10 hiedelem, ami miatt többet eszel a kelleténél

Sokat beszélünk ma az egészséges táplálkozásról, az ideális testsúly megtalálásáról. Ám kevesen gondolnak arra, hogy a fogyás nem a diéta választásnál kezdődik. Még csak nem is a rendszeres mozgásnál. Hanem a fejünkben kell rendet tennünk ahhoz, hogy ki tudjunk tartani elhatározásunk mellett.

Ebben a cikkben 10 olyan hiedelmet veszünk sorra, amelyek miatt többet eszünk a kelleténél. Ezek a hitrendszerek gyakran leblokkolnak bennünket, amikor szeretnénk végre pár kilót leadni. Elhitetik velünk, hogy kisebb-nagyobb „kilengéseink” nem árthatnak. Önigazolást adnak ahhoz, hogy tovább folytassuk önromboló életmódunkat.

A fogyás fejben kezdődik

 

1. Mindent meg kell enni.

Ez egy nagyon régi hitrendszer, ami a háborúk és éhínségek idejéből maradt ránk. Mögöttes jelentése: egyél most, amennyit csak tudsz, mert nem tudhatod, hogy mikor jutsz legközelebb ételhez. Könnyen belátható, hogy legtöbbünk számára ez a mondat egyszerűen hazugság, különösen, mert manapaság minden sarkon van egy pékség, ami evésre csábít.

2. Te nem eszed meg, az afrikai gyerekek meg közben éheznek.

Egy gyakori bűntudatkeltő fogásról van itt szó, amit sokszor hallhattunk szüleinktől. A buktatót az jelenti, hogy két olyan állítást kapcsol össze ez a mondat, aminek semmi köze nincs egymáshoz. És, sajnos, attól, hogy én megeszem azt, amit nem szeretek, vagy ami már sok lenne nekem, még nem fognak az afrikai gyerekek kevésbé éhezni…

3. Ételt nem dobunk ki.

Szintén az inséges időkből ránk maradt hitrendszer ez. Mégis sokan egyetértünk vele. Bevallom, én is utálom, ha akár egy kenyércsücsköt is ki kell dobnom. Való igaz az is, hogy a mai társadalom sok ételt elpazarol. Ez ellen viszont nem a túlevéssel kellene védekeznünk, hanem a gondosabb tervezéssel. Ha túl sok az étel, akkor azt ma már le lehet fagyasztani, és egy másik napon/héten betervezni az étkezésbe. Még jól is jöhet ez a trükk akkor, amikor határidős munkánk van, és nincs időnk főzni. Vagy amikor olyat akarunk készíteni, amit az egyik családtagunk nem szeret. Ha pedig látszik, hogy rendszeresen túltervezzük a mennyiségeket, akkkor tudatosan csökkentsük a megvásárolt adagokat, így kevesebb lesz a pazarlás.

4. Inkább a has fakadjon, mint sem az étel megmaradjon.

Apukám kedvenc mondásai közül való ez a gyöngyszem. Az 1. és a 3. pont kombinálódik benne. Félelem, hogy tudok-e legközelebb enni, és az étel megbecsülésének igénye. A megoldás megint csak nem a túlevés, hanem a jó tervezés, és a bőség tudatosítása.

5. Az a pár falat nem árthat, úgyis olyan soványka vagy.

Gyerekkoromban a rokonság gyakorta használt tukmáló mondatai köszönnek itt vissza. Egyrészt bűntudatot kelt, hiszen a „soványka” jelző nem hangzik igazán pozitív módon. Másrészt hazugság, mert igen is árthat az a pár falat, amit már nem a testem igénye szerint eszem. Elszakít attól, hogy érezzem: a testemnek pontosan mikor, mennyi és milyen ételre van szüksége. Innentől pedig egyenes út vezet a túlevéshez.

6. Ami jó, az vagy hízlal, vagy egészségtelen, de legalább is erkölcstelen.

Viccesnenk hangzó mondás ez, mégis érdemes egy kicsit mögé nézni. Ki nem mondva benne van ugyanis, hogy az egészséges étel, ital nem lehet jó, nem lehet finom. Furcsán is néznek ránk néha, ha nem akarunk enni a cukros süteményből, zsíros húsból, vagy éppen nem iszunk alkoholt.

7. A férfiakat a hasukon keresztül lehet megfogni.

Ez a mondás arra ösztönözte a nőket, hogy főzzenek jól, és etessék a „bestiát”, aki talán így majd nem hagyja el őket valaki másért. Így biztosítható a család hosszú távú jól léte. És persze, ha már a férjünket megetetjük, mi se maradjunk éhen!
Nem rég láttam egy karikatúrát, amelyben egy hölgy kissé szemrehányóan mondja az anyjának: „Anya, mondhattad volna, hogy a férjemet nem a hasánál, hanem inkább a hasa alatt 10 cm-rel kell megfognom, akkor talán nem váltunk volna el.”

8. Csak hússal lehet jól lakni.

Szintén egy korlátozó hitrendszerrel van dolgunk. Ahelyett, hogy hagynánk, hogy ki-ki a saját genetikája alapján döntsön arról, hogy mi a neki megfelelő étel, mivel akar jóllakni, bűntudatkeltően kijelentjük az „egyetlen” helyes megoldást a taplálkozás területén.

9. Kenyérrel kell jól lakni.

Hasonló az előző hitrendszerhez, ám ez a mondás inkább a szűkösségből ered. Abból a korból, amikor a kenyér könnyebben hozzáférhető volt, mint bármely más étel. Így mindenhez kenyeret ettek, mert ez megadta a munkához szükséges energiát. Ma azonban lényegesen megváltozott a helyzet.

Egyrészt más, minőségi ételek is a rendelkezésünkre állnak, másrészt korántsem végzünk annyi megterhelő fizikai munkát, mint őseink. Harmadrészt pedig tovább élünk, ami magával hozza a változókor során fellépő cukor intoleranciát. Ilyenkor bizony nemhogy sok kenyérrel kellene jóllaknunk, hanem mennyiségileg jól elosztott, megfelelő minőségű szénhidrátokkal ellátni magunkat.

10. Az a kis édesség jár nekem egy ilyen nehéz nap után.

Az egyik leggyakoribb „hízlaló hitrendszert” hagytam a végére. Ebben az a szép, hogy világosan kimondja: a stressz miatt eszünk édességet. Tehát nem a testem igényeit szogálja többé a táplálkozás, hanem a stressz szintem kiegyensúlyozását. Ez persze egyszer-egyszer megengedhető, de ha gyakran fordulok az édességhez vagy bármely más anyaghoz a kiegyensúlyozásom érdekében, akkor meg kell vizsgálnom, hogyan oldhatnám máshogyan a stresszt? Hogyan adhatnám vissza a táplálkozás irányítását a testem igényeinek?
Hogy milyen étel kívánása mit jelképez, erről itt olvashattok.

Ha szeretnéd oldani a benned rögzült étkezéssel kapcsolatos hitrendszereket, és elvégezted már a One Brain 2. szintjét, akkor gyere el 2018. április 6-án a Várakozó kilók tanfolyam 1. szintjére. Itt alaposan a szemébe nézünk azoknak a korlátozó hiedelmeinek, amelyek miatt sorra zátonyra futnak az ideális test elérését célzó erőfeszítéseink.

Jelentkezni lehet a simon(pont)kata(kukac)chironstudio(pont)hu címen.

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..