már a tanítás, a csoportokkal való munka egy jelentős szeletet foglal el a szakmai életemből.

“Te még oldasz is, vagy csak tanitasz már?” bővebben